Sziasztok, mindenki! :)
Újabb péntek érkezett el, de ezúttal egy kicsit, a megszokottnál különlegesebb résszel készültünk nektek. Walsy és Louis szemszögéből egyaránt olvashatjátok ezt a fejezetet, úgyhogy még egy okunk van arra, hogy izgatottak legyünk a véleményetekkel kapcsolatban.
Egy kis kitérő: már 92-en olvassátok rendszeresen a blogunkat, ami hihetetlen jóleső érzés! Éppen ezért amint elérjük a 100. feliratkozót is, extra hosszú, extra különleges különkiadással fogunk meglepni benneteket, melyben mind a négy fiú szemszögéből olvashattok majd, így Liam, Harry, Niall és Louis görlök egyaránt örömüket lelhetik benne.
A szót nem szaporítanám tovább. A hozzászólásokra ezúttal is kíváncsiak vagyunk, ne tartsátok magatokba a véleményeteket! Puszi: Lyanna és Gin
***
/Walsy/
Tudtam, hogy hülye ötlet lesz elmenni Liz bulijára. Gondolhattam volna, hogy valami gáz dolog történik, mint általában. Azt hittem, Logan felbukkanásánál nem lehet rosszabb. Óriásit tévedtem. Mert Logan nem csupán felbukkant, de még oda is jött, hogy megpróbálja elsimítani köztünk az ügyet – mi több, az újrakezdés kérdését feszegette. Amikor pedig idegileg már így is elég ramatyul voltam, felbukkant Louis a semmiből, egy dühöngő bika képében. Ha azt mondanám, számítottam rá, hazudnék. Bár legbelül, a szívem mélyén éreztem, hogy előbb-utóbb cselekvésre szánja el magát, ha megunja, hogy nem válaszolok az üzeneteire és nem fogadom a hívásait. Csak éppen az időzítés volt rettentően pocsék.
Tudtam, hogy hülye ötlet lesz elmenni Liz bulijára. Gondolhattam volna, hogy valami gáz dolog történik, mint általában. Azt hittem, Logan felbukkanásánál nem lehet rosszabb. Óriásit tévedtem. Mert Logan nem csupán felbukkant, de még oda is jött, hogy megpróbálja elsimítani köztünk az ügyet – mi több, az újrakezdés kérdését feszegette. Amikor pedig idegileg már így is elég ramatyul voltam, felbukkant Louis a semmiből, egy dühöngő bika képében. Ha azt mondanám, számítottam rá, hazudnék. Bár legbelül, a szívem mélyén éreztem, hogy előbb-utóbb cselekvésre szánja el magát, ha megunja, hogy nem válaszolok az üzeneteire és nem fogadom a hívásait. Csak éppen az időzítés volt rettentően pocsék.
Hihetetlen,
hogy nem gondolt magára, nem gondolt arra, hogy rajtunk kívül mások is vannak
ott, akik a telefonjukkal rengeteg videót készíthettek a verekedésről.
Veszélyeztette a hírnevét, csakis azért, mert együtt látott Logannel. Volt
egyetlen pillanat, amikor ez őszintén jól esett, ám aztán eszembe jutott, miért
is kerültem őt… Azonban kimondani azokat a szavakat életem legnehezebb döntése
volt. Életem legnehezebb döntése volt, mert hazudnom kellett. Még ha dühös is
voltam, egyáltalán nem gondoltam komolyan. Nagyon is szeretem őt, jobban, mint
eddig bárkit szerettem, s igenis szükségem lett volna arra, hogy a közelében
lehessek. De most az egyszer a szívem döntését felülmúlta az eszem: tudtam,
hogyha most megbocsátok neki, csak idő kérdése, hogy megint közénk álljon
valami. Egy újabb lány, egy felszínre bukkanó titok, vagy a sztársága.
Előbb-utóbb megint megbántana valamivel, vagy esetleg én őt, s egy újabb törést
nehezen élnék túl. Talán egyáltalán nem. Mert ez a kapcsolat vele olyan, mintha
hullámvasúton ülnék. Egyszer fent, egyszer pedig lent érzem magamat – és
olyankor kedvem lenne kiugrani belőle.
De
nem csinálhattam ezt örökre. Habár a csoki zabálása és az ágyban heverészés
nagyon is kedvemre volt, tudtam, Nadine nem szeret ilyen állapotban látni.
Főleg, hogy értesítette anyukámat is az állapotomról – az okát ugyan nem mondta
meg -, aki aggódva közölte, amint tud, ideutazik Doncasterből. Természetesen
azonnal lebeszéltem róla, mondván, minden rendben van és összeszedem magamat.
Hitt nekem, s mivel azzal győzködtem, nemsokára úgyis karácsony, akkor
találkozunk, nem feszegette tovább a témát.
-
Oké, ma elmegyek edzeni – határoztam el magamat, miközben nyögdécselve
elhagytam az ágyamat, ami néhány napja éjjel-nappal vigaszt nyújtott nekem.
-
Jól teszed! – helyeselt Nad. – Elvigyelek? Mármint, James értem jön, elmegyünk
ebédelni egyet a szüleimmel, úgyhogy, ha gondolod… - ajánlotta fel, de én
leintettem.
-
Köszi, inkább sétálnék egyet! – Megeresztettem felé egy halvány mosolyt, ami
haladásnak számított.
Nadine
megértette. Nem győzködött tovább, helyette pár perc múlva elköszönt tőlem,
mert a bátyja felhívta, hogy a lakás előtt várja őt. Amint egyedül maradtam,
lezuhanyoztam, s az napok óta rajtam lógó köntösömet lecseréltem az
edzőcuccomra. Mivel odakint esett, magamhoz vettem az esernyőmet és úgy
sétáltam el az edzőteremig.
A
recepciós fiú szinte barátként üdvözölt, s hosszú távollétem okát azonnal meg
is akarta tudni.
-
Walsy, szia! Azt hittem, már sosem jössz vissza! – Noah széles mosolyt
villantott rám, miközben átadtam neki a bérletemet, hogy adminisztrálja nekem a
mai napot.
-
Igen, nos, elég kevés időm volt, úgyhogy nem tudtam eljönni – magyarázkodtam
zavartan, miközben belebámultam a srác világító kék szemeibe. Az igazság az
volt, hogy sötétbarna hajával remek kontrasztot alkottak, s egyáltalán nem
csodáltam, hogy London minden tinilánya csak azért jár ide edzeni, hogy láthassa
Noah-t.
-
Megesik. A fő, hogy most itt vagy! – mosolygott rám megint, vakítóan fehér,
tökéletes fogsorától pedig már-már hunyorognom kellett. – Jó edzést kívánok!
-
Köszi, Noah! – viszonoztam a mosolyt, utána lepakoltam a cuccaimat egy zárható
szekrénybe, s beléptem az edzőterembe.
A
bemelegítés idejét a futópadnál töltöttem le, az edzést pedig a francia rúd
emelésével folytattam. Egészen jól esett, ahogy éreztem az izmaim beduzzadását,
az adrenalin mennyiségének növekedését a testemben. Bár a lelki problémáimat
nem oldotta meg, közelebb segített ahhoz, hogy újra magamra figyelhessek és
kikerüljek a pöcegödörből, ahol hetek óta gubbasztottam.
Fél
óra múlva arra lettem figyelmes, hogy Noah bekísér egy vendéget a privát
terembe, ahol a gépek használatáért jóval többet kell fizetni, mint a
közösekért. Ebben nyilván semmi érdekes nem lett volna, elvégre, akinek van
pénze, miért ne foglalná le azt a termet? A speciális vendég azonban Andy volt,
az a srác, akivel a szállodában futottam össze, amikor Briana a hotelszobában
járt.
Visszatettem
a francia rudat a helyére, s kíváncsian sétáltam feléjük. Míg Noah az ajtó
zárjával bíbelődött, a vendég szőke, vállig érő haját hajgumival összefogta a
tarkójánál.
-
Andy? – szólítottam meg bizonytalanul, mire meglepetten felém fordult. Amint
felismert, mosolyogva lépett hozzám közelebb, ám akaratlanul is láttam, hogy közben
tetőtől talpig végigmér.
-
Walsy! – üdvözölt ő is, majd két puszit adott az arcomra, mintha csak évek óta
legjobb barátok lennénk. – Nem is tudtam, hogy ide jársz edzeni – jegyezte meg.
-
Szerintem a nevemen kívül mást nem is igazán tudsz rólam – emlékeztettem a
tényre, hogy csupán életünkben egyszer láttuk egymást, mire hangosan felnevetett.
-
Talált, süllyedt. De most már nem csak a nevedet tudom, hanem azt is, hogy
szeretsz edzeni – mondta, majd hozzátette: - Bár, ilyen alakot nem tudom, hová
lehet még jobban tökéletesíteni!
Zavaromban
elmosolyodtam, s közben arra gondoltam, hány lány lenne most a helyemben. Ez a
szőke adonisz éppen most bókolt nekem, ami nyilvánvalóvá teszi, hogy tetszem
neki, bennem viszont mégsem mozdul meg semmi – teljesen érthetetlen okokból.
Talán még mindig Louis hatása alatt állok, de egyszerűen képtelen vagyok
elfelejteni őt, még akkor is, ha nagyon próbálkozom.
-
Ennyire béna a szövegem? Mert ha igen, … - zökkentett ki a gondolataimból Andy,
mire azonnal mentegetőzni kezdtem.
-
Ne haragudj, nem, kedves tőled, csak… - Igazából magam sem tudtam, mit kellene
mondanom. Ajkamba haraptam, s úgy néztem fel a srác kék szemébe.
-
Csak össze vagy zavarodva a Louis-ügy miatt – fejezte be helyettem a mondatot, mire
meglepetten hátrahőköltem.
-
Honnan tudod? – kérdeztem tőle.
-
Liam legjobb barátja vagyok – felelte, hangját lehalkítva. Noah közben
kinyitotta az ajtót, s jó edzést kívánva Andynek visszaindult a recepciós
pulthoz.
-
Tudtam, hogy nagyon ismerős vagy valahonnan! – A homlokomra csaptam. Eszembe
jutott, hogy a neten hány közös képet láttam, amelyen Liam Andyvel bulizik
éppen. Csak azok elég régiek voltak, azóta pedig kissé megváltoztak mindketten,
ezért nem ismertem meg.
-
Igen, nos, Louis is össze van zavarodva – folytatta a témát. – Néhány napja
éjjel részegen állított be a hotelba, ezért kirakták őt minden cuccával együtt
csendháborítás miatt – mesélte nekem, én pedig döbbenten hallgattam. Biztos
voltam benne, hogy ez aznap este történt, amikor a buliban összeverekedett
Logannel.
-
És most hol van? – kérdeztem Andytől.
-
Fogalmam sincs – vonta meg a vállát. – Azt hiszem, elutazott, de erről Harry
tudna többet mondani, ő beszélt vele utoljára – világosított fel, bennem pedig
bombaként robbant az eddig felgyülemlett adrenalin.
-
Köszönöm, Andy! – néztem fel rá. – Most mennem kell! – intettem neki, majd minden
szó nélkül elviharzottam.
Úgy
futottam ki az utcára, mint akit üldöz a kaszás. Tudtam, hogy a szálloda az
edzőteremtől csupán néhány saroknyira van, úgyhogy nem törődve az esővel,
kocogva tettem meg azt a néhány háztömbnyi távolságot. Az esernyőmet az
öltözőben hagytam, de per pillanat ez egyáltalán nem érdekelt. Csak az
számított, hogy a hotelba érjek és ott találjam Harryt is.
Az
elegáns szálloda előterében kaptam csak észbe: míg a legtöbb vendég kiöltözve
flangált a hallon keresztül, én Adidas edzőruhában, ázottan, csapzott hajjal
csörtettem a lift felé, hogy feljuthassak a legfelső emeletre. Egyenesen Harry
szobájához siettem. Kopogtam, kiabáltam, de senki nem felelt. A többiek
ajtajánál is tettem egy próbát, de úgy tűnt, egyikük sincs a hotelban.
Elkeseredetten
roskadtam le a földre, hátamat a falnak döntve. Eddig napok óta nem sírtam, de
most kitört belőlem. Én vagyok az oka annak, hogy Louis-t kirakták a
szállodából. Megint az italhoz menekült, amiért én eltaszítottam magamtól.
Akármilyen hülyeséget is csinált, nem kellett volna így viselkednem vele.
Mekkora barom vagyok! Ha akkor nem csapom be önmagamat, s nem hazudom neki azt,
hogy nincs többé szükségem rá, most nem utazott volna el, nem választana el
bennünket több száz kilométer.
-
Walsy? – hallottam meg egyszer csak Harry hangját. A saját zokogó hangom, a
gondolataim sokasága annyira lefoglalta a többi érzékszervemet, hogy nem is
hallottam, amint a lift ajtaja kinyílik. Kisírt szemekkel néztem fel a közeledő
Harryre.
-
Én… Louis… - motyogtam összezavarodva, mire ő sajnálkozva elhúzta a száját.
Egyik karját felém nyújtotta, hogy segítsen felállni. Amint felegyenesedtem,
azonnal magához ölelt. Karjait körém fonta, s úgy ringatott, mintha a világ
végétől akarna megóvni. Talán így is volt.
-
Tudom, hülye egy helyzet – súgta a fülembe, de közben csitítgatott. Próbáltam
megnyugodni, miközben ő bevezetett a hotelszoba ajtaján. Türelmesen megvárta,
hogy lekucorodjak a kanapéra. Nem kérdezett semmit, hagyta, hogy összeszedjem a
gondolataimat, miközben elővett két poharat és whisky töltött beléjük. Az
egyiket átnyújtotta nekem, a másikkal a kezében helyet foglalt velem szemben
egy fotelban.
-
Mi történt akkor este? – kérdeztem egy idő után. Nem válaszolt rögtön;
belekortyolt az italba, nagyot sóhajtott, s csak utána kezdett bele a mesélésbe.
-
Miután kiadtad az útját, Louis elég ramaty állapotba került. Niall mindenáron
haza akarta hozni, de ő megmakacsolta magát, és kihasználva azt, hogy Niall fél
lábbal aligha éri utol, taxiba ült, aztán eltűnt – emlékezett vissza, s noha
tudtam, még csak a története elején jár, mégis összeszorult a gyomrom szavai
hallatán. – Niall egyenesen visszajött a szállodába, hogy szóljon nekünk.
Liammel azonnal keresni kezdtük Louis-t. Egyik bárt jártuk a másik után, mire
az éjszaka kellős közepén végre ráakadtunk. Mondanom sem kell, olyan részeg
volt, mint a mocsár. – Kis szünetet tartott, hogy kortyoljon a whiskyből. Engem
közben mardosni kezdett a bűntudat. Megint az italhoz nyúlt, aminek ezúttal én
voltam az oka. Miattam ivott. -
Nagyon ellenkezett, amikor ide akartuk rángatni őt a szállodába, de végül
beadta a derekát, meg hát, túlerőben is voltunk. Azt hittük, meg fog békélni,
ha alszik egyet a traumára, de hajnalban arra ébredtünk fel, hogy szétveri a
szoba berendezését és hangoskodik, amit aztán a hallban tovább folytatott.
Minden élő emberbe belekötött, de a biztonsági őr kicsit kemény falat volt
neki. Kirakták a szállodából, minden cuccával együtt, szóval nem maradt más
választása, a reptérre ment – magyarázta, mire szemem újra megtelt könnyel.
-
És hová..? – akartam volna kérdezni, de Harry gyorsabb volt, s megelőzött a
válasszal:
-
Los Angelesben van, már öt napja. Briana közelében bérel egy házat – adta a
tudtomra. A lány neve hallatán összeszorult a szívem. Talán most újra akarja
vele kezdeni, azért költözött át a tengeren túlra? – Csak a gyerek miatt, Brie
többé már nem érdekli őt. Mondjuk, eddig sem érdekelte… - nyugtatott meg Harry,
mintha csak olvasni tudna a gondolataimban.
-
Köszönöm! – suttogtam elhaló hangon, s miközben meredten bámultam magma elé,
lehúztam a maradék whiskymet. Az alkohol erősen marta a nyelőcsövemet, de
jelenleg ez egyáltalán nem érdekelt.
-
Tehetek még valamit érted? – Harry felállt, üres poharát az asztalra tette, s
aggodalommal teli, zöld szemét egyenesen rám emelte. Hosszú csend után voltam
csak képes válaszolni neki:
-
Tölthetnél még egy pohárral!
***
/Louis!
Azt hiszem, őszintének kell lennem magamhoz: rohadtul kivoltam. Ennyire nem zuhantam még meg talán soha. Odacuccoltam ugyan Briana közelébe, de nem tettem semmi különöset. Minden héten vittem neki egy borítékot bőségesen kitömve lóvéval, és kétnaponta bevásároltam neki. Na, nem én magam, rendeltem a netről, és odavitték neki. Nem akartam találkozni vele. A benne fejlődő gyerekemet máris a szívembe zártam – a sajátomként fogadtam el, még ha nem is az enyém –, de őt idegennek láttam. Nem tudtam megbocsátani neki, amiért így tudatta Walsyval, amit én akartam neki elmondani egészen más körülmények között.
Azt hiszem, őszintének kell lennem magamhoz: rohadtul kivoltam. Ennyire nem zuhantam még meg talán soha. Odacuccoltam ugyan Briana közelébe, de nem tettem semmi különöset. Minden héten vittem neki egy borítékot bőségesen kitömve lóvéval, és kétnaponta bevásároltam neki. Na, nem én magam, rendeltem a netről, és odavitték neki. Nem akartam találkozni vele. A benne fejlődő gyerekemet máris a szívembe zártam – a sajátomként fogadtam el, még ha nem is az enyém –, de őt idegennek láttam. Nem tudtam megbocsátani neki, amiért így tudatta Walsyval, amit én akartam neki elmondani egészen más körülmények között.
Kurvára
utáltam magam. Nem bírtam tükörbe nézni. Az egyiket szét is törtem, amint
beköltöztem az amúgy takaros és otthonos kis házikóba. A többit meg elraktam.
Nem akartam látni a csöves fejemet. Tudtam,
hogy undorítóan nézek ki, ha Walsy meglátott volna, biztosan kiábrándul.
Mármint, ha nem ábrándult volna ki már eddig is. Tudtam azt is, hogy Harry,
Liam és Niall is ellátná a bajom, ha így látna, de nem érdekelt. Mindennap
felhívott valamelyikük, ami nagyon jólesett, és igyekeztem nem mufurckodni
velük, amíg beszéltünk. De sok mindenről nem tudtam mesélni nekik.
Egész
nap csak fetrengtem a kanapén, sört vedeltem, néha még füves cigit is szívtam.
Jólesett, hogy kikapcsolt az agyam és a szívem. Nem láttam magam előtt Walsy
gyönyörű alakját, a finom bőrét, az illatos, csillogó haját. Belesajdult
mindenem, annyira hiányzott, de a pia és a fű segített kitörölni őt a
gondolataim közül.
Baromira
fájt, amiket mondott, de igaza volt. Mindennap írtam egy csomó smst, amiben
újra és újra bocsánatot kértem, de sosem küldtem el neki. Még dalokat is írtam,
még tőlünk is szokatlanul nyálas szövegekkel. Elmondtam, hogy mennyire
hiányzik, hogy mennyire szeretem, hogy meg kell bocsátania, mert nekünk egymás
mellett van a helyünk. A francba, még a hajáról is írtam egy dalt!
Szóval
fetrengtem, ittam és füveztem, és bőgtem Walsy után. Sokszor tényleg bőgtem,
máskor csak belül sírtam. Na, meg írtam a dalokat és az el nem küldött smseket.
Olyan dolgokra, mint fürdés vagy evés, nem nagyon maradt időm.
Aztán
egyik nap Lottie, a húgom szó szerint rám törte az ajtót. Fintorogva fogta be
az orrát, majd elém dobott egy KFC-s szatyrot, benne feltehetően egy kosár
csirkeszárnnyal.
-
Egyél! – parancsolta, majd kitárta a
nappali összes ablakát.
-
Undorító vagy, Lou – sóhajtott, miközben
elkezdte összeszedegetni az üres sörösüvegeimet és a többi szemetet.
-
Tudom – mondtam tele szájjal.
Most,
hogy kaja került a szám közelébe, rájöttem, hogy nagyon éhes voltam. Hálásan
tömtem magamba az ételt, és kissé bűntudatosan lestem a húgomat, amint
igyekezett felszámolni a káoszt utánam.
-
Figyu, gáz, amit csinálsz. Szerinted mit
gondolna Walsy, ha így látna? Elhányná magát – mondta Lottie.
Meg
sem lepődtem, hogy tud Walsyról. Biztos Harry mondta el neki. Nyomorultul
felsóhajtottam, miközben egy csirkeszárnyat forgattam az ujjaim között.
-
Mit csináljak, Lottie? Szeretem, de
szerintem örökre elcsesztem – keseregtem.
-
Hagyj neki időt. Ha ő is szeret, akkor
úgyis kibékültük. De nem láttalak még ennyire kiborulva, tesó. Annyi csaj van
még! – vigasztalt Lottie.
-
De nekem csak ő kell, érted? –
nyöszörögtem, a húgom pedig megértően biccentett.
-
Azért csak megpróbáljuk elfeledtetni a
nyomi kis szíveddel. Húzzál zuhanyozni, öltözz fel, bulizni megyünk –
jelentette ki.
Nem
fogadott el kifogást, én pedig jobbnak láttam engedelmeskedni. Elbattyogtam a
fürdőszobába, és napok óta először alaposan lezuhanyoztam, hajat mostam, utána
pedig még meg is borotválkoztam. Lecseréltem a kopott Adidas melegítőmet és
pólómat is, és tiszta ruhában, tiszta testtel egészen új emberként jelentem meg
Lottie előtt. A húgom jóváhagyta a dolgot, úgyhogy bevágódtunk a taxiba, amit ő
hívott.
A
buli egy eléggé elitnek tűnő klubban volt, amit kibéreltek az alkalomra. Semmi
kedvem nem volt ehhez, de bementem nagy kegyesen, és mert Lottie lerúgta volna
vesémet, amit nem akartam. Odabent viszont már nem uralkodhatott rajtam. Elvonultam
a bárpulthoz, és kezdésnek kikértem egy felest és egy sört, előbbit le is
gurítottam azonnal.
Már
egy ideje támasztottam a pultot, amikor egy hosszú, barna hajú, jó alakú csaj
odajött hozzám. Egy fájdalmas pillanatig azt hittem, Walsy az, a szívem fájdalmasan
dobbant. De aztán láttam, hogy tévedtem.
-
Danielle vagyok – mutatkozott be.
-
Louis – motyogtam.
A
sokadik sört vedeltem, miközben fixíroztam a csajt. Valami sorozatban
szerepelt, azt hiszem. Nem érdekelt különösebben. De amikor szóba hozta, hogy
hallotta, mi történt, hirtelen azon kaptam magam, hogy ömlik belőlem a szó.
Elmondtam, hogy az egész Briana-eset véletlen volt, hogy nem akartam, hogy
barom voltam, amiért nem használtam óvszert... Azt nem mondtam el, hogy emiatt
elvesztettem életem szerelmét. Nem tartozott Danielle-re. Ő megértőnek
mutatkozott. Azt mondta, elhiszi, hogy nem akartam, mert fiatal vagyok, és
együtt sem voltunk... De azt mondta, hogy ő elviselné mindezt egy olyan
pasiért, mint én vagyok.
Be
voltam rúgva, úgyhogy nagyon is jólesett, amit mondott. Nemsokára már a
szórakozóhely egyik sötét sarkában táncoltunk összesimulva. Tudom, hogy iszonyú
hülye voltam, de eléggé beálltam már ahhoz, hogy a homályban és lehunyt szemmel
azt higgyem, hogy Walsy az. Az alakja hasonló volt, a haja is. Az illata nagyon
nem egyezett, de még egy feles, és ez már nem számított. Csak öleltem
Danielle-t, hamarosan csókolózni kezdtünk. Én pedig erősen koncentráltam, hogy
Walsynak higgyem. Nem tehetek róla, de annyira nagyon hiányzott! Féregnek
éreztem magam, de már annyira lecsúsztam, hogy ez se érdekelt.
-
Gyere! – duruzsolta a fülembe Danielle, és
magával húzott a mosdókhoz.
Szédülve
és émelyegve követtem, most már tényleg mindegy volt, ki az, de kellett valaki,
aki elfeledteti velem Walsyt. A vécéfülke oldalának döntöttem, Danielle pedig a
frissen mosott hajamat túrta a csók közben.
Ekkor
éreztem meg, hogy rezeg a telefonom, de ezerrel. Bosszúsan felsóhajtottam, és
igyekeztem nem foglalkozni vele, de újra és újra rezegni kezdett.
-
Bocs, ezt fel kell vennem – motyogtam.
Danielle
addig is a nyakamat csókolgatta, én pedig a kijelzőn megláttam Harry nevét és
hülyén vigyorgó képét. Már volt vagy húsz nem fogadott hívásom tőle.
-
Mi van? – vakkantottam bele.
-
Na végre! Walsy utazik Los Angelesbe –
hadarta.
Megzuhant
a gyomrom, és vadul eltoltam magamtól Danielle-t. Ezt nem akartam elhinni.
Ennyire nem rúghattam be.
-
Mi van? – nyögtem a reménytől elfúló
hangon.
-
Mondom, te seggfej! Szerintem ki akar
veled békülni. Úgyhogy kapard össze magad! – parancsolt rám Harry, majd
letette.
Én
csak álltam megkövülve, a számra idióta mosoly ült ki.
-
Figyu, Danielle, bocs. Most mennem kell.
Nagyon helyes csaj vagy, de ez hiba volt. Ne haragudj! – hadartam, majd
kirohantam a klotyóból, magára hagyva az értetlenkedő lányt.
Drága Írónők!
VálaszTörlésEszméletlenül sajnálom,hogy így eltűntem mostanában,de rengeteg dolog összejött,kezdve a felvételivel a bérmáláson át a nyelvvizsgámig.Most már túl vagyok ezeken a dolgokon,úgyhogy megpróbálok minden egyes részhez kommentelni.Fantasztikus rész lett,bár ez nem újdonság!Imádom olvasni minden egyes sorát a történetnek.Nagyon szurkolok Walsy-nak és Louis-nak.Remélem hamarosan újra egy pár lesznek.Harry és Andy cukik,hogy segíteni próbálnak Walsy-nak.A Nadine és Niall párost is imádom még mindig.Fenomenálisan írtok,nagyon jól át tudjátok adni az érzelmeket.Alig várom a jövő heti részt!Addig is szép szünetet és sok puszi! <3
xx Meli
Kedves Meli!
TörlésNe mentegetőzz, teljesen érthető a sok elfoglaltság. Nem mellesleg, már az is jól esik, ha csak néha hagy 1-1 kommentet magad után pláne, hogy ennyire pozitívak. :)
Nagyon örülünk, hogy ennyire imádod a blogunkat, boldoggá teszel minket a dicsérő szavaiddal. A következő részben valamennyi kérdésedre megkapod a választ, addig is várunk vissza!
Lyanna és Gin
Sziasztok, drágák!
VálaszTörlésIgyekszem behozni a többi részt is, de addig is folytatom ott, ahol tartotok (úgyse bírnám ki). Nagyon tetszett a rész, hihetetlenül sajnáltam Walsyt, úgyhogy örülök, hogy kicsit át tudta gondolni, sőt, mégsem teljesen az eszére hallgatott (vagyis na, valószínűleg már egy repülőn ül, szóval mondhatni, egyáltalán nem arra hallgatott). A Harrys rész nagyon cuki lett, egyik kedvencem!
Sejtettem, hogy Louis enyhén szólva is ramaty állapotban lesz, most nagyon jól jött neki Lottie. Örülök, hogy kimozdult, bár annak annyira nem, hogy Danielle-re meg rá, de segáz, Harry megmentette attól, hogy még nagyobb szarban legyen (pedig azért bírtam volna, ha még egy csajt felelőtlenül megtermékenyít, főleg, ha Walsy lenne az, vele együtt is maradhat). Azért kíváncsi vagyok, milyen lesz, mikor újra találkoznak, arra meg végképp, hogy mit fog szólni Nad, hogy a barátnője csak úgy lelép Los Angelesbe a volt barátja után, aki a terhes exe mellé költözött, miután kirúgták a hotelből, mert hulla részeg volt a csaja udvarlójának leütése után. Bah, imádom.
Ti vagytok a legjobbak, már alig várom az új részt! :3
Love, Lyla <3
Szia, drága Lyla! :)
TörlésNagyon aranyos tőled, hogy írtál nekünk kommentet. Iszonyatosan jól esik mindkettőnknek, hiszen tele van pozitív visszajelzésekkel.
Az újra találkozás, Nadine reakciója: ezek mind a jövő zenéi, de hamarosan mindenre fény fog derülni velük kapcsolatban. :)
Nagyon örülünk, hogy így tetszik a blogunk, tündéri vagy, amiért feliratkoztál.
Várunk vissza: Lyanna és Gin
Drága Írónők!
VálaszTörlésMost nagyon rövid leszek sajnos mert nem tudok sokat gépközelben lenni, de gondoltam mindenképp hagyok egy kommentet nektek.
SzóvaL. imádtam, imádtam, imádtam, de ez nem újdonság. Harry drága hihetetlenül aranyos, ahogyan Andy is, amiért segítenek Louis-t és Walsyt újra összehozni. Az pedig hogy volt külön Louis szemszög, fenomenális volt, nagyon tetszett ez az újítás. A Danielle-es részen a végén jót mosolyogtam, hiszen mégsem ő lett a befutó.
Alig várom a kövi részt: Mira
Kedves Mira! :)
TörlésUgyan már, nagyon édes, hogy gondoltál ránk! Köszönjük a hozzászólásodat, minden egyes szavad jól esik nekünk.
Nagyon örülünk, hogy így tetszett ez a rész is. Reméljük, továbbra sem okozunk majd csalódást!
Lyanna és Gin
Sziasztok!
VálaszTörlésÚristen!
Nem tudok szóhoz jutni! Egyszerűen a hatása alá kerültem! Imádtam, és imádtam!
Sajnálom, de nem tudok rá mást mondani!
Puszi: Moncsi
Drága Moncsi! :)
TörlésNagyon aranyos vagy, köszönjük a kommentedet. Jól esik, hogy így imádtad ezt a részt, hálásak vagyunk a visszajelzésért.
Várunk vissza: Lyanna és Gin
Sziasztok!:) nagyon tetszik a blogotok, csak igy tovább!
VálaszTörlésmikor jön új rész?
Szia, drága! :)
TörlésNagyon szépen köszönjük, örülünk, ha tetszik!
Az új rész most pénteken várható!
Várunk vissza: Lyanna és Gin