2015. december 4., péntek

16. Nadine - Golden eye

Sziasztok, Drágák!
Hihetetlen, hogy már 67-en vagytok! *.* El sem akarjuk hinni, nagyon köszönjük nektek, rengeteget jelenet! Ne feledjétek, 70 követőnél Harry-fejezet következik, mi már alig várjuk, hogy megmutassuk nektek Mr. Styles szemszögét. 
Nem is szaporítom tovább a szót, jöjjön a rész, amihez jó szórakozást kívánok! Mi a véleményetek az eseményekről? Na és a titokzatos lányról? Várjuk a véleményeteket!
Jó olvasást!



A kocsiban Walsy ült hátra a lánnyal, az ölében tartotta a fejét, miközben James őrült tempóban hajtott a kórház felé. Aggodalmasan lestem hátra rájuk az anyósülésről, féltem, hogy a titokzatos idegen összehányja magát, és megfullad, vagy, hogy valami súlyos baja van. De szerencsére gond nélkül megérkeztünk a kórházhoz, a lány nem lett rosszabbul, de nem nézett ki túl jól sem. Haja izzadtan tapadt a homlokába, bőre pedig betegesen sápadtnak tűnt, telt szája szinte eggyéolvadt az arcával, olyan vértelen volt. Aggasztóan nézett ki, semmi kétség. Én pedig pánikban voltam, de Walsy és a bátyám példaértékűen álltak helyt.
James úgy nyalábolta fel őt, miután leparkolt a kórház épülete előtt, akár egy tollpihét, és berohantunk a recepcióhoz. Egy ápoló és egy orvos azonnal hordágyra tette a lányt, majd eltolták valahová, mi pedig idegesen várakoztunk a sürgősségi előtti műanyag székeken gubbasztva, mint a verebek.
Kezdtem elveszíteni a türelmem. Nehezen viseltem a kórházakat, ráadásul nem tudhattuk, miféle balhés nőszemélyt szedtünk össze. Nem akartam, hogy belerángassa valamibe a jószívű barátnőmet, aki olyan könnyedén vállalt szolidaritást az efféle emberekkel. Ugyanakkor persze én magam is megmentettem volna a lányt, de mielőbb olajra akartam lépni, miután magához tér. Ugyanakkor rettenetesen aggódtam is, mert mi van, ha nem értünk vele a kórházba időben? Mi van, ha maradandó károsodást szenvedett, és nem tudtunk rajta segíteni? Igyekeztem elhessegetni idegbeteg gondolataimat, és inkább malmoztam az ujjaimmal, hogy így tereljem el a figyelmemet.
Nem sokkal később az idegent kezelő orvos kijött hozzánk, pókerarcáról nem tudtunk leolvasni semmit, amitől még idegesebb lettem. Walsy felugrott, és odasietett hozzá, James és én a nyomában.
-          Doktor úr, a lány… Hogy van? Rendbe fog jönni?
-          Nyugalom, hölgyem. Gyorsan cselekedtek, Candice hálás lesz önöknek, amikor magához tér. Sajnos kábítószer van a dolog hátterében, amiatt lett rosszul. De az állapotát stabilizáltuk. Most már rendben lesz. Itt jobb helyen is van. Sajnos nem először került be hozzánk. Tudják, nincs családja, az utcán él. Mi tudunk rá vigyázni. De bár ne így lenne!
Megkönnyebbülten néztünk össze, Walsynak még egy halvány mosolyra is futotta, hogy Candice jól van, amit az orvos viszonzott. De a döbbenet erősen élt mindhármunkban. Hajléktalan a lány? Ez arculcsapásként ért. Láttam, hogy Walsyban máris beindultak a szociálismunkás-fogaskerekek, és máris azon agyalt, hogyan segíthetne Candice-en. Bennem is megfogalmazódott a gondolat, hogy talán be kellene fogadnunk, legalább ideiglenesen.
-          Bemehetünk hozzá? – kérdezte barátnőm, az orvos pedig elnéző arccal megrázta a fejét.
-          Sajnálom, de nem. Most pihennie kell. Órákig nem tér majd magához. Viszont ha gondolják, itt hagyhatják az elérhetőségüket. Candice biztosan meg akarja majd köszönni, ha jobban lesz.
Walsy sietve bólintott, majd egy papírfecnire leírta a nevét és a telefonszámát. Aztán mindhárman kezet ráztunk az orvossal, hevesen hálálkodva, amiért jó hírekkel érkezett.
