Sziasztok, Drágák!
Hálásan és iszonyatos boldogsággal köszönjük Nektek, hogy már több mint 70-en vagytok! Ennek értelmében és hálánk jeléül íme, itt van az ígért Harry-fejezet, nagyon kíváncsiak vagyunk, hogy tetszik, várjuk tehát a kommenteket! Mi a véleményetek a sok-sok eseményről? Na és Harryről?
Elérkeztünk az első olyan részhez, amiben 18 éven aluliaknak nem ajánlott jelenet szerepel, így aki kiskorúnak érzi magát, ne olvasson! :)
Jó szórakozást, várjuk a véleményeket!
Állati
kíváncsi voltam James Bond legújabb, dögös macákkal és fegyverropogással
tarkított kalandjára, de valahogy nem bántam, hogy nem láttam belőle semmit.
Keira teljesen megvadított. Nem nehéz kihozni belőlem az állatot, de ennek a
nőnek nemcsak azt az énemet sikerült könnyedén előcsalnia, hanem egy másikat
is, akit előszeretettel eltemettem magamban. Ez a Harry virágcsokrot vett,
képes volt megfésülni a loboncát, mielőtt randira indult, és nem igyekezett
minden percben a nagymenő macsót adni, sőt, még illatgyertyákat is gyújtott az
ágy mellett. Keirának pedig mindkét oldalamból szerettem volna megmutatni
mindent.
Már
a moziban tudtam, hogy szerelmes vagyok, de egyelőre nem akartam ezt megvallani
Keirának – csak a testiség nyelvén bizonygattam, mennyire odavagyok érte. Éppen
ezért nem is láttunk semmit a filmből, de a jelek szerint ő sem nagyon bánta a
dolgot.
Hiába
cirkált minden csepp vérem déli tájakon, azért egy futó pillanatra a barátaimra
is gondoltam. Nagyon sajnáltam Liamet, őszintén csodáltam érte, amiért ilyen
állapotban is eljött velünk. Ha Keira kidobott volna – nemhogy több év után, de
akár ilyen rövid idő múltán is –, akkor én úgy bőgtem volna bezárkózva, hogy
taknyom-nyálam egybefolyik, nemhogy szalonképes állapotban mozizzak a
barátokkal. De Liam mindig is híres volt a higgadtságáról és az érettségéről,
le a kalappal előtte, amiért ilyen emberi külsőt tudott ölteni, és itt ült
velünk. Már csak Louis-t és Niallt kellett volna gatyába ráznom. Egyiküket sem
értettem. Ha két ilyen csaj legyeskedett volna körülöttem, mint Walsy és
Nadine, már régen az ágyamban kötöttek volna ki. Mert az tök világos volt, hogy
a két nőszemély odáig van a két vaksi haveromért. Mindenki azt hiszi, hogy a
szerelmes dalaink miatt profi csajozógépek vagyunk, de ez erről a két nyomiról
nem mindig mondható el.
Kissé
nyomasztott a gondolat, hogy annak idején én mutattam be Eleanort Lou-nak, és
most szétmentek, kárpótolni akartam a haveromat, és Walsy főnyereménynek tűnt,
szóval reméltem, hogy ő majd elfeledteti vele a rosszul végződött kapcsolatot.
Niall pedig mindig kis béna volt ebből a szempontból, csak remélni mertem, hogy
Nadine-t nem szalasztja el. De amikor az egyik pillanatban, amikor levegőért
kapkodva elhúzódtam kicsit Keirától, láttam, hogy mindkét cimbim a mellette ülő
lánnyal van elfoglalva, nem a filmmel, úgyhogy ezt biztató jelnek vettem. Jó
lett volna, ha mindenkinek fix csaja van, akiket vihetünk magunkkal, akikkel elüthetjük
a szünet miatti sok szabadidőnket, és akik egymással is jól elvannak.
A
mozi után hazafuvaroztuk Walsyékat, aztán mentünk a szállodába, én pedig
azonnal bezárkóztam Keirával a szobába. Lassan húztam le a cipzárt a ruháján, ő
pedig kacér mosollyal lesett rám, amint kilépett a földre hulló anyagból.
Elakadt a lélegzetem, mert alatta nem viselt semmit.
-
Ez az én csajom! – szakadt ki belőlem az
elismerő kiáltás, ő pedig felnevetett.
Hátulról
hozzábújtam, és annyira csábított illatos, kívánatos barnára sült bőre, hogy
meg kellett csókolnom a vállát, majd a nyakát, ami kis sóhajt csalt ki belőle,
amikor pedig a nyelvem hegyével végigsimítottam a nyaka vonalán, fel is nyögött.
Kecses kis keze az őt szorosan tartó karomat cirógatta, és erre megmarkolt, úgy
kapaszkodott belém. Nem bírtam magammal, nekifeszültem, így érezhette, hogy a
gatyám majd’ szétrobban már a puszta látványától, a kezemet pedig
előrecsúsztattam a derekát, majd a hasát simítva, hogy végül a combjai közé
nyúljak. Simogatni kezdtem eléggé mohón, amivel újabb nyögéseket csaltam ki
belőle, de ettől csak elvigyorodtam, és még kényelmetlenebbé vált a nadrágom. Felkaptam,
majd sietve az ágyhoz vittem, majd fölé térdeltem, Keira pedig huncut mosollyal
húzta le a nadrágomat. A pólómmal nem is vesződött, pedig számtalanszor
elmondta már, mennyire rajong a tetoválásaimért, imádta végigkarcolni a
körmeivel a kivarrt bőrfelületeket. De most magánkívül húzott magára, és amikor
ismét a formás combjai közé simítottam, türelmetlenül fogta le a kezem, és magába
húzott.
Nem
először voltunk együtt – aki ismer, jól tudja, hogy képtelen vagyok a gatyában
tartani az ékességemet, főleg egy ilyen csaj társaságában –, de most mégis
olyan volt, mintha először érezném Keirát, a forróságot, amitől majdnem felrobbantam
idő előtt, a combjai szorítását a bőrömön, a belém vájó körmei nyomán támadt
kellemes, kissé fájó bizsergést a hátamon, amit a pólón át is éreztem. Hangosan
és gyötrődve nyögtem, ahogy a nyakába temettem az arcom, és kissé megszívtam a
finom bőrt, közben pedig máris vadul és kontroll nélkül mozogtam benne.
Hosszú
percekig mozogtunk tökéletes szinkronban, annyira élveztem az érzést, hogy
hosszúra nőtt, összekócolódott tincseim kissé megizzadt homlokomba tapadtak.
Keira mohón húzott magához, hogy megcsókolhasson, majd a gyönyör pillanatában
kissé meghúzta az alsó ajkamat a fogaival, amitől felnyögtem, és azonnal
követtem őt a magasba. Nem túlzás, de ennyire jó még sosem volt, és az alattam
magánkívül ziháló nő látványából úgy észleltem, hogy neki sem.
Leheveredtem
mellé az ágyra, majd gyengéden a mellkasomra vontam, ő pedig átfonta a hasam a
karjával, arcát pedig a nyakamba fúrta, meleg lehelete csiklandozta a bőröm.
Mit tagadjam, a világ királyának éreztem magam, ahogy Keira meztelen oldalát
cirógattam. Ott feküdt mellettem egy bombanő, aki okos, kedves, humoros és
gyakran olyan őrült, mint én. Hiába ismertem még csak néhány napja, máris úgy
éreztem, hogy ő lehet a másik felem, akivel bármilyen őrültséget megvalósítunk,
aki mellett nem lesz kedvem mindenféle modell csajt vagy énekesnőcskét
hajkurászni, aki tudott mit kezdeni azzal, aki vagyok, és a velem járó
felhajtással is.
Ahogy
magamhoz szorítottam a lány pihegő, kipirult testét, hirtelen rohadtul nem
akaródzott elutaznom Amerikába. Fogalmam sem volt, mi lesz így velem két héten
át. És átsuhant rajtam az aggodalom is, mert mi van, ha Keira dönt úgy, hogy
nem várja ki ezt az időt nélkülem? Mi van, ha valaki elrabolja tőlem?
Felsóhajtottam,
majd apáskodó mozdulattal borítottam magunkra a takarót, és Keira fészkelődött
kicsit, hogy még kényelmesebben bújhasson hozzám. A hajába pusziltam.
-
Figyelj… Tudod, el kell utaznunk most
két hétre, és… - Ha nem lettem volna zavarban, biztos elröhögöm magam ezen a
béna nyökögésen, Keira azonban nem nevetett, csak kíváncsian nézett fel rám.
-
Szóval azt akarom kérdezni, hogy
megvársz-e. Tudsz rám várni úgy, mint barátnőm? – böktem ki végül a nyomoromat,
ami azóta háborgatott, mióta kiderült, hogy mennünk kell.
Keira
elmosolyodott, imádtam ilyenkor az arcát, de most túl ideges voltam, mit felel
majd. Elvégre nem ismerjük egymást olyan régóta…
-
Nocsak, Mr. Macsót is látni ilyennek? –
kérdezte, de nem gúnyolódott, nem nevetett rajtam, hanem felkönyökölt, és
gyengéden megcsókolt.
-
Igen, de nem szeretem, amikor ilyen
elesett gyökér vagyok – motyogtam.
-
Nem vagy az! Természetesen várok rád
hűségesen a csajodként – mondta, és meglepve vettem észre a büszkeséget rajta.
-
Én pedig hű leszek hozzád a távolból is
– jelentettem ki, és tudtam, hogy ezúttal komoly az ígéretem.
Ezért
a nőért megérte ezt mondani. Őszintén szólva, belefáradtam a csajozásba, és
biztos voltam benne, hogy most sokan kiröhögnének, de nem nagyon érdekelt. Hajnalig
beszélgettünk – na jó, néha más is megszakította a szóáradatot –, aztán
összebújva aludtunk el, én pedig tökéletesen boldog voltam.
Az
érzés ugyan indulásig kitartott, mégis kellemetlenül érintett, hogy két teljes
hétig nélkülöznöm kell majd Keira társaságát. Elég ironikus volt, hogy mind a
négyen úgy ültünk fel a magángépre, hogy fájó szívvel hiányoltunk valakit
magunk mellől. Liam ugyanis még mindig vívódott magában, és egy pillanatra sem
akarta letenni a telefonját.
-
Válaszolt már, haver? – Felszállás után kérdeztem csak meg tőle, amikor már mindannyian
leheveredtünk megszokott helyünkre az utastérben. Liam legtöbbször velem
szemben ült, így még csak kiabálnom sem kellett, hogy meghalljon engem.
-
Nem. – Anélkül felelt, hogy felnézett volna. Na, vele sem lehet ma szót érteni, gondoltam. Így hát hátradőltem,
és miután megállapítottam, hogy Louis és Niall is el vannak foglalva a saját
telefonjukkal, én is elővettem a sajátomat, hogy üzenhessek Keirának.
A
barátnőm azonnal visszaírt, és a szöveg mellett még egy fehérneműs képet is
elküldött magáról. „Most szálltam ki a
zuhany alól!” Ez állt az sms-ben. Ha ezt tovább folytatja, nem fogom
kibírni két hétig Amerikában. Meg is írtam neki, hogy még egy ilyen kép, és
repülök vissza hozzá a következő géppel.
-
De jó kedve van valakinek! – Niall hangjára felkaptam a fejemet. A telefont
azonnal zsebre vágtam, és megvártam, míg ő helyet foglal a mellettem lévő
ülésen.
-
Igen, tudod, Keira ért ahhoz, hogy hozza meg az ember örömét. – Pimasz vigyor
ült ki az arcomra, Niall viszont csak szolidan elmosolyodott. El-elkalandozó
tekintetén láttam, hogy ő sincsen éppen a toppon, ezért megpróbáltam jobb
kedvre deríteni: - Gondolom, te is örülnél neki, ha lenne pár félmeztelen kép
Nadine-ról a telefonodban! – viccelődtem, mire zavartan felnevetett.
-
Hát, nem bánnám a dolgot! – bólintott mosolyogva, majd közelebb húzódott
hozzám. Láttam rajta, hogy valami nem hagyja nyugodni, de hezitál azon,
feltegye-e a kérdést, ami foglalkoztatja. Elég jól ismertem már ahhoz, hogy
tudjam, biztatni kell egy kicsit, különben addig bizonytalankodik magában, míg
totálisan meg nem kattan.
-
Ki vele, mi a gáz? – Óvatosan vállon böktem, hogy nyögje már ki végre.
-
Tudod, Nadine-nak most lesz a szülinapja. Illetve, a hónap végén. – Tudtam, hogy a csaj van a dolog hátterében.
– De fogalmam sincs, mit adhatnék neki – vonta meg a vállát teljes
tanácstalanságában. Agyamban elkezdték egymást követni a jobbnál jobb ötletek,
melyek némelyikét olykor hangosan ki is mondtam:
-
Vibrátort.
Niall
nem értékelte ezt a poént. Lemondóan megcsóválta a fejét, de remélve, hogy
valami értelmesebb válasszal is előállok, még ülve maradt. Bár szerintem ez hasznos ajándék lenne.
-
Szerezz neki egy üveggel az új parfümünkből. Úgyis a héten dobják piacra –
ajánlottam, de ismét elhúzta a száját.
-
Á, ezt nem kockáztatom meg. Lehet, hogy nem tetszene neki – kukacoskodott, mire
unottan karba tettem a kezemet, a lábamat pedig a szemben lévő ülésre pakoltam
fel.
-
Nincs olyan nő ezen a világon, akinek ne tetszene az a parfüm – ellenkeztem
vele. – Én tuti, hogy adok egyet Keirának. Alig várom, hogy érezzem rajta! –
ábrándoztam a lányról, aki néhány napja teljesen elvette az eszemet, és akit a
barátnőmnek merek nevezni. Barátnő. Fene
jó érzés volt ezt tudatosítani magamban.
-
Nincs olyan nő ezen a világon, akinek ne tetszene a Harry Potter – csapta össze
a tenyerét Niall, s mintha előbbi kijelentésemet teljesen figyelmen kívül
hagyta volna.
-
Ja, biztos. – Érdeklődve fürkésztem tovább a szöszi arcát, amely egy csapásra
felvirult. Szinte láttam az aranyló villanykörtét a feje fölött, ahogyan az
ajándék ötlete kipattan belőle.
-
Megveszem neki az első kiadást, és dedikáltatom az írójával – határozta el,
majd boldog mosollyal az arcán felállt, és visszament a saját helyére.
-
A parfümnek biztos jobban örült volna – mormogtam magam elé, miután egyedül
maradtam, de nem bírtam megállni mosolygás nélkül. Jó volt legalább őt vidámnak
látni.
Az
út hátralévő része csendesen telt, mindenki elszeparálódva ült a másiktól, s
vagy a telefonját nyomkodta, vagy mélyen aludt – bár tíz óra repülés alatt mást
nem is nagyon lehetett volna csinálni. Az időeltolódásra nem lehetett
kellőképpen felkészülni.
A
reptéren sikoltozó rajongók tömege várt bennünket. Mivel azonban siettünk, nem
tudtunk megállni, hogy közös fotót készítsünk velük – pedig nagyon lelkesek
voltak, és bizonyára hosszú ideje várakoztak ránk.
A
testőrök a bérelt kocsikhoz kísértek minket, amely kisebb kitérővel egyenesen a
szállodába fuvarozott bennünket. A menedzserünk az egész felső szintet
lefoglalta nekünk, hogy bármiféle zavaró tényező nélkül fel tudjunk készülni az
esti koncertre. A külön szobák elfoglalása után első dolgom volt felhívni
Keirát, hogy megérkeztünk.
Néhány
perces csevej után hanyag módon szétdobáltam a cuccaimat, hogy ha kellene
valami, ne a táskában kelljen utána kutatnom. Éppen a nem kellő ruháimat
hajtogattam, amikor az ajtóm hangos csapódással kinyílt, majd hasonló hangzavar
kíséretében be is csukódott. Meglepetten fordultam hátra. Azt hittem, Liam
rontott be rajta, aki talán újabb aggasztó hírt kapott Sophiától, de Louis volt
az, aki toporogva megállt előttem.
Homlokán
gondterhelt ráncok jelentek meg, karjait idegességében hol összefonta, hol
pedig maga mellett lóbálta. Száját vékony vonallá préselte, s ökölbe szorított
kezei láttán biztos voltam benne, hogy nem kimondottan boldog.
-
Mi a helyzet? – kérdeztem tőle kíváncsian. A repülőn, sőt, még az idefelé úton
is jó kedve volt, így elképzelni sem tudtam, mi ronthatta ezt el egy pillanat
alatt.
-
Harry, ugye ami Las Vegasban történik, az ott is marad? – A hangja feldúlt volt.
Pontosan olyan elborult látványt keltett, mint amilyet anno az Eleanorral való
szakítás után is.
-
Alig egy órája értünk ide, mégis mi a fenét csináltál ezalatt, amit a média nem
tudhat meg? – tártam szét a karjaimat. Kérdése hallatán ugyanis már kezdett
felmenni bennem a pumpa.
Május
óta másról sem szólnak a hírek, csak hogy Louis itt bulizott, ott részegedett
le, amott pedig lencsevégre kapták különböző csajokkal, akikkel együtt hagy el
egy szórakozóhelyet. A modest nem egyszer beszélt már a fejével, de láthatóan
megint valami ökörséget csinált, aminek valószínűleg megint közösen isszuk meg
a levét – csak úgy, mint általában.
-
Haver, ez nem egy órája történt, hanem nagyjából három hónapja – javított ki,
de közben igyekezett nem felemelni a hangját, pedig idegessége szemmel látható
volt.
-
Oké, elmondod végre, mi történt, vagy matekozzam ki? – Kezdtem tényleg
begurulni, s ezt Louis tudta, éppen ezért nagy levegőt vett, tett felém néhány
lépést, és úgy nézett fel a szemembe.
-
Azt hiszem, teherbe ejtettem valakit – bökte ki végre nagy nehezen, én pedig
azt hittem, leesik az állam.
-
Hogy mit csináltál?! – kérdeztem
vissza, holott nagyon is jól hallottam. Tisztában voltam vele, hogy Louis jó
ideje rengeteg kapcsolatba bonyolódott különféle lányokkal, de arra nem
számítottam, hogy az egyik ilyen alkalomnak még „nyoma” is marad. És én még azt hittem, egy újabb botrányos
fotónál nem lehet rosszabb…
-
Három kibaszott hónapja megdugtam Brianát, és nem húztam gumit a farkamra! –
kelt ki magából, s arckifejezésén láttam, hogy mindenért magát okolja.
-
Mielőtt összejársz egy csajjal, nem árt megkérdezni, szed-e tablettát –
emlékeztettem halkan, mert nem akartam olajat önteni a tűzre azzal, hogy
veszekedést szítok magunk között az ő felelőtlensége miatt.
-
A kurva életbe, egyszer feküdtünk csak le, érted?! Egyszer! – mutatta fel a hüvelykujját, majd másik kezét ökölbe
szorítva dühösen belevágott a falba. Az ütés nyomán lepattogzott a vakolat, de
jelen esetben ezt pont leszartuk mindketten.
-
Hát, elég peches vagy, haver – vontam le a következtetést, de aztán rájöttem,
hogy ez nem segít rajtunk.
Louis
továbbra is a falnál állt, s teljesen meggyötörten nézett ki. Hiába agyaltam,
hogyan tudnám kihúzni őt a csávából, biztos voltam benne, hogy ez az ügy nem
marad fű alatt. Valaki, aki tud róla, előbb utóbb ki fogja kotyogni, és akkor
megint felhajtás lesz körülöttünk.
-
Tudod, mi a gáz? – szólalt meg egy idő után rekedt hangján, majd rögtön utána
meg is válaszolta saját kérdését: - Az, hogy kurvára nem szólt nekem, amikor
kiderült, hogy várandós. – Louis elkeseredetten pillantott fel rám, majd lassan
lehúzta a falról a kezét, mert bizonyára rájött, hogy attól nem lesz jobb neki
sem, ha a berendezést is megrongálja.
-
Tuti, hogy te vagy az apja? – Biztosra akartam menni a dologban, nehogy
alaptalanul vádolják meg őt ezzel a feltevéssel. Persze abból kiindulva, hogy
nem tudott zipzárt tenni a gatyájára, sajnálatos módon még ez az eshetőség is
fennállt.
-
Nagyon valószínű – bólintott bűntudatosan. Közelebb léptem hozzá, hogy a
vállára tehessem a kezemet.
-
Ne aggódj, kitalálunk valamit! – próbáltam megnyugtatni, ám ő rögtön
akadékoskodni kezdett:
-
De, Walsy… hogy a fenébe fog reagálni erre? – tette fel magunknak a költői
kérdést. – Végre találkoztam egy normális csajjal Eleanor után, erre elkezd
kísérteni a három hónapos múltam – panaszkodott, és aggodalmát teljes mértékben
meg tudtam érteni.
Éppen
elő akartam rukkolni neki egy bölcsen hangzó tanáccsal, mint például „Fel a fejjel!”, vagy „Nyugi, haver, meg fogja érteni!”, amikor
a szobaajtó újra kinyílt, ám ezúttal Niall lépett be rajta, meglehetősen
zaklatott állapotban.
-
Ne, ne, ne! Azt ne mondd, hogy te is felcsináltál valakit, mert akkor esküszöm,
hogy levetem magamat a tetőről a forgalmas Las Vegas-i útra! – Idegesen
beletúrtam a hajamba, miközben Louis fátyolos tekintettel meredt újonnan
érkezett társunkra.
-
Liam rosszul van! – jelentette be Niall, figyelmen kívül hagyva iménti
megszólalásomat.
Louis-val
egyszerre néztünk egymásra, majd szó nélkül, futólépésben követtük Niallt Liam
lakosztályába, aki a szoba közepén feküdt, totál kiütött állapotban. Mellette
egy teljesen, és egy félig üres whiskys üveg hevert. A francba!
-
Baszd meg, Liam! – Louis hangosan elkáromkodta magát, s azonnal leguggolt a
fekvő barátunk mellé. Niall elrohant, hogy mentőt hívjon, míg én segítettem
Louis-nak az ágyra fektetni Liamet.
-
A kurva életbe, tudja, hogy nem ihat! – Öklömmel bosszúsan belevágtam az
ágytámlába, de ez sem segített levezetni a felgyülemlett dühömet, mely még
erősebbé is vált, amint a betegünk sápadt, nyúzott bőrére pillantottam.
-
Biztos Sophia miatt csinálta… - csóválta meg a fejét Louis, majd türelmetlenül
felpattant az ágyról. – Hol a faszomba vannak már a mentősök?!
-
Már úton! – Niall sietett vissza a szobába, akit azonnal kérdőre is vontam.
-
Hagytad inni?
-
Dehogyis! – ellenkezett rögtön. – Végig a szobámban voltam. Most akartam csak
kérdezni tőle, hogy mit szólna egy esti bulihoz, de már így találtam rá –
emlékezett vissza, és éppen olyan ideges volt, mint mi.
-
Le kell mondani a koncertet – jelentette ki Louis, aki végig fel-alá
sétálgatott a helyiségben, mint egy mérgezett egér. Szavait részemről döbbent
csend fogatta. Soha, egyetlen koncertet sem mondtunk le. Szinte biztos voltam
benne, hogy Liam jobban lesz addigra, így nem láttam értelmét annak, hogy
töröljük a vegasi fellépést a listánkról.
-
Kizárt dolog!
Louis
erre megállt, szembefordult velem, s nagyon hamar megtette a köztünk lévő, több
méteres távolságot. Fölém magasodva állt meg előttem, s dühvel teli pillantást
lövellt rám.
-
A francba is, le fogjuk mondani a koncertet! Hárman nem éneklünk, ő pedig nem
lesz jobban cirka három óra múlva sem – sorakoztatta fel érveit, amelyekkel
végül kénytelen voltam egyetérteni. Fontosabb volt Liam felépülése, mint a
koncert, noha bele se mertem gondolni, mit érezhetnek majd a rajongók, ha
megtudják, hogy elmarad a show.
-
Majd én elintézek mindent! – vállalta magára Niall a munka oroszlánrészét,
éppen, amikor felértek a mentősök, és hordágyra tették Liamet.
Mindhárman
vele mentünk a kórházba, s Louis-val végig ott is maradtunk amíg Niall a
menedzsmenttel beszélt a ma esti koncertről. Talán egy óráig is elücsörögtünk a
barátságtalan váróteremben, amikor az egyik nővér közölte, hogy bent tartják
Liamet éjszakára, mert túl sok alkoholt fogyasztott, ami az ő esetében
egyáltalán nem játékszer.
-
Nemsokára magához tér! – mondta el az egyetlen jó hírt az ápolónő, majd
magunkra hagyott bennünket a váróban.
Sziasztok! :)
VálaszTörlésHinnye, első komizó! :D
Szóval. Uramisten, ez valami fenomenálisságosfantörpikusanhiperszuperkirály részre sikeredett. Eddigi kedvenc! <3 Annyira jól visszajött Harry stílusa meg minden, hogy nem jutok szóhoz, vágjátok? :D A képek meg csak rátesznek egy lapáttal <3
Na jó. Összeszedem magamat. Először is, nem tudom ki ez a Keira, de Harry maci az enyém szóval élvezze ki amíg csak lehet :D Másodszor pedig, azt hittem, tök jó lesz minden, amíg Amerikában vannak, erre alig érkeztek meg, már rájuk zúdult minden. Louis-n sokat nevettem :D Mármint, ahogyan káromkodott folyton, mint egy kocsis. És a kedvenc mondatom ez volt:
- Ne, ne, ne! Azt ne mondd, hogy te is felcsináltál valakit, mert akkor esküszöm, hogy levetem magamat a tetőről a forgalmas Las Vegas-i útra! – Ez vitte a pálmát nálam! :D <3
ami Liamet illeti.. :( Szegény Liamem <3 Remélem tényleg nem lesz komolyabb baja..
Izgatottan várom a jövőhetet, köszönjük a tartalmas különkiadást! Kitettetek magatokért :)
Puszi: Mira
Drága Mira!
TörlésHűha *.* Állatira örülünk, ha ez az eddigi kedvenc részed, szerintem Gin nevében is mondhatom, hogy mi is örömmel és vigyorogva írtuk meg.
Örülünk, ha a rész és a fiúk humora is elnyerte a tetszésed :)
Liamet mi is sajnáljuk, kijutott neki mostanság a rosszból, de nem lesz baja, túlságosan is szeretjük :)
Mi köszönjük, hogy írtál!
Visszavárunk! puszi: Gin és Lyanna
Sziasztok!
VálaszTörlésNa jó, kész vagyok. Ez a szexjelenet... Nem sok helyen láttam még ilyen jól és igényesen megírt részletet, komolyan! :)
Ez volt az első megjegyzésem. A második pedig az, hogy WTF! *-* Ez isteni lett, olyan jól megírtátok, hogy le a kalappal. Louis pattogása + Harry laza stílusa + Liam szomorúsága + Niall cukisága = 11/10, ha már értékelést nézünk. Minden benne volt, ami kellett: humor (Harry drága és a vibrátor XD), cukiság (Niall és a Nadine-hoz való vonzódása), dráma (pici Louis születése) és feszült fordulat (Liam rosszulléte, a koncert lemondása). Ne haragudjatok, de nem tudok mást írni, jelenleg sokkos állapotban vagyok! :D Persze jó értelemben.
Alig várom a folytatást, és azt, hogy Walsy mit reagál, ha megtudja a baba dolgot.
Szép hetet: Berni
Drága Berni!
TörlésNagyon köszönöm a szexjelenetre tett kedves megjegyzésed, kulisszatitokként elárulom, hogy én alkottam, és nagyon izgultam, hogyan fogadjátok majd :) Örülök,ha pozitívan!
Nagyon-nagyon köszönjük a kedvességed, örülünk,hogy minden ennyire ütött! :)
Várunk vissza további izgalmakkal! Szép hétvégét! Gin és Lyanna
Nagyon tetszett! *---*
VálaszTörlésKedves Lily, köszönjük szépen! :)
TörlésNagyon cuki lett, jó volt látni Harry vadabb oldalát is, hiszen mindenhogy tökéletes és kész. <3
VálaszTörlésDrága Barby!
TörlésKöszönjük a dicséretet, nagyon jólesik, örülünk, hogy tetszett! :)
Sziasztok!
VálaszTörlésEz nem volt semmi, valóban elég tartalmas volt. Nagyrészt az előttem szólók már leírták, amik bennem is megfogalmazódtak, így csak egy dolgot emelnék ki. Szuper, hogy ígéretetekhez híven valósághűen alakítjátok a sztorit! Komolyan.
Ezzel kapcsolatban viszont lenne egy kérdésem. Nem olyan rég azt olvastam, hogy Niall már nem biztos, hogy sokáig lesz szingli. Meg amúgy Lou-ról is olvastam, hogy randizott valakivel. Ez így szép és jó, de kicsit kínos, ha a tötrténet lényegét vesszük. Viszont, mint már említettem, eddig is valósághűen írtatok, és én személy szerint örülnék, ha ez így is maradna. Mennyire lehet erre számítani? Hogy tervezitek a folytatást?
Kíváncsian várom a kövi részt. Puszi: Manó :)
Drága Manó!
TörlésKöszönjük szépen a kedvességed!
Nos, a felvetésed teljesen jogos. Az a helyzet, hogy az eddigi reális elemek mind a fiúk által is megerősített tények voltak. Szeretnénk kivárni, hogy mit mond Niall és Louis az új "kapcsolatokról". Ha a fiúk bármit megerősítenek, akkor elgondolkodunk a dolgon :) Bár úgy néz ki, hogy Selena megerősítette, hogy csak barátok. Persze várjuk ki a végét.
várunk vissza és köszönjük az észrevételt!
puszi: Gin és Lyanna
😍 nagyon szuper lett.
VálaszTörlésAlig várom a következő részt 😉
Pusszancs 😝
Kedves Cino!
TörlésKöszönjük szépen a dicséreted! :)
Pénteken jön az új fejezet!
puszi: Gin és Lyanna
Sziasztok!
VálaszTörlésNa jó, már előre is elnézést kérek, de nem fogok tudni összefüggően beszélni/írni.
Ez valami fenomenális lett komolyan. Imádom, ahogy formáljátok Harryt, kis életem :) Tetszik, ahogy Keirával alakul a kapcsolatuk, ez a jelent pedig... szerintem százszor elolvastam már, de még mindig nem unom...
Na, de hogy másra is koncentráljunk. Hát elég eseménydús rész lett, az tuti. Remélem Liam jobban lesz és nem csinál több baromságot. Ami pedig Lou-t illeti... Nos, nem hiszem, hogy ezt Walsy jól fogja fogadni, mert hát miért is tenné. Elég felelőtlen dolog volt... De hát Lou-t sem az előrelátásáért szeretjük..
Imádtam, komolyan! Nem hittem volna, hogy ez lehetséges, de egyre jobbak vagytok, szóval, csak így tovább!
Ölellek titeket:
Raqu
Szia, Raquel! :)
TörlésSemmi gond, megértjük.. ;)
Köszönjük szépen a dicséretet, nagyon örülünk, hogy így tetszett ez a rész, iszonyatosan aranyos tőled, hogy írtál nekünk. Az tuti, hogy eseménydús fejezetre sikeredett, de lesz ennél még jobb is.
Várunk vissza: Lyanna és Gin
Kövit💜💜💜
VálaszTörlésNagyon jól irsz ;)
Szia! :)
TörlésKöszönjük szépen. Egyébként a sztorit ketten írjuk.