Sziasztok, drága Olvasók! :)
Azt kell mondanunk, csodálatosak vagytok, de tényleg! Már negyvenen vagyunk, amiért ezer köszönet nektek. Ezért hálánk jeléül 50 feliratkozót elérve szeretnénk egy újabb olyan fejezetet írni, amely az egyik fiú szemszögéből játszódik - mint ahogyan Louis-val megtettük korábban. Nemsokára felkerül a szavazás is, hogy legyen időtök bőven voksolni a kedvenc tagotok valamelyikére. Addig is, jó olvasást, szép hétvégét kívánunk nektek! <3
U.I.: A véleményetekre most is kíváncsiak vagyunk. Hogy tetszett ez a vegyes szemszög?
/Nadine szemszöge/
Walsy a Logannel való összezördülés után másnap meglehetősen ki volt borulva. És az azutáni napon is, Logan ugyanis nem kereste. Az a kis… Már azon voltam, hogy én hívom fel, és küldöm el őt melegebb éghajlatra az édesanyjával karöltve. Szívesen megmondtam volna neki, hogy a nagyokos jogi egyetemével együtt sem csókolhatná meg a barátnőm lába nyomát. Ám végül nem hagytam, hogy a Logan iránti gyilkos vágy elragadjon, inkább Walsyval törődtem. Magammal ráncigáltam enni különféle helyekre, moziba, sütöttem neki palacsintát, együtt néztünk filmet sok csoki társaságában, de a búskomor ábrázata csak nem akart vidámba fordulni. Lehetséges volna, hogy a kaja nem mindenki szívére gyógyír?
Azt kell mondanunk, csodálatosak vagytok, de tényleg! Már negyvenen vagyunk, amiért ezer köszönet nektek. Ezért hálánk jeléül 50 feliratkozót elérve szeretnénk egy újabb olyan fejezetet írni, amely az egyik fiú szemszögéből játszódik - mint ahogyan Louis-val megtettük korábban. Nemsokára felkerül a szavazás is, hogy legyen időtök bőven voksolni a kedvenc tagotok valamelyikére. Addig is, jó olvasást, szép hétvégét kívánunk nektek! <3
U.I.: A véleményetekre most is kíváncsiak vagyunk. Hogy tetszett ez a vegyes szemszög?
***
/Nadine szemszöge/
Walsy a Logannel való összezördülés után másnap meglehetősen ki volt borulva. És az azutáni napon is, Logan ugyanis nem kereste. Az a kis… Már azon voltam, hogy én hívom fel, és küldöm el őt melegebb éghajlatra az édesanyjával karöltve. Szívesen megmondtam volna neki, hogy a nagyokos jogi egyetemével együtt sem csókolhatná meg a barátnőm lába nyomát. Ám végül nem hagytam, hogy a Logan iránti gyilkos vágy elragadjon, inkább Walsyval törődtem. Magammal ráncigáltam enni különféle helyekre, moziba, sütöttem neki palacsintát, együtt néztünk filmet sok csoki társaságában, de a búskomor ábrázata csak nem akart vidámba fordulni. Lehetséges volna, hogy a kaja nem mindenki szívére gyógyír?
Már
épp kezdtem feladni a felvidítási expedíciót, amikor megcsörrent a telefonom.
Legnagyobb meglepetésemre Liam volt az. Az utóbbi pár napban el is feledkeztem róla, hogy a koncert forgatagában megadta a számát. Előtte pedig olyannyira reménykedtem abban, hogy a neve megjelenik a kijelzőn, hogy most kétszeres erővel vágott kupán a meglepettséggel vegyes sokk. Ugyanakkor egy percig sem tétováztam.
- Hé, Walsy, ezt figyeld, ki hív! –
vigyorogtam barátnőmre lelkesen, felvettem, majd ki is hangosítottam a készüléket.
-
Szia, Liam! Kihangosítottalak, hogy
Walsy is hallja. Hogy vagy? - kezdtem csevegni, miközben a szívem izgatottan kalimpált - elvégre nem dumál az ember lánya mindennap telefonon egy híres fiúbanda tagjával.
-
Sziasztok, lányok! Remekül, köszi.
