33. Nadine - Christmas is all around

Sziasztok, Drágák!

Elnézést kérünk a késésért, de reméljük, megértitek. Most mindkettőnk magánélete nagyon sűrű volt, de őszintén reméljük, hogy mostantól visszatér minden a heti egy rész kerékvágásba.
Nem szaporítom sokáig a szót, ígérem. Most egy teljes Nadine-fejezettel érkeztünk, de lesz benne Liam és Niall is, de felbukkan Lou is. Reméljük, tetszik majd! Ne habozzatok megírni a véleményeteket!
Búcsúzóul: ne feledjétek, ha elérjük a 100 feliratkozót, extra különkiadással érkezünk!

Jó olvasást! 
Gin és Lyanna

Londonban nem sűrűn esik a hó, de ezúttal porcukorréteg borította a várost, a nagy pelyhek pedig egyre csak hullottak a valószerűtlenül fehéres égből. A boltokat elárasztották a giccses karácsonyi dekorációk, mindenhonnan az ünnepi zene harsogott, de ezúttal nem bántam, épp ellenkezőleg, valahogy mindentől elérzékenyültem, főleg a jól sikerült családlátogatás után. Úgy terveztük, hogy a szentestét kettesben töltjük Niallel, másnap meglátogatjuk az én családomat, majd az övét is, ahol pár napot terveztünk eltölteni. Tökéletesen megalapozta az ünnepi hangulatomat a jól sikerült látogatás a Horan-családnál.

Londonba visszatérve szokásunkhoz híven teljesen abszurd időpontokban intéztük a bevásárlást, hogy Niallt ne zaklassák, megvettük az ajándékot mindenkinek, aki fontos számunkra. Kezdtem azonban ideges lenni, mert még nem tudtam, mit adok Niallnek. Elvégre megvolt mindene... Amikor pedig félénken rákérdeztem, azt felelte:

-          A legnagyobb ajándékot már megkaptam: téged – bólogatott cuki mosollyal, mire elolvadtam, de a megoldáshoz nem jutottam közelebb.

De már kezdtem feladni, legfeljebb majd pucér testemen egy piros masnival tálalom fel magam a karácsonyfa alatt, jó kajákkal körítve. Ciki, de jobb ötletem egyelőre nem volt.

Mi intéztük a bulira is a vásárlást – elvégre a csapat újra egyesülni készült, ennek örömére pedig nagy banzájt terveztünk. Walsy és Louis már a repülőn ültek, Liam el sem utazott. Csak a seggfejként duzzogó Harryt nem várhattuk, aki állítólag Kendall Jennerrel bulizott valahol. Azzal az agyatlan partiribizlivel. A gyönyörű, hulla szerelmes barátnője helyett...

Walsy persze elpletykált nekem mindent a Keirával történt találkozásról és Harry agybajáról. Úgy tűnt, a fiúk között valami súlyos elmebaj dívott: amint Louis észhez tért, Harry kapta el a hülyeséget... Sajnáltam is, hogy nem jön, lett volna hozzá néhány keresetlen szavam. Csak remélni mertem, hogy észhez tér, és hogy azután a nyálán csúszva könyörgi vissza magát Keirához.

Niall kivett egy lakosztályt abban a hotelben, ahol általában meg szoktak szállni, oda hurcoltuk a tonnányi chipset, ropit, pattogatott kukoricát és persze a vagonnyi piát. Bár magunkat ismerve biztos volt pár pizzarendelés is. Izgatottan pördültem meg a fényűző szobában, és csak azért nem ugrottam Niall nyakába az izgalomtól, mert még gyógyult fel a kis balesetünk után teljesen.

Tevékeny volt a napunk, mert Walsyért és Lou-ért is ketten mentünk ki a reptérre. Izgatottan pattogtam a terepjáró anyósülésén, alig vártam, hogy magamhoz öleljem a barátnőmet, aki készült összeköltözni a szerelmével. Már a kibékülésük hírére majd’ kibújtam a bőrömből, hát még amikor Walsy beszámolt a költözésről. Azt azonban tudtam, hogy lesz pár meleg, teljes mértékben baráti javaslatom Louis-hoz, amit fővesztés terhe mellett hagyhat csak figyelmen kívül. De az összecuccolással máris nagyot nőtt a szememben. Tudtam, hogy Walsy sokat tépelődött, hogy igent mondjon-e, de végül jól döntött, én így gondoltam. Fiatal volt még, itt volt az ideje, hogy világot lásson a szerelmével.

Walsy persze elmesélte az egész Danielle-sztorit is, amit Louis töredelmesen és bűnbánó kiskutyaképpel bevallott neki. Az aprócska botlást megbocsátotta Louis-nak, ahogyan én is szemet tudtam hunyni felette. Elvégre szerencsétlen srác teljesen szét volt esve, felejteni akart. De végül jól döntött, és faképnél hagyta Danielle-t, és ez volt a lényeg. Úgy éreztem, hogy Louis végre jó útra tért, hogy többé nem fog elsumákolni semmit, hogy a barátnőm megbízhat benne.

A reptéren visítva rohantam Walsy felé, és a nyakába borultam, a barátnőm pedig nevetve ölelt magához. Louis a fejébe húzott csuklyában és napszemüvegben hódított. Összepacsizott Niallel, aztán bűntudatos szájbiggyesztéssel fordult hozzám, mire önkéntelenül elnevettem magam.

-          Na, gyere ide, te idióta! – öleltem meg.

-          Vigyázz a barátnőmre, mert véged! – tettem hozzá, miközben elengedtem.

-          Úgy lesz – bólintott komolyan.

Ugyanakkor a köztük uralkodó összhang és a levegőben pattogó szikrák önmagukért beszéltek. Louis leste Walsy minden rezdülését, a barátnőm pedig Louis jobbik feleként tündökölt. Imádtam őket együtt. Úgy éreztem, a békülésükkel helyrebillent a világ rendje.

Először hazamentünk, hogy Walsy egy kicsit megdöncölhesse Whiskeyt, a holmijukat is le akarták pakolni, na és persze mi, csajok át akartunk öltözni. Vettem egy meglehetősen dögös, fekete, bőrhatású ruhát az alkalomra, és amikor némi kajálás és szépítkezés után Niall elé libbentem benne, még a lélegzete is elakadt, úgy habzsolta a látványt. Elvigyorodtam – megérte a kiadott pénzt a ruha.

-          Alig várom, hogy levegyem rólad! – duruzsolta Niall, ahogy magához ölelt. 

Ezt én is vártam. Meglehetős jókedvben és lelkesen csacsogva tettük meg Niall terepjárójával az utat a szállodáig. Alig vártam, hogy viszontlássam Liamet is. Hiányzott a csapat lelkiismerete. Titkon reménykedtem benne, hogy esetleg Harry is felbukkan, de valahol éreztem, hogy nem jön el.

A lakosztályba belépve ott találtuk Liamet a telefonjába bújva. Minket megpillantva széles vigyorral felpattant, majd mindannyian lelkesen összeborultunk. A nagy ölelésben úgy éreztem, mintha egy meghitt kis család lennénk, a szeretet szinte tapintható volt. Utána mindenki egyszerre kezdett beszélni, ami hamar nevetésbe fulladt.

Alig ültünk le és bontottuk ki az első piákat, befutott Ben és a fiúk néhány haverja. A buli hamarosan a tetőfokára hágott, bár kezdetben közel sem volt durva, mindenki inkább beszélt, hiszen rengeteg mindenről kellett szót ejteni.

Én első körben Walsyval csevegtem, volt mit kipletykálnunk. Mindent elmesélt attól fogva, hogy repülőre szállt Londonban – ismét –,  én pedig lelkendvezve szökdécseltem. Szerintem senki sem róhatja fel nekünk az ismétlést, elvégre nem ugyanaz telefonon és élőben beszélgetni a másikkal.

Persze tudtam, hogy rettentően hiányzik majd, ha nem lakunk együtt, mégis örültem a boldogságának. És reméltem, hogy idővel Louis is visszateszi Londonba a székhelyét. Bár azt is megígértem a barátnőmnek, hogy meglátogatjuk majd őket Los Angelesben, úgyis vágytam oda, Niall pedig minden efféle hülyeségemre nyitottnak mutatkozott.

Én is beszámoltam a családlátogatásról, főleg az édes kis Theóról áradoztam, közben Niallre lestem: a drága szokás szerint evett – tényleg rendelt pár pizzát, ahogy sejtettem –, és Louis-val röhögtek éppen valamin. Nagyon elemükben voltak.

Liam viszont továbbra is a telefonját bűvölte, ami felkeltette a figyelmemet. Talán Sophia került újra képbe? Vagy valami új csajjal bimbózik a románc? Az biztos, hogy Liamre ráfért a vidámság, sokkal jobban állt neki a mosoly, mint a szomorúság, úgyhogy bárki is vidította fel, hálás voltam neki ismeretlenül is.

Louis nem sokkal később odasomfordált hozzánk, hátulról magához ölelte Walsyt, majd a nyakába csókolt, miközben jól láthatóan beleszippantott a barátnőm illatába. Ideje volt magára hagynom a turbékoló gerlepárt.

Odasétáltam tehát Liamhez, lehuppantam mellé a kanapéra, majd kedvesen, mégis kíváncsian rámosolyogtam.

-          Na, mizu, smsbetyár? Kivel érzed ilyen jól magad? – kajánkodtam.

Arra számítottam, hogy viccelődve eltereli a témát, de nem így történt. Meglepetésemre zavartan elpirult, amit nevetéssel igyekezett leplezni – persze sikertelenül. Erre még szélesebb lett a vigyorom – beigazolódni látszott az elméletem. Egyre kíváncsibbá váltam.

-          Akkor úgy kérdezem inkább: ki a lány? – kortyoltam bele a vodkanarancsomba.

-          Neked detektívnek kéne menned, Nad. Mindig rájössz az ilyesmire – mosolygott, én pedig büszkén kihúztam magam. – De ne mondj senkinek semmit, jó? Nem akarom elkiabálni a dolgot – kért, mire komolyan bólintottam.

-          Esküszöm, de mondd már! – pattogtam a kanapén.

Ritkán kényszerültem arra, hogy titkot kelljen tartanom, de ha ez a helyzet állt elő, akkor bulldogként tartogattam magamban, senki sem tudta kiszedni belőlem. Úgyhogy az ígéret teljesen őszinte volt.

-          Hát... Még csak most kezdtünk ismerkedni komolyabban. Ismertük már egymást ugyan, de... Az más volt. Most valami megváltozott. Találkoztunk egy díjátadó után, beszélgetni kezdtünk, aztán... – Édesen elpirult.

-          Jaj, de jó! De ki ő? Ismerem? Volt már valami köztetek?

-          Biztos ismered – vált még pirosabbá az arca –, Cheryl Cole az.

Erre elkerekedett a szemem a meglepetéstől. Hiszen ő zsűritag volt, mikor a fiúk felbukkantak az X-faktorban! Egyelőre még gondolni sem tudtam többet, tátogásomra Liam ugyanis mentegetőzni kezdett.  

-          Tudom, idősebb nálam, de annyira tetszik, gyönyörű és érett nő! Erre van szükségem – sóhajtott ábrándosan, mire a kételyeim elpárologtak, ha voltak is.

-          Most nyálas leszek, előre is bocsi érte. Nekem mindegy, ki az vagy hány éves, amíg te mosolyogsz.

Liam erre széles vigyorral magához ölelt, és még jó, hogy direkt szélfútta frizurát készítettem magamnak, mert összeborzolta egy szeretetteljes mozdulattal.

-          Kösz, Nad, ez sokat jelent tőled. Remek barát vagy.

-          Tudom – kuncogtam –, szóval. Akkor én vagyok az első, aki tudja? – pattogram, mire nevetve bólintott. – Mert ha igen, akkor megtisztelsz.

-          A többieknek megvan most a maguk boldogsága vagy épp nyomora. Majd ha biztos lesz, ha komolyabbra fordult, akkor elmesélem nekik. És elkiabálni sem akarom.

Vidáman bólogattam, ezt meg tudtam érteni teljes mértékben. Olyan jó érzés egyébként is, amikor az ember csak maga tudja a szerelem tényét, amikor van egy titka, és senki sem tudja az állandó vigyorgás okát. Van valami varázslatos ebben. Másfelől az is jó tud lenni, amikor egyre több barát szerez tudomást a boldogság okáról, így az érzés egyre nagyobbra dagad, egyre valóságosabbá válik.

Liam ezután az írországi utazásról kérdezgetett, mire áradoztam neki egy sort. Nem tehettem róla, de tényleg csodásan éreztem magam Niall vidám, kedves és életrevaló családjával. Elmeséltem, hogyan vittek el minket csónakázni, hogyan mentünk el Theóval és Niallel hármasban a közeli játszótérre, ahol én libikókáztam a kicsivel. Megosztottam azt is, hogy milyen remek pitét sütöttünk Maurával közösen. Éppen a legközelebbi utazás tényét ecseteltem, amikor odabicegett hozzánk Niall. A mosolyától rögtön felmelegedett a szívem, kivirult az arcom.

-          Elrabolnám az asszonyt, ha nem gond – mondta, mire szokás szerint elolvadtam, ugyanis imádom, amikor így nevez, szeretem hallani, hogy az övé vagyok.

-          Menjetek csak – bólintott Liam.

Niall arrébb húzott, és lágyan ringatózni kezdtünk a Just the way you are című számra. Hát igen, a nyálas válogatáscédét nekem köszönhette a társaság. De ahogy láttam, senkinek nem akadt vele problémája.

-          Szeretlek! – mormolt a hajamba bújva Niall.

Bevallom, teljes mértékben elolvadtam bármikor, ha ezt mondta nekem. Hihetetlenül szerettem, és még mindig alig tudtam elhinni, hogy az enyém és én az övé. Tőlem szokatlan szégyellősséggel bújtam a nyakába, oda leheltem a teljesen egyértelmű választ. Muszáj volt megcsókolnom, már nagyon hiányzott a szája. Belefeledkeztünk kissé a dolgokba, akkor váltunk el egymástól, amikor Ben beordította, hogy menjünk szobára. Bevallom, szívesen mentem volna. De arra a finomságra még várnom kellett, így hát valami más felé fordultam.

Vigyorogva húztam Niallt a pizzák felé – a drága előrelátóan több dobozzal is rendelt, köztük a kedvencemből, a tejfölös alapon sonka, kukorica, gomba változatból is. Kuncogva kezdtem falni, és kissé szomjas is voltam, úgyhogy felhajtottam pár pohár vodkanarancsot. Niall se aprózta el, magához ragadta az egyik pezsgősüveget, abból cumizott. 

Egyre jobb hangulatba kerültünk, de nem csak mi. Ben az asztalon táncolt póló nélkül, Liam vigyora is egyre szélesebb lett, Louis és Walsy pedig kis híján felfalták egymást dülöngélő táncuk közben, pedig a barátnőm ennél jóval szégyellősebb. Ezúttal Niall üvöltött rájuk, hogy menjenek szobára, amit indokolatlanul harsány röhögés kísért. Én viszont csak örültem, hogy ennyire felszabadult Louis társaságában.  

Még a buli tombolása előtt úgy egyeztünk meg Walsyval, hogy ők mennek haza, hogy Walsy ismét megölelgethesse Whiskeyt, mi pedig a lakosztály kényelmét élvezzük egy éjszakára. Louis és a barátnőm viszonylag hamar leléptek, amit meg tudtam érteni, az időeltolódás, a sok pia és izgalom bizony megtette a hatását. A többiek már nem voltak ennyire toleránsak, vagy tíz percbe telt, mire a pár ki tudott szabadulni a részeg ölelésekből és a könyörgések hadából.

Hajnalodott, mire mindenki ásítozva és a piától laposakat pislogva hazaindult. Én is fáradt voltam, de Niall sokatmondó pillantásától egyből felélénkültem. Alaposan kihasználtuk a szállodai szoba hatalmas franciaágyát. Még arra is volt erőnk, hogy belevessük magunkat a jókora fürdőkádba. Niall lábai között, a mellkasának dőlve élveztem a kellemes meleget és az illatos habfürdő-óceánt. Már hajnalodott, mégsem éreztem magam törődöttnek, mint általában a bulik után. Egészen kijózanodtam.

A fürdés után a szálloda puha köntöseibe burkolóztunk, úgy vetettük bele magunkat ismét a szétdúlt ágyba. Niall magához ölelt, én pedig a mellkasán, a világ legcsodásabb helyén ejtőztem.

-          Éhes vagyok! – jelentette ki Niall, mire felnevettem.

-          Én is. De álmos is – toldottam meg a mondanivalómat egy jókora ásítással.

-          Hozatok kaját. Addig pihenj csak – puszilt a hajamba, és fél kézzel a telefon után tapogatózott.

Persze nem tudtam elaludni, inkább gondolkodtam valamin, ami már azóta foglalkoztatott, hogy Walsy ujjongva elújságolta, hogy Louis-hoz cuccol. Úgy döntöttem, belevágok a közepébe. Felnéztem Niall gyönyörű szemébe.

-          Most, hogy Walsy elköltözik, nem lenne kedved esetleg... – motyogtam pironkodva, Niall pedig szélesen elvigyorodott.

-          Azt kéred, hogy költözzek hozzád? – kérdezte, miközben a tenyerébe fogta az arcomat –, bár először arra gondoltam, hogy vehetnénk valahol egy házat, és ott, de kezdetnek miért ne.

Kikerekedett a szemem, majd kába vigyor ömlött el az arcomon. Féltem, hogy esetleg ostobaságnak tartja majd az ötletem, visszakozik, vagy ilyesmi, de a válasza és a lelkes mosolya minden kételyemet eloszlatta. El sem akartam hinni, hogy ilyen jól alakulnak a dolgaink. Lelkesen csókoltam meg, és a szánk heves játékát csak a szobapincér sokadszori kopogása szakíthatta csak meg.