-          Kérem, mondja meg neki, hogy mindenképpen hívjon fel! Talán tudunk rajta segíteni valahogy, én önkéntes is vagyok egy szervezetnél, biztosan tudunk tenni érte valami – mondta Walsy búcsúzóul, az orvos pedig hálásan bólintott, megígérve, hogy így lesz.
Amíg James hazavitt minket, nagyokat hallgattunk, mindhármunkat megviseltek a történtek, ezt szavak nélkül is tudtuk, mindannyian Candice szomorú történetén rágódtunk. Lassan baktattunk fel a lakásba Walsyval, miután James kitett minket, és szavak nélkül is megegyeztünk abban, hogy hamarosan meglátogatjuk Candice-t, és segítünk neki, ha szüksége van rá. És tekintve, hogy árva és hajléktalan szegény, biztosak lehettünk benne, hogy nem utasítja majd el felé nyúló kezünket.
Mikor már pizsamában, ásítozva és csokit majszolva néztünk a kanapén valami ócska műsort, megcsörrent a telefonom. A kijelzőn Liam nevét láttam meg, amitől önkéntelenül elmosolyodtam, és lelkesen nyomtam meg a zöld gombot. Ha Liam hívott, mindig valami remek program került kilátásba, így alig vártam, hogy ezúttal mit talált ki a mi kerítőnk.
-          Szia, Liam! – Szokás szerint kihangosítottam, hogy Walsy is hallhassa, barátnőm pedig izgatott mosollyal figyelt, mint mindig, amikor a fiúk kerestek minket. 
-          Sziasztok, cicák! – Legnagyobb meglepetésemre nem Liam szólalt meg a vonal túl végén, hanem Harry, szokásos lezser stílusában, szinte láttam magam előtt fülig érő, perverz vigyorát. – Tudom, hogy Walsy is ott van, te kis huncut. A tárgyra is térek, mert az új csajom már nagyon akar engem – mondta, amire hitetlenkedve felnevettem. Harry már csak ilyen. – Lenne kedvetek holnap eljönni velünk moziba?
-          Naná! – vigyorogtam vidáman. – Jön a barátnőd is?
-          Szuper. Akkor este nyolckor felveszünk titeket. És persze, hogy jön! Keirának hívják, bombanő, majd meglátjátok – mondta, mire felnevettem, mert ebben biztos is voltam.
-          Remek. Kíváncsian várjuk a találkozást Keirával. De miért te hívsz Liam telefonjáról? – kérdeztem.
-          Liam nincs túl jól. Nekem meg nem volt meg a számod – mondta Harry könnyednek szánt hangon, de hallottam, hogy aggódik.
-          Nincs jól? Mi a baja? – rémültem meg, és Walsy is ijedten fészkelődött közelebb.
-          Hát… Sophiával összekaptak egy kicsit, és most magába zuhant kicsit. De szerintem meg fogják beszélni. Holnap pedig jót murizunk, és minden jó lesz – mondta, én pedig próbáltam vele hinni ebben.
-          Rendben. Szia, Harry, üdvözöljük a nőcidet is!
-          Köszi – nevetett mély hangján, majd letette, mi pedig sokáig beszélgettünk még arról, hogy min kaphatott hajba Liam és Sophia.
Másnap tűkön ültem, alig tudtam odafigyelni az egyetemen, annyira vártam az esti mozit. Hazaérve azonnal készülődni kezdtem, kissé kivágott, sötétkék felsőt vettem fel és fekete farmert. Reméltem, hogy nem túl kihívó, de Walsy teljes erejével győzködött, hogy dögös vagyok, és hogy Niall nem fogja tudni levenni a dekoltázsomról a tekintetét. Nos, ez is volt a célom, nem titkolom.
Izgatottan siettünk le az utcára, ahová begördült egy terepjáró, ami ránézésre legalább hétszemélyes lehetett. A volán mögött Louis ült, az anyósülést szabadon hagyták, én pedig csak mosolyogva intettem Walsynak, hogy szerintem az az ő trónja lesz. Barátnőm fülig pirulva mászott fel Louis mellé, és egymásra vetett pillantásuk sok jót ígért. Én bekászálódtam hátra, Liam és Niall közé. A szöszi napsugarasan mosolygott rám, és kaptam tőle két puszit, amitől úgy kipirultam, hogy gratuláltam magamnak, hogy nem tettem fel pirosítót. Feltűnt, hogy Liam kissé csendesebb, de hiába faggattam óvatosan, nem felelt. Harrynek pedig csak a tarkóját láthattam, heves csókban forrt össze ugyanis egy lánnyal.
-          Nem mutatsz be a hölgynek, Harry? – kérdeztem vigyorogva, ő pedig elvált a barátnőjétől szélesen vigyorogva. Nyoma sem volt az arcán szégyenkezésnek.
-          Keira, ő itt Nadine, elöl pedig Walsy – rendezte le gyorsan a bemutatást, én pedig mosolyogva intettem a lánynak.
Mi tagadás, egyszerűen gyönyörű volt. Sötét, lágy hullámokba rendezett haja a mellkasát érte, zöld cicaszeme pedig a telt, formás ajkával együtt mosolygott. Gondosan elkészített sminkje már nem volt teljesen hibátlan, sötétrózsaszín rúzsának egy része ugyanis Harry száján volt. Csinos, a rúzzsal harmonizáló ruhát viselt fekete blézerrel. Elismerően vigyorogtam Harryre, aztán Niall felé fordultam, úgyhogy már csak hallottam, ahogy Styles ismét lecsap Keira ajkára.  Liam vadul nyomkodta a telefonját, úgyhogy senki sem figyelt ránk. 
Niall lazán átvetette a karját a vállam fölött, én pedig önkéntelenül is közelebb húzódtam hozzá, így beszélgettünk mindenféléről. Niall elmesélte, hogy mi mindent tervez arra az időre, míg szünetre mennek – golf, videójáték, családlátogatás, haverok –, én pedig mosolyogva hallgattam lelkes beszámolóját. Őszintén reméltem, hogy nekem is szán a sok szabadidejéből. Én az egyetemről meséltem neki, de egyre-másra azon kaptam magam, hogy Niall szájára téved a tekintetem, ő pedig a dekoltázsomat fürkészte időről időre.
Szinte felforrt a levegő a kocsiban, szerencse, hogy hamar megérkeztünk. Kikászálódtunk az autóból, és bementünk a moziba. Odabent derült ki, hogy a fiúk kibéreltek egy egész termet, én pedig elámultam és kissé zavarba is jöttem, bár tökéletesen megértettem, hogy nem akarnak visítozó rajongókkal együtt mozizni. Azért a büféhez odamentünk, szerencsére hétköznap lévén nem voltak olyan sokan. Niall és én egy kisebb falunak elegendő ételt és italt vásároltunk, alig bírtuk bevinni, a többiek persze jól kis is röhögtek minket.
Odabent lefoglaltunk egy sort, Niall mellé én huppantam le, mellém Liam, majd Harry, Keira, Walsy és Louis. Remek volt, hogy rajtunk kívül nincs más odabent, így nyugodtan röhöghettünk, senki sem pisszegett le minket felháborodva. Niall és én hangosan ropogtatva pusztítottuk a kaját és szürcsöltünk a kólával, Liam még mindig a telefonját bújta egyre elborultabb arccal, Keira és Harry pedig ismét egymás ajkát falták, ráadásul Styles már a lány combját simogatta elmélyülten. Felnevettem, és Walsyékra lestem, de barátnőm nem viszonozta a pillantásom, mert élénk beszélgetésbe merült Louis-val, miközben megosztoztak egy nagy popcornon. Mosolyogva pillantottam Niallre, és felnevettem, mert egy kis sajtszósz ragadt a szája sarkába. Legszívesebben lecsókoltam volna, és talán meg is teszem, ha van bennem egy kis alkohol. De így nem mertem.
-          Kajás az arcod – vigyorogtam, aztán odanyúltam, és letöröltem a sajtszószt, mire Niall legnagyobb meglepetésemre elkapta a kezem, és lenyalta a mutatóujjam, mire hangosan felröhögtem.
-          Nem pazaroljuk a kaját – mondta nagy komolyan, én pedig azt hittem, elájulok.
A szája egy efféle semleges helyen is halálos volt, mint az ujjam. Legszívesebben ott helyben rávetettem volna magam, de ekkor lekapcsolták a villanyt, és az előzetesek helyét átvette a James Bond legújabb része.  
-          Figyelj, Liam… Minden oké? – hajoltam a fiúhoz, mert dühösen csapta zsebre a telefonját.
-          Nem… - motyogta idegesen, és megdöbbenve láttam, amint könnyes lesz a szeme. – Sophia szakított velem, és nem hajlandó elnapolni a beszélgetést, hajthatatlan – hadarta, én pedig ledöbbenve néztem rá.
-          Jó ég, Liam… Annyira sajnálom! De hát miért?
-          Nem akarja komolyabbra fordítani a dolgot – mondta szomorúan, én pedig megfogtam a kezét, ő hálásan megszorította.
-          De még biztosan meg tudjátok beszélni, ki fogtok békülni! Sajnálom – motyogtam, mire Liam bánatosan elmosolyodott.
-          Aranyos vagy. De most nézd csak a filmet. És foglalkozz Niallel.
Aggodalmasan néztem rá, de ő már a vászonra függesztette a tekintetét, én pedig Niallre pillantottam sóhajtva. Szomorú szeméből sejtettem, hogy ő már tud mindent, de ő maga is tanácstalannak tűnt. Vigasztalóan átnyúlt a kettőnk közt halmozódó kaja alatt, megfogta a kezem, és vigasztalóan megszorította. Úgy éreztem, kiszakad a szívem, annyira felgyorsult a dobogás. Hálásan mosolyogtam Niallre, és legnagyobb örömömre nem engedte el a kezem továbbra sem. Óvatosan, az elutasítástól félve hajtottam a fejemet a vállára, de ő nem lökött el, épp ellenkezőleg, finoman a hajamra hajtotta a fejét. Hevesen dobogott a szívem, ahogy szabad kezemmel eszegettem a pattogatott kukoricát, és alig tudtam a filmre figyelni. Néha, ha elzsibbadt a nyakam, elhúzódtam kicsit Nialltől, de a kezemet nem engedte el, ennek pedig hihetetlenül örültem. Néha még simogatta is a hüvelykujjával a tenyerem.
-          Tudod, kiből lenne még szexi Bond? – kérdeztem hozzá hajolva, mire kíváncsian nézett rám.
-          Hát belőled! – vigyorogtam, mire Niall felnevetett azzal a jellegzetes, mókás kacagásával.
-          Nem vagyok elég izmos – bólogatott vigyorogva, én pedig vállat vontam.
-          Szerintem éppen jól nézel ki. Nem is kell a túl sok izom.
Erre felnevetett, és elmélázva nézett rám, én pedig zavartan lesütöttem a szemem a tekintetétől.
-          Akkor leszek 007-es, ha te leszel mellettem a Bond-lány – vigyorodott el, én pedig nagy komolyan néztem rá.
-          Melyik legyek? A gonosz, vagy a hősnő?
Niall úgy tett, mintha nagyon elgondolkodna, én pedig izgatott vigyorral vártam, hogy mit felel erre. Kíváncsi voltam, melyik verzióra tart érdemesnek.
-          Azt hiszem, ha te lennél mellettem, akkor elég lenne egyetlen Bond-lány – mondta végül komolyan, nekem pedig elakadt a lélegzetem.
Annyira édesen nézett rám, annyira aranyos volt az, amit mondott, hogy ismét elfogott a kísértés, hogy megcsókoljam. De ő a következő pillanatban lesütötte a szemét, majd a vászonra függesztette azt a mágikusan gyönyörű kék pillantását, én pedig kénytelen voltam követni a példáját. Alig tudtam megnyugodni, teljesen elmerültem a gondolataimban a film végéig.
Amikor felgyulladtak a fények, elgémberedve álltam fel, és lesöpörtem magamról a tonnányi popcornmorzsát, és jól kinevettem Niallt, mert a jelek szerint ő sem tudta úriemberként megenni a saját adagját. Ahogy indultam volna kifelé, hitetlenkedve felröhögtem, Harry ugyanis még mindig Keirával csókolózott, mintha észre sem vették volna, hogy véget ért a film. Louis röhögve állt fel a túloldalon, és belerúgott Harry lábfejébe, amitől Styles magához tért, de nem különösebben zavartatta magát. Elvigyorodott, megragadta Keira kézfejét, és rácsókolt, a lány pedig kipirult arccal kuncogott.
Liam bánatosan kullogott kifelé, Harry Keira vállán átvetve a karját slattyogott, Louis Walsy mellett haladt, miközben a karjuk össze-összeért, én pedig Niall oldalán battyogtam a kocsiig. Aggódva lestem Liam után, de úgy tűnt, most inkább magában szeretne lenni, ezért nem zargattam, csak csevegtünk Niallel a filmről.
Az autóban ugyanabban a felállásban ültünk, mint idefelé, és amikor Louis megállt a házunk előtt, búcsúzóul vigasztalóan megszorítottam Liam kezét, majd nyomtam egy puszit Niall arcára, és – mivel Harry ismét Keirával foglalkozott –, csak odaköszöntem nekik, és kiugrottam, úgy vártam Walsyt a járdán, aki elbúcsúzkodott Lou-tól.
Sóhajtva mentünk fel, és csak a lakásban kezdtünk visongva beszámolni egymásnak a moziban átéltekről – mert mindkettőnknek volt mit mesélni. 

12 megjegyzés:

  1. Drágáim!
    Imádtam, imádtam, imádtam! Egyszerűen fantasztikus lett, az egyik kedvenc részem. Nem hazudok elolvastam egymás után háromszor :D Nem volt túl jó napom, de ez a rész feldobta esküszöm.
    Na, hogy valami értelmeset is mondjak. Sajnálom Liamet, mert tuti, hogy nehéz neki Sophia nélkül, még akkor is (ne kövezzetek meg), ha én nem annyira csíptem azt a lányt, szakítani mindig fájdalmas dolog. Candice-re nagyon kíváncsi vagyok, van egy olyan érzésem, hogy nem lesz vele minden rendben, na de majd kiderül. Annak meg nagyon örülök, hogyha bár lassan is, de Niall és Nadine is kezd közelebb kerülni egymáshoz. De a kedvenc párosom akkor is Harry és Keira volt, ezt nem tudom tagadni *.*
    Csak így tovább, csodásan írtok mind ketten, az részhez pedig csak gratulálni tudok!
    Puszillak titeket:
    Raqu

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Raqu!

      Mindig nagy öröm olvasni a kommented, hát még most :) Nagyon jólesik, hogy többször is elolvastad, boldogok vagyunk, ha boldoggá tett téged a rész.
      Ha ez számít, annyira nekem sem volt Sophia, de szomorúan írtam ezt a részt, hiszen el tudom képzelni, milyen rossz lehet most Liamnek :/ Úgyhogy teljesen egyetértek veled, valahol jó is, hogy szétmentek, valahol viszont nagyon rossz.
      Candice nem tűnik el még, hamarosan mindenre fény fog derülni vele kapcsolatban.
      Örülünk, hogy Keira és Harry is ennyire tetszettek ;) Ígérjük, hogy lesz még róluk is szó, méghozzá a nem is távoli jövőben.
      Visszavárunk, és köszönjük a kedves szavaidat! <3
      puszik: Gin és Lyanna

      Törlés
  2. Drága Írónők!
    Fantasztikus rész lett.Annyira imádom olvasni.Szép lassan Niall és Nadine is közel kerülnek majd egymáshoz,aztán remélem össze is jönnek.Harry és Keira cukik voltak.Walsy olyan aranyos,hogy Candice-n is megpróbál segíteni.Ha már Walsy,akkor nagyon kíváncsi vagyok rá,hogy mi történt a moziban vele és Lou-val.Szegény Liam,remélem nem lesz sokáig szomorú.Összegezve nagyszerű lett,alig várom a folytatást!
    Szép hétvégét lányok!
    xx Meli

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Meli!

      Hálásan köszönjük a kedves szavaidat, mindig boldoggá teszel minket, hogy írsz!
      Ígérjük, Candice-ről a közeli jövőben kiderül majd néhány dolog, és a következő részben olvashatod majd a mozis élményeket Walsy szemszögéből :)
      Örülünk, hogy Keira karaktere tetszett, valószínűleg ő is visszatér majd még a közeljövőben :)
      Szép hétvégét neked is, puszik:
      Gin és Lyanna

      Törlés
  3. Kedves Lyanna és Gin!
    Szuper, szuper, szuper! <3 Imádtam ezt a részt, annyira jól írtok, az valami hihetetlen! És ezek a szerelmi szálak, de jóóóó *-*
    Niall és Nadine nagyon nagyon cukorkák együtt, ez a James Bondos beszólás iszonyat édes volt amúgy :D Louis és Walsy is látszólag jól elvannak, bár szívesen olvasnék az ő szemszögükből is a mozis programról.
    Candice érdekes figura, még nem tudom hova tenni. Az, hogy hajléktalan nagyon sajnálatos, de ha nincs hol laknia, gondolom pénze sincs, akkor hogy szerez drogot? vagy valaki eltartja? mindenesetre sok a kérdés körülötte, kíváncsi vagyok, hogy folytatjátok :)
    Puszi, Anita

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Anita!
      Nagyon köszönjük a kedvességed, rettentően örülünk, hogy írtál! :)
      És persze örülünk, hogy ennyire tetszett ez a rész :3
      Niall mindig édes, jó, hogy te is így látod :)
      Nos, remélem, jó hír, a következő heti részben Walsy szemszögét is elolvashatod majd, reméljük, tetszik majd.
      Remek kérdéseket tettél fel Candice-szel kapcsolatban, ígérjük, hogy a közeljövőben valamennyire választ adunk, hiszen Candice fel fog még tűnni - majd meglátod, hogyan.
      Visszavárunk, puszi!
      Gin és Lyanna

      Törlés
  4. Wiii de cukik Niall és Nadine! Lou és Walsy elég jól elvannak :3 Candice még friss husi, szóval őt be kell még azonosítani. Szomorú, hogy milyen szar a sorsa szegénynek :/
    Sissetek a következő résszel!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, Drága!
      Köszönjük a lelkesedést és a kedves szavaid! :3 Candice-ről sok minden kiderül nemsokára, akkor már jobban lehet dönteni róla. Már vár is rád a következő rész, ezúttal egy Harry különkiadás, reméljük, tetszik majd :)
      puszi: Gin és Lyanna

      Törlés
  5. Sziasztok!
    Hát mit is tudnék még monani? Ahogy olvastam ez előttem lévő hozzászólásokat, mindent elmondtak, ami az én fejemben is megfogalmazódott. Imádom a Niall Nadine párost, de nekem akkor is Louis és Walsy a favoritom, úgyhogy alig várom, hogy kiderüljön, velük mi történt a mozi alatt. Candice még új, nem tudtam véleményt formálni róla, de van egy olyan érzésem, hogy nem kis zűr lesz körülötte.
    Millió puszi és gratuláció ehhez a részhez is!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Zita!

      Köszönjük, hogy ismét megtiszteltél minket a kommenteddel! :)
      Nos, megígérhetjük, hogy Louis és Walsy hamarosan még több kalandba kerülnek, várunk vissza vele!
      puszik: Gin és Lyanna

      Törlés
  6. Sziasztok:)
    Azt a paszta, meg a cipőpaszta! :D
    Nem tudok mit írni, csak amit a többiek is elmondtak: szuper rész volt, Nad és Niall hihetetlen cukorkák együtt + várom Walsy és Louis momentumát is. Na meg persze a Harry szemszöget! :)
    Candice elég furcsa karakter, kíváncsi vagyok, mi sül ki belőle, mert valami vaj tutira van a fején.
    Várom a pénteket, addig kitartást nektek! Mira

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Mira!

      Köszönjük a kedvességed! :)
      Reméljük, elnyerte a tetszésed Lou és Walsy mozis élménye is, már olvashatod.
      Candice-ről hamarosan lehull a lepel
      Várunk vissza, puszi: Gin és Lyanna

      Törlés