Remélem, ti is. De azt hiszem, péntek este lesz rá időnk, hogy személyesen
beszéljük meg ezt. Egy barátunk házibulit szervez, és mondta, hogy hívjunk pár
jó arcot. Egyből rátok gondoltam.
Walsy
már épp nyitotta a száját, hogy tiltakozzon – már nem a feltételezés ellen,
hogy jó arcok vagyunk. Bizonyára nem fűlött a foga Louis kiszámíthatatlan
viselkedéséhez, én azonban tudtam, hogy találkozniuk kell. Na és persze nekem
is Niallel. Az volt az érzésem, hogy Liam sem pusztán szívjóságból hívogat
minket, hanem benne is feléledt a kerítő, ezért pedig agyon tudtam volna
ölelgetni őt. Úgyhogy rögtön rávágtam, hogy ott leszünk, Walsy pedig elzöldülő
arccal figyelte, amint kinyomom a készüléket. Mielőtt azonban rám csaphatott
volna, hogy lecsesszen, felemeltem a mutatóujjam.
-
Mindketten tudjuk, hogy szükséged van
erre, úgyhogy csitt, és találjuk ki, mit veszünk fel pénteken.
Erre
pedig nem tudott mit felelni, hiszen igazam volt. Így hát maradt az izgatott
várakozás péntekig. Valami rejtélyes okból végtelenül derűlátó voltam Walsy és
Louis ügyét illetően. Magammal kapcsolatban azonban már nem mondhattam el
ugyanezt. Éppen ezért igyekeztem elfojtani magamban a reményt. Hiszen végül is
nem is volt rá okom, legalábbis így éreztem. Azzal békítettem magam, hogy nekem
akár Niall barátsága is elegendő. Remekül álltattam magam.
Sötétkék
ruhácskát húztam, ami elég szexi volt, de egyben kényelmes is, ha esetleg
táncra kerülne a sor. A ruha dögösségét némi natúr sminkkel ellensúlyoztam,
aztán a kicsípett és csinos, ennek ellenére még mindig fancsali képű Walsyval
együtt odataxiztunk a mondott házhoz.
Az
egyik menő környéken fékezett az autó, mi pedig álmélkodva bámészkodtunk már
kiszállás közben is. Áldottam az eszem, hogy kidobtam a pénzt arra az üveg
minőségi borra, amit köszönetképp és beugróként hoztam. Itt biztos nem
kannással öblítik le a legolcsóbb chipset. Bátortalanul lépkedtünk, aztán
bekopogtunk az egyik hatalmas, modern stílusú házba, ahonnan zene dübörgött.
Összevigyorogtunk, ahogy Harry kinyitotta az ajtót.
-
Helló, csinibabák – villantott megnyerő
mosolyt ránk, aztán mindkettőnket átkarolt, úgy ment be a tágas és gyönyörű
nappaliba, ami otthonosnak tűnt, nem egy Ikea-díszletnek. – Én vagyok a világ
királya! – jelentette be Harry, mire kitört az általános röhögés, amihez mi is
csatlakoztunk, kibontakozva Harry karjaiból.
Nem
volt túl sok vendég, de a fiúk már ott voltak, Niall kivételével. Walsyt Louis
felé terelgettem, én pedig a konyhába indultam azzal az ürüggyel, hogy hozok
valami piát. Sejtettem, hogy Niallt ott fogom találni. Nem is kellett
csalódnom. A kis aranyos a gondosan elkészített szendvicseket pusztította
elmélyülten, egy korsó sörrel tunkolva a kaját.
-
Csatlakozhatom? – vigyorogtam rá, mire
hörcsögpofival elvigyorodott, és miután lenyelte a falatot, kaptam tőle két
puszit, amitől kigyúlt az arcom, a szívem pedig őrült tempót diktált.
Piros
és sötétkék kockás inget viselt csőnadrággal, ami nagyon jól állt rajta.
Elidőzött itt-ott a tekintetem, főleg a híres mellszőrön. Azt gondoltam, hogy
direkt villogtatja, mióta rendelkezik ezzel az isteni adottsággal.
Együtt
falatoztunk tovább, miközben elbeszélgettünk, és újra tapasztalnom kellett,
hogy a szívem milyen különösen viselkedik Niall társaságában. Ahogy a különböző
testrészeim is. A kezem például minduntalan bele akart túrni a hajába, a szám
le akarta csókolni a kis morzsát, ami az arcához tapadt, a nyelvem végig akart
húzni a finomnak tűnő nyakán… Viszont észrevettem, hogy az ő tekintete is a ruhám mellrészére téved néha, ám ilyenkor mindig pirulva félrekapta a pillantását, ebből pedig kitalálhattam, hogy nem azt figyeli, hogy lemorzsáztam magam (amit lopva ellenőriztem, de kivételesen nem ettem le magam). Nagyot
nyeltem, és inkább töltöttem egy italt mindkettőnknek, aztán
koccintottunk, végül pedig csatlakoztunk a többiekhez.
Nagyjából
negyvenen-ötvenen lehettünk a jókora házban elszórva, úgyhogy igen kellemes volt így
mulatni. A drága alkohol patakokban folyt, így nem kellett sok hozzá, hogy
mindenki önfeledten bulizzon. Hamarosan táncoltunk is, igaz, egy nagy körben a
fiúkkal és Sophiával, de legalább Niall mellettem volt. Röhögtünk egymáson,
hiszen sem ő, sem én nem vagyunk tehetséges táncosok, de mindketten szeretünk
táncolni, és talán ez a fontos, nem a tudás. Fennhangon énekeltük a különböző
slágereket, amik üvöltöttek a hangszórókból, és rengeteget röhögtünk.
Nem
sokkal később elindultam, hogy megkeressem a mosdót, amiből fél órás expedíció
kerekedett, mert a mozgáskoordinációm már nem volt az igazi. Amikor visszafelé
indultam kissé felfrissülve, Liambe botlottam. Jelentőségteljes vigyorát nem
tudtam mire vélni, hát még azt, hogy a nyakamba borult.
- Van egy állati ötletem! – mondta a
részegekre jellemző lelkesedéssel, miközben átkarolt, és ketten indultunk
vissza a nappaliba. Ezt csak azért furcsállottam, mert tudtam, hogy Liam nem ihat alkoholt, mindig ásványvizet kortyolt. De ezek szerint ő a puszta buli tényétől képes becsípni, mert az alkohol szagát nem lehetett érezni rajta.
-
Ne kímélj! – néztem fel rá kíváncsian.
- A jövő héten eljössz Niallel, velem és
Sophiával golfozni – vigyorgott, miközben bőszen mozgatta fel-le a szemöldökét.
– Walsyt pedig ráveszem, hogy menjen el focizni Louis-val és Harryvel.
-
Remek ötlet, de miért akarna velem
golfozni Niall? – kérdeztem kissé reményvesztetten.
- Mert kedvel téged, azért! Liam jós mindent
tud – bólogatott, én pedig jót nevettem rajta. A teljesen felszabadult Liam imádnivaló. – És
mellesleg Louis és Walsy számára is jó alkalom lenne! Össze kell őket hoznunk,
Walsy jót tenne Louis-nak!
-
Ez igaz, kerítőtárs. Benne vagyok. De
biztos, hogy Niallnek nem lenne ellenére a társaságom?
- Te pedig jót tennél Niallnek – mondta, miközben megütögette az orrát, jelezve, hogy a szimata nem csal, aztán elengedett, és Niall felé
fordított, hiszen időközben megérkeztünk a nappaliba.
Magam
elé vigyorogtam, aztán vidáman indultam az említett felé. Meg sem lepett, hogy
chipset fal a kanapén kiterülve. Rám mosolygott a röviditaloktól csillogó
szemmel, és megütögette maga mellett a helyet, miután felült. Hevesen dobogó
szívvel huppantam le mellé, ő pedig felém nyújtotta a chipses zacskót, mire én hálásan
belemarkoltam. Néhány perc múlva Niall ismét kezdett fekvő helyzetbe lecsúszni,
és aztán már csak arra eszméltem, hogy a combomon pihenteti a fejét, s fekve
falja tovább a chipset teljesen zavartalanul. Azt hittem, ott omlok össze. Le
akartam hajolni, hogy megcsókoljam, vagy legalább a hajába túrjak. