2015. november 6., péntek

12. Nadine - Lehet zöld az ég

 Sziasztok, Drágák!
Először is szeretnénk megköszönni nektek a sok-sok kattintást, illetve szeretettel köszöntjük az új feliratkozókat! Csodásak vagytok! :)
70 olvasónál jön egy Harry-különszám, úgyhogy hajrá, ha kíváncsiak vagytok, Mr. Styles szemszögére, akkor katt a feliratkozás gombra!
Walsy focis kalandját már olvashattátok, most Nadine golfozós délelőttjét tesszük közzé. Őszintén reméljük, hogy tetszik majd nektek! Várjuk a véleményeket! Hogy tetszett nektek Nadine szemszöge és a golfozás? Mi a véleményetek Niallről?
Arra kérünk titeket, hogy nyilvánítsatok véleményt, mindig annyira várjuk és örülünk neki! Jó szórakozást! :)

A házibulit követő napokban meglepő módon kétségek között vergődtem. Erőnek erejével nem akartam gondolni az egészre, és főleg nem Niallre, aki ezt a kavalkádot gerjesztette bennem. Csúfos kudarcot vallottam. De nagyon igyekeztem. Szerencsére november vége felé volt esedékes egy országos verseny, amire már több mint egy hónappal előtte nagy erőkkel írtam a dolgozatomat Byron verseinek szimbolikájáról. Emellett a szakdolgozatomat is újra elővettem, és amíg az irodalomtudomány tengere elnyelt, legalább nem gondoltam semmiféle pasira.
Éjjelente is rosszul aludtam, pedig ez egyáltalán nem jellemző rám. Viszont ha megvonják tőlem az alvásadagomat, akkor hihetetlenül ingerült és kedveszegett leszek. Így is történt. Kókadozva, teán élve próbáltam túlélni a napokat.
A buli után egy héttel, egy szombati délelőtt volt esedékes a golfozás, amire Liam elhívott. Walsy is aznap ment focizni, és őszintén örültem az örömének, hisz láthatóan nagy reményekkel vágott neki a napnak. Velem ellentétben. Előző este írtam egy smst Liamnek, hogy azt hiszem, nem olyan jó ötlet ez az egész, de nem tettem zsebre, amit utána kaptam tőle. Felhívott, és a kihangosított telefonjában Sophia hangját is meghallottam – bizonyára tájékoztatta a tervről, a barátnője pedig teljes mellszélességgel támogatta.
-          Eszedbe ne jusson lemondani a programot, kisasszony! – pörölt velem Liam.
-          Hidd el, nagyon jól fogod magad érezni, Niallen is látom, hogy mennyire várja! – mondta kedvesen Sophia.
-          Ezt egyszerűen nem hagyhatod ki! Nektek együtt kell lennetek, és a holnapi fontos mérföldkő lenne! – Liam szinte dühöngött, de kétségbeesést is éreztem a hangján.
Ha nem lett volna olyan gyászos a hangulatom, bizonyára elröhögöm magam. Pontosan úgy beszéltek, mint egy érett szülőpár. Tökéletes összhangban támadtak rám, Liam a szigorú, Sophia az érzelmekre ható. Felsóhajtottam.
-          Oltári jó szülők lesztek, csak hogy tudjatok róla! – motyogtam, mire egyszerre nevettek fel a vonal túlsó végén.
-          Szóval? Befejezed a kétkedést, és eljössz, ugye? – váltott komolyabbra ismét Liam.
-          Niall mit szólt hozzá, hogy én is megyek? – kérdeztem rá.
-          Óvatos örömöt láttam rajta. Mintha még ő sem tudná hová tenni ezt az egészet, csakúgy, mint te – felelt Sophia nagy bölcsen.
Felsóhajtottam. Nem a legbiztatóbb, de nem is a legrosszabb reakció. Tudtam, hogyha kihátrálok, egész nap vergődöm otthon, és a fejem verem a falba, amiért nemet mondtam. De féltem. Féltem, hogy semmi esélyem, de attól még inkább, hogy elrontok valamit. Végül bólintottam. Még jó, hogy telefonon beszéltünk épp.
-          Nadine, ott vagy még? – sürgetett Liam.
-          Persze, bocs. Rendben van, benne vagyok.
-          Szuper! Holnap érted megyünk kilencre! – Szinte láttam, milyen széles Liam vigyora, és már ki is nyomta a telefont, nehogy újra tiltakozni kezdjek.
Eldőltem az ágyon, és az arcomba nyomtam az egyik baglyos díszpárnámat. Ha a helyzet így áll, akkor azonnal készülődnöm kell, mert nem néztem ki éppen szalonképesen. Felkeltem, és bevettem magam vagy egy órára a fürdőszobába. Mire kiléptem, a hajam frissen mosva illatozott, minden lehetséges felületemről eltávolítottam a felesleges szőrszálakat, és egy baba popsija is megirigyelhette volna a simára radírozott bőrömet. Máris jobban éreztem magam így, hogy embernek néztem ki. A ruháimat is kikészítettem, míg még lendületben voltam. Nem akartam kockáztatni a másnap reggeli hisztit és kétségbeesést. Csőfarmert és egy fekete felsőt választottam, mindehhez pedig egy bordó kardigánt. Egyszerű, de nagyszerű. Elégedetten dőltem az ágyba, és másnap reggel pontosan nyolckor kipattant a szemem.
Walsy társaságában befaltam a reggelit, bár nagyon szűknek éreztem a gyomrom. Ilyen is ritkán történik, hogy én alig tudok enni. Jó mulatást kívántam a barátnőmnek, aztán rohantam készülődni. Feldobtam egy kis sminket a szememet hangsúlyozva, vadul sikáltam a fogam, a hajamat pedig szabadon hagytam. Egész tűrhető loknikat produkáltam az ágyban fekve. Bámulatos, milyen jól el tudom aludni néha a hajam. Belebújtam az előző este kikészített holmimba, aztán felhúztam a fekete őszi félcipőmet, és már kocogtam is le a ház elé.
Vadul rágózva vártam Nialléket a járdán topogva. Őrülten ideges voltam, de most már az izgatott várakozás tüzelt. A kedvetlenségemnek nyoma sem maradt. Nem tudtam, mivel érkeznek értem, ezért kíváncsian bámészkodtam. Kilenc után pár perccel begördült a járdaszegély mellé egy fekete terepjáró, én pedig elismerően hümmögtem. A volánnál Niall ült, és kivigyorgott rám, feltolva a napszemüvegét a hajába. 
-          Szia, Nadine! – Melegnek éreztem a hangját, szinte simogatott, és én lágyan visszamosolyogtam rá.
-          Sziasztok – lestem be aztán kocsiba némi fáziskéséssel.
Liam és Sophia összeesküvők módjára vigyorgott rám a hátsó ülésről. Így nekem a Niall melletti hely jutott. A jókora autó ellenére meglehetősen közel hozzá. Nagyot nyeltem, és felmásztam az anyósülésre. Bekapcsoltam magam Niall vigyorgó tekintetétől kísérve.
-          Nyugi, jól vezetek – nevetett.
-          Abban biztos voltam. De nem venném a szívemre, amiért megbüntetnének, hogy az egyik utasod nincs bekötve – bólogattam.
-          Tudom – mosolygott rám kedvesen, én pedig kis híján tócsákba folytam a kocsi padlójára.
Niall valóban jól vezetett, és meglehetősen szexi volt közben. Na, jó, rettenetesen. Alig tudtam a tájra koncentrálni, pedig hamarosan elhagytuk Londont, a legkülső kerületeket is, és csodásan zöldellő rétek és dombok váltakoztak. Az idő is kegyesnek bizonyult – kisütött a bágyadt nap, a reggeli harmat pedig csillogott a füvön.
Liam és Sophia egymással voltak elfoglalva hátul, így Niall és én kellemesen elbeszélgettünk elöl, persze, miután hátraüvöltöttük nekik, hogy menjenek szobára. Niall meglepően cserfesnek bizonyult. Lelkesen mesélte el, hogy a térdműtéte előtt is szeretett golfozni, de mióta kímélnie kell magát, azóta végképp rákapott erre a sportra.
-          És az komoly, hogy néha Steven Gerrarddal golfozol? – érdeklődtem, mert hallottam róla, hogy néha együtt lógnak a pályán.
-          Persze, elég jóban vagyok vele – vonogatta a vállát.
Tátott szájjal bámultam, amit először észre sem vett, amikor pedig igen, akkor jól kinevetett. A mókás hahotázása ezúttal nem késztetett mosolyra, csak tátogtam tovább. Számomra már az hatalmas sokkot jelentett, hogy vele és a többiekkel pajtáskodunk. Nem tudtam elképzelni, hogy más sztárokkal is összehoz az élet. Főleg nem a kedvenc focistáim egyikével. Persze, Wayne Rooney még jobb lenne, de nem lehettem telhetetlen.
-          Ő az egyik kedvenc focistám, imádom az angol válogatottat, te pedig csak úgy mellesleg mondod, hogy jóban vagytok? Ez kész! – háborogtam, mire ismét kinevetett, de ezúttal én is felkacagtam. 
-          Ha akarod, majd bemutatlak neki – mosolygott rám végül.
Én pedig lelkendeztem egy sort az ülésen pattogva, bár csak részben a lehetőség miatt, hogy találkozom Steven Gerrarddal. Majd… Talán ez azt jelenti, hogy szívesen találkozna velem máskor is? Bemutatna egy haverjának, csak mert én rajongok érte? Megtenné ezt értem? Szédültem a sok lehetőségtől, ami hirtelen szakadt a nyakamba. Kavargó gondolataim viharából Niall sóhajtása rántott ki.
-          Alig várom, hogy odaérjünk! Imádom a zöldet, a foci- és a golfpályán is. Ott ugrálok a fűben, mint egy ír manó – vigyorgott.
-          Mert egy ír manó vagy, naná, hogy jól érzed magad a természetes élőhelyeden – mosolyogtam rá, és elakadt a lélegzetem, amint láttam, hogy enyhén elpirul.
Közben szólt a rádió a háttérben, és vigyorogva kezdtük el együtt énekelni a retró slágereket. Épp a Don’t go breaking my heart szólt, és vihogva néztünk egymás szemébe néha, amikor a duett úgy kívánta. Még ha eltúlzott is volt az áhítatos és csöpögős tekintet, amit egymásra vetettünk, én azért akkor is kipirultam tőle.
Teljességgel idilli volt az egész, Niall mosolya, a hangja, az érdeklődése, a szép kezei a kormánykeréken, a csillogó tekintete. Nagy hülye lettem volna, ha nem jövök el. Alig tudtam levenni Niallről a szemem, és egyszer rajtakaptam, amint lopva engem figyel. Eszembe sem jutott rászólni, hogy inkább az utat nézze. Ehelyett lágyan rámosolyogtam, ő pedig viszonozta. Éreztem, hogy egyre felszabadultabb a társaságomban, ez pedig hihetetlenül jó érzés volt.
Nemsokára Niall lassított, majd megállt egy puccosnak tűnő kis portásfülke előtt. Bemondta a nevét, mire az odabent ücsörgő férfi megnyomott egy gombot, és az utunkban álló sorompó felemelkedett. Rövid kis murvás út vezetett egy parkolóig, mely mögött nagyobb épület állt, vélhetően itt adták a golfozáshoz szükséges holmikat, illetve a kifelé szállongó illatokból ítélve éttermet is magában foglalt. Niall megállt, és már ki is pattant. Követtem a példáját, és ahogy leugrottam a földre, szembetaláltam magam vele. Zavartan mosolygott rám.
-          Gondoltam, segítek kiszállni. Olyan kis picúr vagy, ez a kocsi meg hatalmas – túrt bele a hajába, miközben lesütötte a szemét.
Már megint elolvadtam tőle. Ki akart segíteni az autóból. Alig mertem elhinni. Átkoztam magam, hogy olyan gyors voltam. Kedvesen és hálásan mosolyogtam vissza rá. Sajnos nem tudtam leplezni, mit váltott ki belőlem ez a gesztus. Talán nem is akartam.
-          De édes vagy, köszönöm. Legközelebb megvárlak – váltottam vigyorgásra, Niall pedig felnevetett.
-          Bezárjam őket hátra? Akkor legalább nyugodtan bujálkodhatnak – vihogott fel Liamék felé pillantva, én pedig vele kacagtam, és hevesen bólogattam.
Egy kis gonoszkodásra bármikor kapható voltam. Ám a tervünkből nem lett semmi, Liam ugyanis kiugrott, és a karjában emelte ki Sophiát az autóból. Niall vigyorogva fújolt, én viszont mosolyogva néztem őket. Milyen szerelmesek még mindig! Pedig tudtommal már jó ideje járnak egymással. Én is erre vágytam, méghozzá Niallel…
Liam rám kacsintott, én pedig hagytam, hogy Niall megfogja a kezem, és magával húzzon. Mindeközben persze hevesen dörömbölt a szívem. Megszűnt a világ, csak az egymásba fonódó kezeinket érzékeltem. Majdnem elestem, mert miközben követtem, csak őt tudtam bámulni. Niall azonban vigyázott rám, és csak odabent, az épületben engedte el a kezemet, amíg beszélt a pultban ülő férfivel.
Csak álltam ott, mint egy rakás szerencsétlenség, és szinte szédelegtem. Sophia vigyorogva hagyta, hogy nekidőljek. Biztos voltam benne, hogy összenevetnek Liammel a fejem fölött, de nem érdekelt. Niall izmos vádliját bámultam, a hűs idő ellenére ugyanis rövid melegítőnadrágban volt. A felsőtestét kissé eltakarta szürke, kapucnis pulcsija, de a hátsóját és a lábát remekül kiemelte a nadrág, szóval volt min csorgatnom a nyálam. Nagyot nyeltem, és inkább lesütöttem a szemem.
Niall vigyorogva lengetett a kezében két kis slusszkulcsot, miközben odajött hozzánk. A teste miatti kábulatnak köszönhetően kissé késve jöttem rá, hogy golfkocsikhoz tartozhatnak, hiszen a tényleges pályák jó messzire voltak a főépülettől. Kimentünk, és a két kétszemélyes kisautó már ott várt, a hátsó csomagtartóra pedig az ütőket erősítették gondos kezek.
-          Egy kis verseny? – vigyorgott Liam kihívóan.
-          Naná! – vágtam rá, és már ki is kaptam Niall kezéből az egyik kulcsot.
Bepattantam a kis kormány mögé. míg ő tátott szájjal bámult, aztán sietve beült mellém. A másik golfkocsi volánja mögé Liam huppant.
-          Készülj a vereségre, papi! – vigyorogtam Liamre, az előző napi kioktatásukra utalva, azzal vadul indítottam.
Liamnek pislogni sem maradt ideje, máris lehagytuk őket. A szemem sarkából láttam, hogy Niall tátott szájjal bámul rám, miközben mindkét kezével kapaszkodik. Hangosan felröhögtem, és száguldottam tovább. Lobogott a hajam, tövig nyomtam a kis gázpedált, mégis tökéletes biztonságban tartottam magunkat és a kocsit.
-          Hűha – nyögte ki Niall.
-          Ez most féltem az életem típusú hűha, vagy elismerő?
-          Szerinted? Még sosem láttam nőt ilyen vehemensen, mégis biztonságosan vezetni – bólogatott még mindig tágra nyílt szemmel.
-          Köszönöm. Már évek óta megvan a jogsim – büszkélkedtem egészen kipirulva.
Liamék kis híján beértek, kihasználva rövid andalgásunkat, de sajnos nem veszíthettem. Így végül győztesként hajtottam be a kiszemelt pálya szélére. Mire Liam és Sophia befutottak, Niall és én eltúlzottan ásítoztunk a golfkocsinak dőlve.
Miután kiröhögtük magunkat, be is álltunk a megfelelő pozícióba. Nagyon koncentráltam, és felidéztem az egyetlen közvetítést, amit Tiger Woodsról láttam. De természetesen az első ütést csúnyán elvétettem. Még a nyelvemet is kidugtam, úgy összpontosítottam, de egyszerűen nem ment. Béna voltam. Néha el sem találtam a labdát, vagy túlságosan ragaszkodva hozzám alig gurult el. Mindenesetre a lyukat távolról elkerülte.
Segélykérően pillantottam fel, és megdöbbenve vettem észre, hogy ketten vagyunk. Liam és Sophia köddé váltak. Már rá sem kérdeztem, hová mentek. Szégyentelen kerítők!
-          Segítek – ajánlotta fel mosolyogva Niall, miközben megigazgatta a fején a golfsapkát, ami annyira jól állt rajta, hogy még azon sem bánkódtam, hogy eltakarja a csodás haját.
-          Megköszönném. Még sosem golfoztam. Béna vagyok – pironkodtam.
-          Dehogy vagy béna, csak kezdő – mondta.
Legnagyobb döbbenetemre odaállt mögém, és hátulról átölelt, átfogta a karjaimat és velük együtt az ütőmet is, így állított be a megfelelő testhelyzetbe. Szerencse, hogy tartott, mert kis híján elájultam. Éreztem, hogy lángol az arcom, és a szívem heves dörömbölését talán Niall is hallotta.
-          Így, ni – mondta meglepően halkan, szinte súgva.
Nem bírtam megállni, oldalra fordítottam a fejem, és ránéztem. Találkozott a tekintetünk, és láttam, ahogy az ádámcsutkája fel-le mozdul, ahogy nagyot nyelt. Észleltem, hogy ugyanúgy kétségek között vergődik, hogy mit tegyen, mint én. Azt hittem, meghalok ott és akkor. Olyan nagyon közel volt hozzám a szája! Éreztem a finom illatot, ami mindenéből áradt felém és csábított. De aztán Niall lesütötte a szemét, és arrébb lépett tőlem.
-          Most már menni fog – mondta rekedten, és megköszörülte a torkát.
Teljesen megzavarodva néztem rá, majd inkább lesütöttem a szemem. A vér dobolt a fülemben, éreztem, hogy tűzvörös az arcom. Niall a következő pillanatban a fejembe húzott valamit. A golfsapka volt, amit odáig ő viselt. Mivel kicsit nagy volt rám, lejjebb csúszott, a homlokomra. Felnevetett, ezzel feloldva a feszültségtől vibráló pillanatot.
-          Nagyon jól áll! A golfsapi szerencsét hoz. Főleg ha egy hozzám hasonló profié – vihogott, mire belőlem is kibukott a kacagás.
-          Ebben biztos vagyok. Menni fog, hiszen a legjobbtól tanultam, és még kabalát is kaptam – mosolyogva megigazítottam a sapkát, amin még éreztem fejének melegét, aztán meglendítettem az ütőt.
Megdöbbenve néztem a labda után, ami betalált a kis lyukba ott a messzeségben. Kiguvadt a szemem, aztán Niallre kaptam a pillantásom. Elismerően mosolygott. Felvisítottam, és önkéntelenül a nyakába vetettem magam, elfeledkezve az előbbi zavaromról és arról is, hogy talán ezt nem kellene tennem. Meglepődött, hiszen egy pillanatra megfeszült, de aztán azonnal ellazult, és átölelte a derekam. Nevetve megpörgetett, majd letett a földre. Összevissza ficánkolt a szívem, és fülig érő szájjal mosolyogtam fel rá. Nem sokkal volt magasabb nálam. Csak lábujjhegyre kellett volna állnom, hogy megcsókoljam… Nagyot nyeltem, és ezúttal én léptem hátrébb egyet.
Ezután sokkal gördülékenyebben mentek a dolgok és a labdák is. Nem sok szó esett köztünk, inkább a játékról beszélgettünk, és Niall minden egyes találatom után velem ujjongott, bár többször nem mertem megölelni, s ő sem engem. Bár nem tudtam eldönteni, hogy belőle az érintés hiánya mit vált ki. Igyekeztem a játékra koncentrálni, és egyszerűen csak élvezni Niall közelségét, a gyakran felharsanó kacagását, a szép, kék szemét, amivel engem fürkészett.
Liam és Sophia egész délelőtt nem bukkantak fel, de őszintén szólva nem is nagyon kérdezgettük egymástól, hogy merre járhatnak. Úgy tűnt, Niall sem hiányolja a barátját, nagyszerűen mulatott velem, nekem pedig repesett a szívem a boldogságtól. 
Egy körül Niall a hasát simogatva invitált ebédelni, én pedig támogattam az ötletet. Nekem is korgott a gyomrom. Beültünk a golfkocsiba, és Niall elégedetten hátradőlve élvezte, hogy én vezetek.
Sophiára és Liamre az étteremben romantikázva találtunk rá. Fejünket csóválva néztünk össze, aztán Niall javaslatára megrendeltük nagyjából az egész étlapot. Miután kihozták a tetemes mennyiségű kaját, falni kezdtünk. Sokat tudok enni, de Niall még rajtam is túltett. A királyi adagom egy részét meghagytam, mert kidurrantam, mire Niall teljes lelki nyugalommal húzta maga elé a tányérokat, és beporszívózta a maradékot.
-          Ti aztán jó falópáros vagytok – jelentette ki Liam hamis mosollyal, mire fülig vörösödtem.
-          Aha, eléggé! – vigyorgott rám Niall, mire elakadt a levegőm is.
Liam amolyan „én megmondtam” arckifejezéssel vigyorgott rám, én viszont teljesen megnémultam. Kotorásztam a pénztárcám után, hogy beadjak a kajába, de Niall szinte felháborodva közölte, hogy a vendége voltam, én pedig hálásan pislogtam rá. Milyen kis lovagias!
A sok finom ételtől eltelve baktattunk a kocsiig, az autó mellé érve Niall felém fordult, szélesen vigyorogva.
-          Akarsz vezetni? – kérdezte, mire én oldalba böktem.
-          Jobb szeretem nézni, amikor te vezetsz – engedtem meg magamnak a merész kijelentést.
Erre nem szólt, csak egy hosszúra nyúlt pillanatig egymás szemébe mélyedtünk. Majd elmosolyodott, kinyitotta az anyósülés ajtaját nekem, én pedig ezúttal megvártam, hogy megfogja a kezem, és felsegítsen.
Hazafelé csak lebegtem, a szám fülig ért. Mikor Niall lefékezett a házunk előtt, hálásan köszöntem meg neki és Liaméknek a programot, majd puszival búcsúztam tőlük. Boldogan repesve szálltam ki, és ez a rózsaszín köddel beburkolt állapot elkísért a lakásba is. 

10 megjegyzés:

  1. Drága Írónők!
    Ez a rész elképesztő lett.Nadine és Niall nagyon édesek lennének együtt.Liam-től meg Sophia-tól pedig aranyos volt,hogy kettesben hagyták őket.Ismét csak azt tudom mondani,hogy tökéletes,imádom és már alig várom a jövő pénteket! :)
    Szép hétvégét! <3
    xx Meli

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Meli!
      Nagyon szépen köszönjük a bókot! :) Nagyon kedves vagy, örülünk, ha ennyire tetszett ez a rész!
      Várunk vissza pénteken további izgalmakkal!
      Szép hétvégét neked is!
      puszi: Gin és Lyanna

      Törlés
  2. Drága írónők!
    Húúú, nagyon szuper lett ez a rész is!! Hihetetlen, hogy hétről hétre mindig meg tudtok bennünket lepni izgalmasabbnál izgalmasabb, fordulatos és halácuki részekkel!! :) <333333
    Imádtam ezt a fejezetet, Nad és Niall igazán édesek lennének együtt. Remélem, rövidesen alakul valami kettejük között :$ <333
    Szép hétvégét, Sasha

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Sasha!
      Nagyon köszönjük a kedves szavaidat, hihetetlen, mennyire jól tudnak esni az ilyen kommentek!
      Nos, hogy hogyan alakul Nad és Niall sorsa, a későbbiekben kiderül ;)
      Úgyhogy várunk vissza! :)
      puszi: Gin és Lyanna

      Törlés
  3. Hàt sziasztok!!
    Mit mondhatnèk? Ez a rèsz valami zseniàlis lett. Imàdtam minden betűt benne. Nem csodàlom, hogy Nadine odavan Niall-èrt, hiszen őt nem lehet nem szeretn :) Csak ìgy tovàbb, gratulàlok!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Zita!
      Nagyon köszönjük a kedvességed, örülünk, ha zseniálisnak találtad a részt! :)
      Egyetértek veled, Niallt valóban csak imádni lehet :)
      Köszönjük, visszavárunk, puszi:
      Gin és Lyanna

      Törlés
  4. Sziasztok! :)
    Nagyon, nagyon tetszett a rész. Az előző is klassz volt, de ez még jobb lett. Már nagyon várom, hogy Niall és Nadine végre összejöjjenek. Őket kicait jobban preferálom, mint Walsyékat. Úgyhogy légyszi, légyszi, légyszi ne húzzátok sokáig! ;)
    Puszi: Manó

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Manó!
      először is ne haragudj, hogy csak most válaszolok.
      Köszönjük szépen a dicséretet, örülünk, hogy szereted a párokat.
      Nos, hamarosan kiderül, ki kinek az oldalán talál majd párra ;) Tarts velünk továbbra is, puszi: Gin és Lyanna

      Törlés
  5. Drágáim!
    Ne haragudjatok, hogy csak most írok, de kicsit zűrös hetem volt. De most nem is ez a lényeg!
    Imádtam ezt a részt is, de komolyan. Megzabálom ezt a kettőt az tuti, bár azért nagyon bírtam volna, ha Niall kicsit tökösebb és megcsókolja Nad-et, de hát na... értem én, hogy miért nem tette.
    Sophia és Liam pedig nagyon kis cukik, hogy ennyire szeretnék őket összehozni, bár egy pöppet feltűnőek.
    Ölellek titeket, visszafojtott lélegzettel várom a pénteket!
    Ölelés:
    Raqu

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Raqu!
      Tőled is bocsánat, hogy csak most válaszolok.
      Niall kissé félénk, ezért nem tette, majd kiderül, hogy lesz-e csók, és ha igen, mikor. Igen, Liamék nem is akarták titkolni a szándékukat :D
      Ölelünk, várunk vissza!
      Gin és LYanna

      Törlés