2015. december 12., szombat

Harry - What a feeling

Sziasztok, Drágák!
Hálásan és iszonyatos boldogsággal köszönjük Nektek, hogy már több mint 70-en vagytok! Ennek értelmében és hálánk jeléül íme, itt van az ígért Harry-fejezet, nagyon kíváncsiak vagyunk, hogy tetszik, várjuk tehát a kommenteket! Mi a véleményetek a sok-sok eseményről? Na és Harryről? 
Elérkeztünk az első olyan részhez, amiben 18 éven aluliaknak nem ajánlott jelenet szerepel, így aki kiskorúnak érzi magát, ne olvasson! :) 
Jó szórakozást, várjuk a véleményeket! 





Állati kíváncsi voltam James Bond legújabb, dögös macákkal és fegyverropogással tarkított kalandjára, de valahogy nem bántam, hogy nem láttam belőle semmit. Keira teljesen megvadított. Nem nehéz kihozni belőlem az állatot, de ennek a nőnek nemcsak azt az énemet sikerült könnyedén előcsalnia, hanem egy másikat is, akit előszeretettel eltemettem magamban. Ez a Harry virágcsokrot vett, képes volt megfésülni a loboncát, mielőtt randira indult, és nem igyekezett minden percben a nagymenő macsót adni, sőt, még illatgyertyákat is gyújtott az ágy mellett. Keirának pedig mindkét oldalamból szerettem volna megmutatni mindent. 

Már a moziban tudtam, hogy szerelmes vagyok, de egyelőre nem akartam ezt megvallani Keirának – csak a testiség nyelvén bizonygattam, mennyire odavagyok érte. Éppen ezért nem is láttunk semmit a filmből, de a jelek szerint ő sem nagyon bánta a dolgot.
Hiába cirkált minden csepp vérem déli tájakon, azért egy futó pillanatra a barátaimra is gondoltam. Nagyon sajnáltam Liamet, őszintén csodáltam érte, amiért ilyen állapotban is eljött velünk. Ha Keira kidobott volna – nemhogy több év után, de akár ilyen rövid idő múltán is –, akkor én úgy bőgtem volna bezárkózva, hogy taknyom-nyálam egybefolyik, nemhogy szalonképes állapotban mozizzak a barátokkal. De Liam mindig is híres volt a higgadtságáról és az érettségéről, le a kalappal előtte, amiért ilyen emberi külsőt tudott ölteni, és itt ült velünk. Már csak Louis-t és Niallt kellett volna gatyába ráznom. Egyiküket sem értettem. Ha két ilyen csaj legyeskedett volna körülöttem, mint Walsy és Nadine, már régen az ágyamban kötöttek volna ki. Mert az tök világos volt, hogy a két nőszemély odáig van a két vaksi haveromért. Mindenki azt hiszi, hogy a szerelmes dalaink miatt profi csajozógépek vagyunk, de ez erről a két nyomiról nem mindig mondható el.
Kissé nyomasztott a gondolat, hogy annak idején én mutattam be Eleanort Lou-nak, és most szétmentek, kárpótolni akartam a haveromat, és Walsy főnyereménynek tűnt, szóval reméltem, hogy ő majd elfeledteti vele a rosszul végződött kapcsolatot. Niall pedig mindig kis béna volt ebből a szempontból, csak remélni mertem, hogy Nadine-t nem szalasztja el. De amikor az egyik pillanatban, amikor levegőért kapkodva elhúzódtam kicsit Keirától, láttam, hogy mindkét cimbim a mellette ülő lánnyal van elfoglalva, nem a filmmel, úgyhogy ezt biztató jelnek vettem. Jó lett volna, ha mindenkinek fix csaja van, akiket vihetünk magunkkal, akikkel elüthetjük a szünet miatti sok szabadidőnket, és akik egymással is jól elvannak.
A mozi után hazafuvaroztuk Walsyékat, aztán mentünk a szállodába, én pedig azonnal bezárkóztam Keirával a szobába. Lassan húztam le a cipzárt a ruháján, ő pedig kacér mosollyal lesett rám, amint kilépett a földre hulló anyagból. Elakadt a lélegzetem, mert alatta nem viselt semmit.
-          Ez az én csajom! – szakadt ki belőlem az elismerő kiáltás, ő pedig felnevetett.
Hátulról hozzábújtam, és annyira csábított illatos, kívánatos barnára sült bőre, hogy meg kellett csókolnom a vállát, majd a nyakát, ami kis sóhajt csalt ki belőle, amikor pedig a nyelvem hegyével végigsimítottam a nyaka vonalán, fel is nyögött. Kecses kis keze az őt szorosan tartó karomat cirógatta, és erre megmarkolt, úgy kapaszkodott belém. Nem bírtam magammal, nekifeszültem, így érezhette, hogy a gatyám majd’ szétrobban már a puszta látványától, a kezemet pedig előrecsúsztattam a derekát, majd a hasát simítva, hogy végül a combjai közé nyúljak. Simogatni kezdtem eléggé mohón, amivel újabb nyögéseket csaltam ki belőle, de ettől csak elvigyorodtam, és még kényelmetlenebbé vált a nadrágom. Felkaptam, majd sietve az ágyhoz vittem, majd fölé térdeltem, Keira pedig huncut mosollyal húzta le a nadrágomat. A pólómmal nem is vesződött, pedig számtalanszor elmondta már, mennyire rajong a tetoválásaimért, imádta végigkarcolni a körmeivel a kivarrt bőrfelületeket. De most magánkívül húzott magára, és amikor ismét a formás combjai közé simítottam, türelmetlenül fogta le a kezem, és magába húzott.
Nem először voltunk együtt – aki ismer, jól tudja, hogy képtelen vagyok a gatyában tartani az ékességemet, főleg egy ilyen csaj társaságában –, de most mégis olyan volt, mintha először érezném Keirát, a forróságot, amitől majdnem felrobbantam idő előtt, a combjai szorítását a bőrömön, a belém vájó körmei nyomán támadt kellemes, kissé fájó bizsergést a hátamon, amit a pólón át is éreztem. Hangosan és gyötrődve nyögtem, ahogy a nyakába temettem az arcom, és kissé megszívtam a finom bőrt, közben pedig máris vadul és kontroll nélkül mozogtam benne.
Hosszú percekig mozogtunk tökéletes szinkronban, annyira élveztem az érzést, hogy hosszúra nőtt, összekócolódott tincseim kissé megizzadt homlokomba tapadtak. Keira mohón húzott magához, hogy megcsókolhasson, majd a gyönyör pillanatában kissé meghúzta az alsó ajkamat a fogaival, amitől felnyögtem, és azonnal követtem őt a magasba. Nem túlzás, de ennyire jó még sosem volt, és az alattam magánkívül ziháló nő látványából úgy észleltem, hogy neki sem.
Leheveredtem mellé az ágyra, majd gyengéden a mellkasomra vontam, ő pedig átfonta a hasam a karjával, arcát pedig a nyakamba fúrta, meleg lehelete csiklandozta a bőröm. Mit tagadjam, a világ királyának éreztem magam, ahogy Keira meztelen oldalát cirógattam. Ott feküdt mellettem egy bombanő, aki okos, kedves, humoros és gyakran olyan őrült, mint én. Hiába ismertem még csak néhány napja, máris úgy éreztem, hogy ő lehet a másik felem, akivel bármilyen őrültséget megvalósítunk, aki mellett nem lesz kedvem mindenféle modell csajt vagy énekesnőcskét hajkurászni, aki tudott mit kezdeni azzal, aki vagyok, és a velem járó felhajtással is.
Ahogy magamhoz szorítottam a lány pihegő, kipirult testét, hirtelen rohadtul nem akaródzott elutaznom Amerikába. Fogalmam sem volt, mi lesz így velem két héten át. És átsuhant rajtam az aggodalom is, mert mi van, ha Keira dönt úgy, hogy nem várja ki ezt az időt nélkülem? Mi van, ha valaki elrabolja tőlem?
Felsóhajtottam, majd apáskodó mozdulattal borítottam magunkra a takarót, és Keira fészkelődött kicsit, hogy még kényelmesebben bújhasson hozzám. A hajába pusziltam.
-          Figyelj… Tudod, el kell utaznunk most két hétre, és… - Ha nem lettem volna zavarban, biztos elröhögöm magam ezen a béna nyökögésen, Keira azonban nem nevetett, csak kíváncsian nézett fel rám.
-          Szóval azt akarom kérdezni, hogy megvársz-e. Tudsz rám várni úgy, mint barátnőm? – böktem ki végül a nyomoromat, ami azóta háborgatott, mióta kiderült, hogy mennünk kell.
Keira elmosolyodott, imádtam ilyenkor az arcát, de most túl ideges voltam, mit felel majd. Elvégre nem ismerjük egymást olyan régóta…
-          Nocsak, Mr. Macsót is látni ilyennek? – kérdezte, de nem gúnyolódott, nem nevetett rajtam, hanem felkönyökölt, és gyengéden megcsókolt.
-          Igen, de nem szeretem, amikor ilyen elesett gyökér vagyok – motyogtam.
-          Nem vagy az! Természetesen várok rád hűségesen a csajodként – mondta, és meglepve vettem észre a büszkeséget rajta.
-          Én pedig hű leszek hozzád a távolból is – jelentettem ki, és tudtam, hogy ezúttal komoly az ígéretem.
Ezért a nőért megérte ezt mondani. Őszintén szólva, belefáradtam a csajozásba, és biztos voltam benne, hogy most sokan kiröhögnének, de nem nagyon érdekelt. Hajnalig beszélgettünk – na jó, néha más is megszakította a szóáradatot –, aztán összebújva aludtunk el, én pedig tökéletesen boldog voltam. 
Az érzés ugyan indulásig kitartott, mégis kellemetlenül érintett, hogy két teljes hétig nélkülöznöm kell majd Keira társaságát. Elég ironikus volt, hogy mind a négyen úgy ültünk fel a magángépre, hogy fájó szívvel hiányoltunk valakit magunk mellől. Liam ugyanis még mindig vívódott magában, és egy pillanatra sem akarta letenni a telefonját.
- Válaszolt már, haver? – Felszállás után kérdeztem csak meg tőle, amikor már mindannyian leheveredtünk megszokott helyünkre az utastérben. Liam legtöbbször velem szemben ült, így még csak kiabálnom sem kellett, hogy meghalljon engem.
- Nem. – Anélkül felelt, hogy felnézett volna. Na, vele sem lehet ma szót érteni, gondoltam. Így hát hátradőltem, és miután megállapítottam, hogy Louis és Niall is el vannak foglalva a saját telefonjukkal, én is elővettem a sajátomat, hogy üzenhessek Keirának.
A barátnőm azonnal visszaírt, és a szöveg mellett még egy fehérneműs képet is elküldött magáról. „Most szálltam ki a zuhany alól!” Ez állt az sms-ben. Ha ezt tovább folytatja, nem fogom kibírni két hétig Amerikában. Meg is írtam neki, hogy még egy ilyen kép, és repülök vissza hozzá a következő géppel.
- De jó kedve van valakinek! – Niall hangjára felkaptam a fejemet. A telefont azonnal zsebre vágtam, és megvártam, míg ő helyet foglal a mellettem lévő ülésen.
- Igen, tudod, Keira ért ahhoz, hogy hozza meg az ember örömét. – Pimasz vigyor ült ki az arcomra, Niall viszont csak szolidan elmosolyodott. El-elkalandozó tekintetén láttam, hogy ő sincsen éppen a toppon, ezért megpróbáltam jobb kedvre deríteni: - Gondolom, te is örülnél neki, ha lenne pár félmeztelen kép Nadine-ról a telefonodban! – viccelődtem, mire zavartan felnevetett.
- Hát, nem bánnám a dolgot! – bólintott mosolyogva, majd közelebb húzódott hozzám. Láttam rajta, hogy valami nem hagyja nyugodni, de hezitál azon, feltegye-e a kérdést, ami foglalkoztatja. Elég jól ismertem már ahhoz, hogy tudjam, biztatni kell egy kicsit, különben addig bizonytalankodik magában, míg totálisan meg nem kattan.
- Ki vele, mi a gáz? – Óvatosan vállon böktem, hogy nyögje már ki végre.
- Tudod, Nadine-nak most lesz a szülinapja. Illetve, a hónap végén. – Tudtam, hogy a csaj van a dolog hátterében. – De fogalmam sincs, mit adhatnék neki – vonta meg a vállát teljes tanácstalanságában. Agyamban elkezdték egymást követni a jobbnál jobb ötletek, melyek némelyikét olykor hangosan ki is mondtam:
- Vibrátort.
Niall nem értékelte ezt a poént. Lemondóan megcsóválta a fejét, de remélve, hogy valami értelmesebb válasszal is előállok, még ülve maradt. Bár szerintem ez hasznos ajándék lenne.
- Szerezz neki egy üveggel az új parfümünkből. Úgyis a héten dobják piacra – ajánlottam, de ismét elhúzta a száját.
- Á, ezt nem kockáztatom meg. Lehet, hogy nem tetszene neki – kukacoskodott, mire unottan karba tettem a kezemet, a lábamat pedig a szemben lévő ülésre pakoltam fel.
- Nincs olyan nő ezen a világon, akinek ne tetszene az a parfüm – ellenkeztem vele. – Én tuti, hogy adok egyet Keirának. Alig várom, hogy érezzem rajta! – ábrándoztam a lányról, aki néhány napja teljesen elvette az eszemet, és akit a barátnőmnek merek nevezni. Barátnő. Fene jó érzés volt ezt tudatosítani magamban.
- Nincs olyan nő ezen a világon, akinek ne tetszene a Harry Potter – csapta össze a tenyerét Niall, s mintha előbbi kijelentésemet teljesen figyelmen kívül hagyta volna.
- Ja, biztos. – Érdeklődve fürkésztem tovább a szöszi arcát, amely egy csapásra felvirult. Szinte láttam az aranyló villanykörtét a feje fölött, ahogyan az ajándék ötlete kipattan belőle.
- Megveszem neki az első kiadást, és dedikáltatom az írójával – határozta el, majd boldog mosollyal az arcán felállt, és visszament a saját helyére.
- A parfümnek biztos jobban örült volna – mormogtam magam elé, miután egyedül maradtam, de nem bírtam megállni mosolygás nélkül. Jó volt legalább őt vidámnak látni.
Az út hátralévő része csendesen telt, mindenki elszeparálódva ült a másiktól, s vagy a telefonját nyomkodta, vagy mélyen aludt – bár tíz óra repülés alatt mást nem is nagyon lehetett volna csinálni. Az időeltolódásra nem lehetett kellőképpen felkészülni.
A reptéren sikoltozó rajongók tömege várt bennünket. Mivel azonban siettünk, nem tudtunk megállni, hogy közös fotót készítsünk velük – pedig nagyon lelkesek voltak, és bizonyára hosszú ideje várakoztak ránk.
A testőrök a bérelt kocsikhoz kísértek minket, amely kisebb kitérővel egyenesen a szállodába fuvarozott bennünket. A menedzserünk az egész felső szintet lefoglalta nekünk, hogy bármiféle zavaró tényező nélkül fel tudjunk készülni az esti koncertre. A külön szobák elfoglalása után első dolgom volt felhívni Keirát, hogy megérkeztünk.
Néhány perces csevej után hanyag módon szétdobáltam a cuccaimat, hogy ha kellene valami, ne a táskában kelljen utána kutatnom. Éppen a nem kellő ruháimat hajtogattam, amikor az ajtóm hangos csapódással kinyílt, majd hasonló hangzavar kíséretében be is csukódott. Meglepetten fordultam hátra. Azt hittem, Liam rontott be rajta, aki talán újabb aggasztó hírt kapott Sophiától, de Louis volt az, aki toporogva megállt előttem.
Homlokán gondterhelt ráncok jelentek meg, karjait idegességében hol összefonta, hol pedig maga mellett lóbálta. Száját vékony vonallá préselte, s ökölbe szorított kezei láttán biztos voltam benne, hogy nem kimondottan boldog.
- Mi a helyzet? – kérdeztem tőle kíváncsian. A repülőn, sőt, még az idefelé úton is jó kedve volt, így elképzelni sem tudtam, mi ronthatta ezt el egy pillanat alatt.
- Harry, ugye ami Las Vegasban történik, az ott is marad? – A hangja feldúlt volt. Pontosan olyan elborult látványt keltett, mint amilyet anno az Eleanorral való szakítás után is.
- Alig egy órája értünk ide, mégis mi a fenét csináltál ezalatt, amit a média nem tudhat meg? – tártam szét a karjaimat. Kérdése hallatán ugyanis már kezdett felmenni bennem a pumpa.
Május óta másról sem szólnak a hírek, csak hogy Louis itt bulizott, ott részegedett le, amott pedig lencsevégre kapták különböző csajokkal, akikkel együtt hagy el egy szórakozóhelyet. A modest nem egyszer beszélt már a fejével, de láthatóan megint valami ökörséget csinált, aminek valószínűleg megint közösen isszuk meg a levét – csak úgy, mint általában.
- Haver, ez nem egy órája történt, hanem nagyjából három hónapja – javított ki, de közben igyekezett nem felemelni a hangját, pedig idegessége szemmel látható volt.
- Oké, elmondod végre, mi történt, vagy matekozzam ki? – Kezdtem tényleg begurulni, s ezt Louis tudta, éppen ezért nagy levegőt vett, tett felém néhány lépést, és úgy nézett fel a szemembe.
- Azt hiszem, teherbe ejtettem valakit – bökte ki végre nagy nehezen, én pedig azt hittem, leesik az állam.
- Hogy mit csináltál?! – kérdeztem vissza, holott nagyon is jól hallottam. Tisztában voltam vele, hogy Louis jó ideje rengeteg kapcsolatba bonyolódott különféle lányokkal, de arra nem számítottam, hogy az egyik ilyen alkalomnak még „nyoma” is marad. És én még azt hittem, egy újabb botrányos fotónál nem lehet rosszabb…
- Három kibaszott hónapja megdugtam Brianát, és nem húztam gumit a farkamra! – kelt ki magából, s arckifejezésén láttam, hogy mindenért magát okolja.
- Mielőtt összejársz egy csajjal, nem árt megkérdezni, szed-e tablettát – emlékeztettem halkan, mert nem akartam olajat önteni a tűzre azzal, hogy veszekedést szítok magunk között az ő felelőtlensége miatt.
- A kurva életbe, egyszer feküdtünk csak le, érted?! Egyszer! – mutatta fel a hüvelykujját, majd másik kezét ökölbe szorítva dühösen belevágott a falba. Az ütés nyomán lepattogzott a vakolat, de jelen esetben ezt pont leszartuk mindketten.
- Hát, elég peches vagy, haver – vontam le a következtetést, de aztán rájöttem, hogy ez nem segít rajtunk.
Louis továbbra is a falnál állt, s teljesen meggyötörten nézett ki. Hiába agyaltam, hogyan tudnám kihúzni őt a csávából, biztos voltam benne, hogy ez az ügy nem marad fű alatt. Valaki, aki tud róla, előbb utóbb ki fogja kotyogni, és akkor megint felhajtás lesz körülöttünk. 

- Tudod, mi a gáz? – szólalt meg egy idő után rekedt hangján, majd rögtön utána meg is válaszolta saját kérdését: - Az, hogy kurvára nem szólt nekem, amikor kiderült, hogy várandós. – Louis elkeseredetten pillantott fel rám, majd lassan lehúzta a falról a kezét, mert bizonyára rájött, hogy attól nem lesz jobb neki sem, ha a berendezést is megrongálja.
- Tuti, hogy te vagy az apja? – Biztosra akartam menni a dologban, nehogy alaptalanul vádolják meg őt ezzel a feltevéssel. Persze abból kiindulva, hogy nem tudott zipzárt tenni a gatyájára, sajnálatos módon még ez az eshetőség is fennállt.
- Nagyon valószínű – bólintott bűntudatosan. Közelebb léptem hozzá, hogy a vállára tehessem a kezemet.
- Ne aggódj, kitalálunk valamit! – próbáltam megnyugtatni, ám ő rögtön akadékoskodni kezdett:
- De, Walsy… hogy a fenébe fog reagálni erre? – tette fel magunknak a költői kérdést. – Végre találkoztam egy normális csajjal Eleanor után, erre elkezd kísérteni a három hónapos múltam – panaszkodott, és aggodalmát teljes mértékben meg tudtam érteni.
Éppen elő akartam rukkolni neki egy bölcsen hangzó tanáccsal, mint például „Fel a fejjel!”, vagy „Nyugi, haver, meg fogja érteni!”, amikor a szobaajtó újra kinyílt, ám ezúttal Niall lépett be rajta, meglehetősen zaklatott állapotban.
- Ne, ne, ne! Azt ne mondd, hogy te is felcsináltál valakit, mert akkor esküszöm, hogy levetem magamat a tetőről a forgalmas Las Vegas-i útra! – Idegesen beletúrtam a hajamba, miközben Louis fátyolos tekintettel meredt újonnan érkezett társunkra.
- Liam rosszul van! – jelentette be Niall, figyelmen kívül hagyva iménti megszólalásomat.
Louis-val egyszerre néztünk egymásra, majd szó nélkül, futólépésben követtük Niallt Liam lakosztályába, aki a szoba közepén feküdt, totál kiütött állapotban. Mellette egy teljesen, és egy félig üres whiskys üveg hevert. A francba!
- Baszd meg, Liam! – Louis hangosan elkáromkodta magát, s azonnal leguggolt a fekvő barátunk mellé. Niall elrohant, hogy mentőt hívjon, míg én segítettem Louis-nak az ágyra fektetni Liamet.
- A kurva életbe, tudja, hogy nem ihat! – Öklömmel bosszúsan belevágtam az ágytámlába, de ez sem segített levezetni a felgyülemlett dühömet, mely még erősebbé is vált, amint a betegünk sápadt, nyúzott bőrére pillantottam.
- Biztos Sophia miatt csinálta… - csóválta meg a fejét Louis, majd türelmetlenül felpattant az ágyról. – Hol a faszomba vannak már a mentősök?!
- Már úton! – Niall sietett vissza a szobába, akit azonnal kérdőre is vontam.
- Hagytad inni?
- Dehogyis! – ellenkezett rögtön. – Végig a szobámban voltam. Most akartam csak kérdezni tőle, hogy mit szólna egy esti bulihoz, de már így találtam rá – emlékezett vissza, és éppen olyan ideges volt, mint mi.
- Le kell mondani a koncertet – jelentette ki Louis, aki végig fel-alá sétálgatott a helyiségben, mint egy mérgezett egér. Szavait részemről döbbent csend fogatta. Soha, egyetlen koncertet sem mondtunk le. Szinte biztos voltam benne, hogy Liam jobban lesz addigra, így nem láttam értelmét annak, hogy töröljük a vegasi fellépést a listánkról.
- Kizárt dolog!
Louis erre megállt, szembefordult velem, s nagyon hamar megtette a köztünk lévő, több méteres távolságot. Fölém magasodva állt meg előttem, s dühvel teli pillantást lövellt rám.
- A francba is, le fogjuk mondani a koncertet! Hárman nem éneklünk, ő pedig nem lesz jobban cirka három óra múlva sem – sorakoztatta fel érveit, amelyekkel végül kénytelen voltam egyetérteni. Fontosabb volt Liam felépülése, mint a koncert, noha bele se mertem gondolni, mit érezhetnek majd a rajongók, ha megtudják, hogy elmarad a show.
- Majd én elintézek mindent! – vállalta magára Niall a munka oroszlánrészét, éppen, amikor felértek a mentősök, és hordágyra tették Liamet.
Mindhárman vele mentünk a kórházba, s Louis-val végig ott is maradtunk amíg Niall a menedzsmenttel beszélt a ma esti koncertről. Talán egy óráig is elücsörögtünk a barátságtalan váróteremben, amikor az egyik nővér közölte, hogy bent tartják Liamet éjszakára, mert túl sok alkoholt fogyasztott, ami az ő esetében egyáltalán nem játékszer.
- Nemsokára magához tér! – mondta el az egyetlen jó hírt az ápolónő, majd magunkra hagyott bennünket a váróban.
Kisvártatva sms érkezett, amelyben Niall közölte, hogy a koncertet sikerült lemondania. Rohadt jó, gondoltam magamban. Ennél rosszabb napot el sem tudtam volna képzelni, és az egészben a legrosszabb az volt, hogy Keira sem tudott megvigasztalni – pedig nagy szükségem lett volna rá. 

16 megjegyzés:

  1. Sziasztok! :)
    Hinnye, első komizó! :D
    Szóval. Uramisten, ez valami fenomenálisságosfantörpikusanhiperszuperkirály részre sikeredett. Eddigi kedvenc! <3 Annyira jól visszajött Harry stílusa meg minden, hogy nem jutok szóhoz, vágjátok? :D A képek meg csak rátesznek egy lapáttal <3
    Na jó. Összeszedem magamat. Először is, nem tudom ki ez a Keira, de Harry maci az enyém szóval élvezze ki amíg csak lehet :D Másodszor pedig, azt hittem, tök jó lesz minden, amíg Amerikában vannak, erre alig érkeztek meg, már rájuk zúdult minden. Louis-n sokat nevettem :D Mármint, ahogyan káromkodott folyton, mint egy kocsis. És a kedvenc mondatom ez volt:
    - Ne, ne, ne! Azt ne mondd, hogy te is felcsináltál valakit, mert akkor esküszöm, hogy levetem magamat a tetőről a forgalmas Las Vegas-i útra! – Ez vitte a pálmát nálam! :D <3
    ami Liamet illeti.. :( Szegény Liamem <3 Remélem tényleg nem lesz komolyabb baja..
    Izgatottan várom a jövőhetet, köszönjük a tartalmas különkiadást! Kitettetek magatokért :)
    Puszi: Mira

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Mira!

      Hűha *.* Állatira örülünk, ha ez az eddigi kedvenc részed, szerintem Gin nevében is mondhatom, hogy mi is örömmel és vigyorogva írtuk meg.
      Örülünk, ha a rész és a fiúk humora is elnyerte a tetszésed :)
      Liamet mi is sajnáljuk, kijutott neki mostanság a rosszból, de nem lesz baja, túlságosan is szeretjük :)
      Mi köszönjük, hogy írtál!
      Visszavárunk! puszi: Gin és Lyanna

      Törlés
  2. Sziasztok!
    Na jó, kész vagyok. Ez a szexjelenet... Nem sok helyen láttam még ilyen jól és igényesen megírt részletet, komolyan! :)
    Ez volt az első megjegyzésem. A második pedig az, hogy WTF! *-* Ez isteni lett, olyan jól megírtátok, hogy le a kalappal. Louis pattogása + Harry laza stílusa + Liam szomorúsága + Niall cukisága = 11/10, ha már értékelést nézünk. Minden benne volt, ami kellett: humor (Harry drága és a vibrátor XD), cukiság (Niall és a Nadine-hoz való vonzódása), dráma (pici Louis születése) és feszült fordulat (Liam rosszulléte, a koncert lemondása). Ne haragudjatok, de nem tudok mást írni, jelenleg sokkos állapotban vagyok! :D Persze jó értelemben.
    Alig várom a folytatást, és azt, hogy Walsy mit reagál, ha megtudja a baba dolgot.
    Szép hetet: Berni

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Berni!

      Nagyon köszönöm a szexjelenetre tett kedves megjegyzésed, kulisszatitokként elárulom, hogy én alkottam, és nagyon izgultam, hogyan fogadjátok majd :) Örülök,ha pozitívan!
      Nagyon-nagyon köszönjük a kedvességed, örülünk,hogy minden ennyire ütött! :)
      Várunk vissza további izgalmakkal! Szép hétvégét! Gin és Lyanna

      Törlés
  3. Nagyon cuki lett, jó volt látni Harry vadabb oldalát is, hiszen mindenhogy tökéletes és kész. <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Barby!
      Köszönjük a dicséretet, nagyon jólesik, örülünk, hogy tetszett! :)

      Törlés
  4. Sziasztok!
    Ez nem volt semmi, valóban elég tartalmas volt. Nagyrészt az előttem szólók már leírták, amik bennem is megfogalmazódtak, így csak egy dolgot emelnék ki. Szuper, hogy ígéretetekhez híven valósághűen alakítjátok a sztorit! Komolyan.
    Ezzel kapcsolatban viszont lenne egy kérdésem. Nem olyan rég azt olvastam, hogy Niall már nem biztos, hogy sokáig lesz szingli. Meg amúgy Lou-ról is olvastam, hogy randizott valakivel. Ez így szép és jó, de kicsit kínos, ha a tötrténet lényegét vesszük. Viszont, mint már említettem, eddig is valósághűen írtatok, és én személy szerint örülnék, ha ez így is maradna. Mennyire lehet erre számítani? Hogy tervezitek a folytatást?
    Kíváncsian várom a kövi részt. Puszi: Manó :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Manó!

      Köszönjük szépen a kedvességed!
      Nos, a felvetésed teljesen jogos. Az a helyzet, hogy az eddigi reális elemek mind a fiúk által is megerősített tények voltak. Szeretnénk kivárni, hogy mit mond Niall és Louis az új "kapcsolatokról". Ha a fiúk bármit megerősítenek, akkor elgondolkodunk a dolgon :) Bár úgy néz ki, hogy Selena megerősítette, hogy csak barátok. Persze várjuk ki a végét.
      várunk vissza és köszönjük az észrevételt!
      puszi: Gin és Lyanna

      Törlés
  5. 😍 nagyon szuper lett.
    Alig várom a következő részt 😉
    Pusszancs 😝

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Cino!

      Köszönjük szépen a dicséreted! :)
      Pénteken jön az új fejezet!
      puszi: Gin és Lyanna

      Törlés
  6. Sziasztok!
    Na jó, már előre is elnézést kérek, de nem fogok tudni összefüggően beszélni/írni.
    Ez valami fenomenális lett komolyan. Imádom, ahogy formáljátok Harryt, kis életem :) Tetszik, ahogy Keirával alakul a kapcsolatuk, ez a jelent pedig... szerintem százszor elolvastam már, de még mindig nem unom...
    Na, de hogy másra is koncentráljunk. Hát elég eseménydús rész lett, az tuti. Remélem Liam jobban lesz és nem csinál több baromságot. Ami pedig Lou-t illeti... Nos, nem hiszem, hogy ezt Walsy jól fogja fogadni, mert hát miért is tenné. Elég felelőtlen dolog volt... De hát Lou-t sem az előrelátásáért szeretjük..
    Imádtam, komolyan! Nem hittem volna, hogy ez lehetséges, de egyre jobbak vagytok, szóval, csak így tovább!
    Ölellek titeket:
    Raqu

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, Raquel! :)
      Semmi gond, megértjük.. ;)
      Köszönjük szépen a dicséretet, nagyon örülünk, hogy így tetszett ez a rész, iszonyatosan aranyos tőled, hogy írtál nekünk. Az tuti, hogy eseménydús fejezetre sikeredett, de lesz ennél még jobb is.
      Várunk vissza: Lyanna és Gin

      Törlés
  7. Kövit💜💜💜
    Nagyon jól irsz ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :)
      Köszönjük szépen. Egyébként a sztorit ketten írjuk.

      Törlés