Sziasztok, bébik!
Iszonyatosan sajnáljuk az újabb egy hetes csúszást, de reméljük, ez a rész majd kárpótolni fog benneteket a kimaradásért. Lyanna sokat dolgozik, én pedig most fogok érettségizni, szóval elég zűrösek a dolgok körülöttünk, magunkra is alig van időnk. Ettől függetlenül igyekezni fogunk betartani a rendszerességet.
A mai fejezet egy komplett Walsy-szemszög, amely sok-sok Louis-t tartalmaz, szóval reméljük, hogy elnyeri majd a tetszéseteket. Kíváncsiak vagyunk, mit szóltok a fejleményekhez. Lennétek olyan kedvesek és megosztanátok velünk a véleményeteket hozzászólásban? Feldobnátok vele a napunkat!
Most már nem szaporítom tovább a szót, de elmondanám emlékeztetőül: 100 feliratkozót elérve extra hosszú különkiadással lepünk meg benneteket, méghozzá a fiúk szemszögéből íródott résszel. Ehhez tartsátok magatokat! :)
Jó olvasást kívánunk: Lyanna és Gin
***
A
gép földet érése után húsz percig szobroztam a helyemen, mire én is le tudtam
szállni. Feltűnően sokan utaztak Los Angelesbe rajtam kívül – a különbség
csupán az volt, hogy ők láthatóan otthonosabban mozogtak a reptéren, mint én. A
többségük mondjuk amerikai volt, így nem is értettem, miért csodálkozom ezen.
Végül
még fél óra kellett hozzá, hogy magamhoz vehessem a csomagjaimat és kijussak a
reptérről a forgalmas World Way-re. Taxit természetesen nem tudtam fogni; a
nálam szemfülesebb és gyorsabb emberek lefoglalták mindet, úgyhogy
elhatároztam, hogy gyalogolok egy ideig, amíg nem találok valahol egy kósza
sofőrt.
Éppen
a kijárat felé közeledtem, amikor egy ismerős hang szólított meg a reptér egyik
kis bárja felől:
-
Walsy? – Oldalra pillantottam, s gyanúm beigazolódott, amint megpillantottam
Keirát az egyik asztalnál ücsörögve. Amint meglátta, hogy felismerem, felállt
és mosolyogva odasietett hozzám.
-
Nahát, Keira! – kiáltottam fel meglepetten, mégis boldog voltam, hogy akad egy
ismerősöm ezen a forgalmas, őrültek háza városban.
Harry
barátnője azonnal a karjai közé kapott, hogy megölelhessen. Mint mindig, most
is igazán csinos volt a külseje, ami mellett akár el is bújhattam volna a
linóleum alá: szűk farmert és ujjatlan, nyaknál kötős, narancssárga felsőt
viselt, amely kiemelte előnyös adottságait. Kiegészítőit most is nagy gonddal
válogatta össze, lépést tartott a divattal. Az egyetlen szokatlan dolog rajta a
haja volt, melyet legutóbbi találkozásunk óta levágatott, de be kellett
vallanom magamnak, ez is nagyon jól állt neki.
-
Mit csinálsz te itt, Los Angelesben? – kérdezte mosolyogva, miközben ő is
megragadta a bőröndjét, s elindultunk a kijárat felé.
-
Nem tudom, mennyit tudsz róla, de Louis és én együtt vagyunk. Mármint, voltunk
– javítottam ki magamat azonnal.
-
Hallottam hírét, és annak is, hogy Briana bepofátlankodott a képbe.
-
Igen… Nos, hajlandó vagyok megbocsátani neki, mert szeretem őt, és azért
utaztam egészen idáig, hogy ezt megmondjam neki. A múltkor ugyanis elég csúnya
dolgokat vágtam a fejéhez, amelyek közül egyik sem volt igaz – magyaráztam
neki, ő pedig, mint aki pontosan tudja, miről van szó, bólintott. Bár lehet, hogy valóban tudta.
-
Szívesen segítek ebben a békülős hadjáratban, de ahhoz, hogy erről beszéljünk,
előbb keresni kéne egy nyugodt helyet – ajánlotta, majd kibérelt egy kocsit,
hogy megkönnyítse mindkettőnk dolgát.
-
És te? Mi járatban Los Angelesben? – érdeklődtem kíváncsian. – Hogyhogy nem
Harryvel töltöd az idődet?
Barátja
neve hallatára egy pillanatra elkomorodott, bennem pedig megszólalt a
vészcsengő. Talán valami probléma lehet közöttük? Vajon ezért utazott most ide
Keira?
-
Az igazság az – kezdett bele a mesélésbe, miközben beindította az autót, és
ügyelt arra, hogy zökkenőmentesen kijuthassunk az útra. -, hogy összevesztünk –
vallotta be, s hangján hallottam, hogy nehéz neki erről beszélni.
-
Nem akarlak faggatni, megértem, ha nem akarsz róla… - kezdtem volna
mentegetőzni, de közbevágott:
-
Ugyan! – Halvány mosoly futott végig arcán. – Jó ilyenkor beszélni valakinek
erről – nyugtatott meg, majd kis szünet után folytatta: - Nemrég elmentem egy
magazin címlapfotózására. A srác, akivel együtt dolgoztam, az exem, és amikor
ezt Harry megtudta, eléggé kiborult. Rögeszmésen ragaszkodik ahhoz az
állásponthoz, hogy biztosan van még köztünk valami, és hiába mondom neki, hogy
csak őt szeretem, nem akarja elhinni – panaszolta nekem, s én totálisan át
tudtam érezni szegény lány helyzetét.
-
Sajnálom – motyogtam, miközben fejemet az ablak felé fordítottam. – Egy
barátnőm is átesett hasonló helyzeten. Ilyenkor nem az a baj, hogy Harry benned
nem bízik. Éppen ellenkezőleg, magában nem tud bízni, ezért gondolja azt, hogy
megcsaltad – mondtam el tapasztalatomat. Ezután egy ideig csönd telepedett
közénk, s Keirán látszott, többet nem is nagyon szeretne már erről a témáról
beszélni.
Később
megkérdezte, hol tegyen ki, mire én tanácstalanul megrántottam a vállamat.
-
Életemben nem jártam még itt, és azt sem tudom, Louis merre lakik – vallottam
be neki.
-
Hívd fel! – javasolta, s addig leparkolt a járdán. Elővettem a mobilt, bekapcsoltam,
és akkor láttam csak, hogy van néhány nem fogadott hívásom. Az egyik Nadtól,
másik kettő pedig Louis-tól. Azonnal rányomtam a nevére, hogy visszahívjam. Az
első csöngés után azonnal fel is vette:
-
Walsy, merre vagy? – kérdezte rögtön, majd hozzátette: - Aggódom érted. – Az én
szívem pedig boldogan összeszorult.
-
Fogalmam sincs, valahol a parton. – Hiába néztem körül, nem láttam utcanév
táblát.
-
Tudunk találkozni? – érdeklődött tapintatosan.
-
Igen.
-
Szuper! A parton van egy hal bár, egy óra múlva ott találkozunk! – Ezzel
búcsúzott tőlem. Felvázoltam Keirának, mi a szitu, mire ő kedvesen
felajánlotta, hogy elvisz odáig.
Gyakorlatilag
tíz perc múlva le is parkoltunk a bárral szemben. Keira segített kiszedni a
bőröndömet a csomagtartóból.
-
Ha nem tudsz hol aludni, mert Louis megint csinál valami marhaságot, hívj fel
nyugodtan! Nálam van még hely – mondta, mire hálásan átöleltem őt.
-
Mindent köszönök! – búcsúzkodtam tőle. – Ja, és Harryvel rendben lesz minden,
csak adj neki egy kis időt! – javasoltam, utána néztem, amint mosolyogva beül a
kocsiba, s integet nekem, mielőtt elhajt a parkolóból.
Én
egyenesen a bárba siettem - nem akartam a teraszon várakozni, mert decemberhez
mérten már nem volt annyira jó az idő. Nem volt túl zsúfolt a hely, úgyhogy
kedvemre válogathattam az eldugottabbnál eldugottabb asztalok között. Végül egy
box mellett döntöttem, ami remekül takart a kíváncsi szemek elől – nem mintha
azok olyan sokan lettek volna. Az igazat megvallva, ügyet sem vetettek rám. Nem
érdekelte őket, hogy éppen Louis Tomlinsont várom.
És
valóban csak vártam. Eltelt fél óra, utána egy egész, Louis pedig még sehol sem
volt. Ettől kicsit csalódott és kétségbeesett lettem egyszerre: talán meggondolta magát és már nem akar
velem kibékülni?
Ám
éppen, mikor könnyes szemmel fel akartam állni, hogy magam mögött hagyjam ezt a
szörnyű halszagú éttermet, megjelent az asztal mellett. Amint megláttam,
hatalmasat dobbant a szívem. Piszkosul rossz bőrben volt, mégis fájdalmasan jól
nézett ki – mint általában. Egyből elárasztott a melegség, ahogy végighordoztam
a tekintetemet kusza haján, borostás arcán, amint belenéztem csillogó, kék
szemébe, mely mohón fúródott az enyémbe.
-
Louis… - suttogtam nevét elhaló hangon. Amíg a repülőn ültem, a fejemben már
legalább ezerszer lejátszottam ezt a beszélgetést, hogy mi mindent fogok
mondani neki, de valahogy most mégis elakadt a szavam. Azt sem tudtam, hol
akarom kezdeni.
-
Walsy, úgy örülök, hogy látlak! – Óvatos mozdulattal becsusszant a velem
szembeni ülésre. Bölcsen tette, hogy tartotta a távolságot; én magam sem tudtam
volna, mit csinálnék, ha esetleg meg akarna ölelni… vagy csókolni. – Bocsánat,
hogy késtem, igazából nincs rá mentségem, hacsak a dugó nem számít annak.
Tudod, rengetegen jöttek a reptérről, és… hogyne tudnád, hiszen a te géped is
most szállt le! Ne haragudj… - Össze-vissza beszélt, amit más helyzetben
kifejezetten aranyosnak találtam volna, de a mostani komoly volt
-
Térjünk a lényegre, jó? – Bármennyire is képes voltam ellágyulni, ahányszor
csak ránéztem bűnbánó arcára, most tudtam, hogy észnél kell lennem, ha tisztán
akarok gondolkodni.
-
Oké. – Louis megköszörülte a torkát. Látszott rajta, hogy ideges, de egyáltalán
nem volt egyedül vele. Ujjaival halkan dobolni kezdett az asztalon, míg én
magamhoz ragadtam a szót:
-
Először is, ha nem tűnt volna fel, akkor elég rosszul érintett, hogy
eltitkoltál előlem egy olyan kulcsfontosságú információt, hogy gyereked lesz -
mondtam ki kíméletlenül, ami a szívemet nyomta. Arca erre még jobban
elkomolyodott, homlokán pedig apró, gondterhelt ráncok jelentek meg.
-
Barom voltam. Oltári nagy barom, jól tudom – bólintott. – De az egész annyira
gyorsan történt. Szinte fel sem fogtam, most is alig vagyok rá képes –
magyarázkodott, majd hangosan felsóhajtott. – Amikor megtörtént a dolog köztünk
Brianával, nem gondoltam arra, hogy lehetnek következményei. Csak együtt
buliztunk, ismerkedtünk, és mivel akkoriban elég padlón voltam, több lett
belőle, de csak egy alkalommal. Egyetlen
egy alkalommal – emlékezett vissza. – Emlékszel, mikor már együtt voltunk
és el kellett utaznunk a fiúkkal? – kérdezte tőlem.
-
Igen – feleltem habozás nélkül. Akkor még körülvett a rózsaszín köd és
Louis-nak köszönhetően a fellegekben jártam. Mily’ édes olykor a tudatlanság!
-
Akkor tudtam meg. Briana felhívott, miután földet értünk, és elmondta, hogy
teherbe esett – árulta el, én pedig igyekeztem közben megőrizni minden
hidegvéremet. Már jobban viseltem a dolgot, de még mindig elég kényelmetlen
volt róla beszélni. Azonban ha a problémákat a szőnyeg alá söpörjük, még
nagyobbat bukhatunk miatta, és ezt semmiképpen sem akartam.
-
Biztosan tőled? – tettem fel a kérdést, amely leginkább foglalkoztatott, mióta
megtudtam a kellemetlen hírt.
-
Azt állítja, de az a helyzet, hogy… - Louis elhallgatott, sóhajtva hátradőlt az
ülésen. Kezét összekulcsolta a tarkójánál, majd fél perc elteltével újra az
asztalra ejtette.
-
Hogy? – Nem tudtam, hogy a kíváncsiság, vagy a türelmetlenség kerített inkább
hatalmába, de végre teljesen képben akartam lenni a baba-ügyet illetően, még ha
az igazság felderítése közben a kelleténél több késszúrást is kapok a szívembe.
-
Elég sok férfival lefeküdt akkoriban. Olival is – vallotta be, mire teljesen
ledöbbentem. Oli Louis legjobb barátja. Tudtam, hogy elég sok dolgot csinálnak
közösen, de hogy ennyire bensőségesen osztozzanak valamin… - Mivel csak egy
alkalom volt, nem biztos, hogy tőlem van a gyerek, de amíg nem születik meg, és
nem lehet vizsgálatot csináltatni, muszáj lesz felvállalnom – mondta rekedt
hangján.
-
Micsoda? – kérdeztem vissza, mint aki rosszul hallott. – Hiszen nem is tud róla
senki, ki előtt kellene felvállalnod?
Louis
szemében szomorúság csillant.
-
Briana anyja megzsarolt – bökte ki végül, hosszas hallgatás után. – Mindent
kitálal a médiának, ha nem fizetek neki és a lányának „kárpótlási díjat” –
mesélte, nekem pedig csodálkozásomban tátva maradt a szám. Teljesen felháborodtam.
Mit képzel az a nő?!
-
Mégis miért kéne fizetned? Mert egyszer lefeküdtél a lányával, akit nem
mellesleg a fél Egyesült Államok végigkefélt? – Irtó mérges voltam, de
igyekeztem továbbra is halkan beszélni, hogy illetéktelen fülek ne hallhassanak
bennünket.
-
Nem. Azért kell fizetnem, mert igaz, hogy a fél ország végigkefélte a lányát,
de én voltam az egyetlen, aki híresebb a sarki hentesnél – világosított fel
Louis, ám ettől nem lett jobb a helyzet.
-
És mit fogsz csinálni? – kérdeztem kicsit félve, pár pillanatnyi csend után.
-
Fizetek. Ha nem az enyém a gyerek, később úgyis kiderül. Ha pedig igen,
szeretnék róla gondoskodni. Nem akarom, hogy boldogtalan gyermekkora legyen
miattam – felelte őszintén. Bár elég nehéz helyzetben volt, az ő helyében én is
hasonlóképpen cselekednék. Tudtam, mennyire nehéz volt meghoznia ezt a döntést,
éppen ezért kellene mellette állnom. És
nagyon sajnáltam, hogy erre csak most jöttem rá.
Óvatosan
átnyúltam az asztal fölött, hogy kezemmel megfoghassam az övét. Reakciómon
meglepődött, de nem húzódott el. Halvány mosoly ült ki az arcára, ahogyan
ujjaival megcirógatta a tenyeremet.
-
Elnézést kérek mindenért, amit a fejedhez vágtam. Nem lett volna szabad ilyen
keményen bánnom veled – kértem tőle bocsánatot.
-
Jól tetted. Igazad volt. Felelőtlen, szar alak vagyok, aki őszintén sajnálja,
hogy fájdalmat okozott neked. – Nagyot nyeltem, miközben felnéztem a szemébe.
Ismertem már annyira, hogy tudjam, komolyan gondolja, amit mond.
-
Felelőtlen vagy, igen, de semmiképpen sem egy szar alak, érted? Ami történt, az
megtörtént, és bármennyire is rosszkor jött, nem tudsz rajta változtatni. El
tudom képzelni, mennyire nehéz lehet ez most neked, ezért szeretnék melletted
állni, bármi is történjen. Mert szeretlek! – tört ki belőlem a szóáradat,
amelyet Louis megkönnyebbült sóhajjal nyugtázott. Amikor látta, hogy már nem
fogok tovább beszélni, áthajolt az asztal felett, szabad kezével óvatosan
megemelte az államat, de nem csókolt meg. A beleegyezésemre várt, amit egy
mosollyal meg is kapott tőlem.
Amikor
az ajkunk összeért, úgy éreztem magamat, mintha egy vulkán tört volna ki
belőlem: a melegség egy csapásra elárasztott, s a gyengédség nemsokára
átcsapott a tőlünk már megszokott szenvedélybe. Percekig el sem akartunk válni
egymástól, ám egy idő után kénytelenek voltunk, mert alig kaptunk levegőt.
Zihálva
dőltem vissza a székbe. Ujjaimmal beletúrtam a hajamba, hogy megigazítsam a
kusza szálakat, de közben nem vettem le a szememet Louis-ról, aki úgy
mosolygott vissza rám, mint aki éppen most tudta meg, hogy teli találatosa volt
a lottón.
-
Örülök, hogy kaptam még egy esélyt – jelentette ki, s hangja valóban
megkönnyebbültebbnek tűnt, mint a beszélgetésünk kezdetén.
-
Kérlek, ezentúl legyél velem őszinte! – Mélyen a szemébe néztem. – Először Candice-t
titkoltad el, most pedig Brianát. Ha rögtön elmondod, mi a helyzet velük,
megértem a dolgot. Csak ne titkolj el mást előlem, Louis! – kértem tőle, és
kissé elesettnek éreztem magamat közben.
-
Ígérem! – bólintott komolyan, majd az asztal felett átnyúlva, megcirógatta a
kezemet.
A
pillanat szinte tökéletes volt. Éppen kibékültünk, a kezdetleges feszengő
hangulat átcsapott romantikusba, és bár ugyan még ott lebegett a levegőben a
Birana ügy, legalább tisztáztuk – már amennyire lehetett.
-
És most? Mi lesz? – kérdeztem halvány mosollyal az arcomon.
-
Hogy érted? – értetlenkedett Louis, tenyerét pedig újra visszahúzta magához.
-
Életemben először járok Amerikában. Azt sem tudom, ezután meddig kellene itt
maradnom. Nyilvánvalóan Briana nem örül majd, ha meglátja, hogy Los Angelesbe
utaztam, szóval talán a legjobb az lenne, ha… - kezdtem hangos gondolkodásba,
de Louis félbeszakított:
-
Nem, nem mész haza! – tiltakozott. – Szó sem lehet róla! – nyomatékosította véleményét,
miközben megcsóválta a fejét. – Vettem egy lakást a közelben, bőven nagy ahhoz,
hogy a barátnőm is ott töltse velem a mindennapokat – vetette fel az ötletet.
-
Louis! – elképedve néztem rá. – Nem költözhetek csak úgy ide! – ellenkeztem vele.
Elvégre, nem is hoztam magammal minden szükséges dolgot, ráadásul a város
teljesen idegen számomra. Nadine-ról és a családomról ne is beszéljünk, biztos
vagyok benne, hogy pocsék ötletnek tartanák ezt az egészet.
-
Tudom, hogy hirtelen jött, de amíg nem születik meg a baba, itt fogok maradni,
és gondoltam, velem maradhatnál – győzködött tovább. Mivel látta rajtam, hogy
újabb okot keresek a felvetés megvétózására, hozzátette: - Legalább gondold át,
jó?
Elhúztam
a számat. Mindennél jobban vágytam volna a békére, a nyugalomra, és egy kis
időre, amit Louis-val közösen tölthetek el. Mindez most valóra is válhatna, de
távol Londontól. Nagyon távol…
-
Az ünnepekre hazautazom – jelentettem ki. – Azalatt átgondolom, rendben? –
ígértem meg neki, amibe végül beleegyezett. Ismert, tudta, hogy makacs vagyok,
úgyhogy már ez is nagy előrelépés volt részemről.
Egy
rövid ideig még beszélgettünk, próbáltunk visszazökkenni a régi, gondtalan
kerékvágásba, s ha már a bárban voltunk, kései ebéd gyanánt ettünk egy kis
halat, és csak utána döntöttünk úgy, hogy ideje „hazamenni”.
Louis
bérelt kocsival jött, amelyet az egyik testőre vezetett. A bártól egy órányira
vett házat a Hollywood Hillsben, úgyhogy eltartott egy darabig, míg odaértünk –
de megérte. A ház csodálatos volt,
minden tekintetben: óriási külső- és belsőkerttel is büszkélkedhetett, hatalmas
hátsó terasszal, ahol egy úszómedence állt, s akkor még nem s beszéltem magáról
a lakásról.
Nem
túlzott, mikor azt mondta, bőven elférünk benne ketten. Szerintem egy egész
osztagnak otthont nyújthatott volna a ház, akkora volt. És mennyire szép! A
berendezés csupa luxus holmi, de mind ízléses, kitűnően összeválogatott. Még a
szavam is elakadt, amikor beléptem a hatalmas nappaliba.
Louis
behozta a bőröndömet a kocsiból, és határozott mozdulattal a bőrkanapéra
hajította.
-
Gyere, körbevezetlek! – ajánlotta mosolyogva, majd közelebb sétált hozzám, s
amíg én bámészkodtam a szebbnél szebb dekorációkon, gyengéden átfogta a
derekamat. Nem ellenkeztem – már hiányzott az érintése.
-
Basszus! – Egy pillanat múlva a zsebéhez kapott, ahonnan előhúzta a mobilját.
Rezgett, valaki kereste. Louis bosszúsan nézett a kijelzőre, a következő
percben pedig grimaszoló, kisfiús arcvonását felváltotta a rideg komolyság. –
Ne haragudj, ezt fel kell vennem! – kért tőlem elnézést. – Addig járd körbe a
lakást! – ajánlotta, és magamra is hagyott.
Tudtam,
hogy gond van, mert felemelte a hangját, úgy beszélt a telefonba. Gondoltam,
úgyis elmondja majd, ha szeretné, úgyhogy addig felderítő expedícióra indultam
a hatalmas házban. Helyiségről helyiségre jártam, és amikor már azt hittem,
szebb szobát nem is láthatok az előzőnél, egy új mindig meg tudott lepni.
A
hálószoba volt a kedvencem. A fehér szín dominált mindenhol: a szőnyeg, a
függöny, a huzatok, a bútorok; mind visszaverték az ablakon beáramló Nap
fényét, amitől csak még világosabbnak tűntek.
Közelebb
sétáltam az ágyhoz. Mosolyogva simítottam végig a puha, összetúrt takarón, mert
eszembe jutott, hogy egy kis ideig én is itt fogok lakni Louis-val. Miközben tervezgettem,
hogyan fogjuk eltölteni a szabadidőnket ebben a hatalmas lakásban, beágyaztam.
Louis is csak rendetlen férfiből van…
Felemeltem
a takarót. A következő pillanatban, amint a pihekönnyű anyag újra visszazuhant
az ágyra, egyúttal lesodort valamit az éjjeliszekrényről. Kíváncsian kaptam a
kis papír fecni után. Számomra ismeretlen kéz írta azt a pár sort, amit szintén
nem értettem kristálytisztán:
„Lou, remélem, minden
oké!
Elég hamar leléceltél a
buliról, Danielle hiányolt is.
Remélem, jól vagy, és
nem csinálsz semmi hülyeséget. Holnap meglátogatlak!
Csók: Lottie
U.I.: Kaja a hűtőben!”
Az
aláírás mindent elárult: Louis húga, Lottie járt itt korábban. De egy valamit
akkor sem értettem – ki a fene az a
Danielle?
A
fejemben akaratlanul is megszólalt a vészcsengő.
Még mindig imádom!
VálaszTörlésLouis annyira cuki Walsy- val! Imádom őket! Izgatottan várom a következő részi!
Puszi: Mocsi
Drága Moncsi! :)
TörlésNagyon köszönjük a hozzászólást, mi is oda meg vissza vagyunk a Walsy-Louis párosért! :)
Várunk vissza: Lyanna és Gin
Istenem, végre. :3 Örülök, hogy - majdnem - minden rendben van köztük. És uhh de jó, hogy ennyire élethűen vezetitek a sztorit! Jelen van Oli, az ő Freddie-je, Briana, az anyja és most már Dani is! Szép, és kifejezetten örülök neki. Bár nincs könnyű dolgotok, gondolom. :D
VálaszTörlésWalsy hatalmas kedvenc, imádom a csajt, na de a párosukat Louis-val akkor is legyőzhetetlennek tartom. #TeamWaouis
Szép hétvégét Nektek!
luv, RS
Drága RS! :)
TörlésHű, feldobta a kommented a napunkat! :D
Először is, nagyon köszönjük a hozzászólást és az alapos véleménykifejtést. Valóban nem egyszerű minden részletet összehangolni, de igyekezni fogunk, hogy hűek maradjunk a realitáshoz.
Örömmel tölt el, hogy Walsy nagy kedvenced, és iszonyat aranyos vagy,hogy még shipper nevet is kitaláltál nekik Louis-val! <3
Szép hétvégét!
Várunk vissza: Lyanna és Gin
Drága Írónők!
VálaszTörlésCsak ismételi tudom magam.Imádtam!Egyszerűen fantasztikus lett.Alig várom a folytatást!Mellesleg teljesen érthető a kimaradás,mindenkinek vannak különböző elfoglaltságai.
Szép hétvégét! <3
xx Meli
Ui:Gin,sok sikert az érettségihez!
Kedves Meli! :)
TörlésNagyon köszönjük a véleményedet, iszonyat aranyos vagy, hogy mindig írsz nekünk! <3
Örülünk, hogy ez a rész is elnyerte a tetszésedet, reméljük, később sem okozunk csalódást.
Szép hétvégét neked és köszönöm a biztatást! :)
Lyanna és Gin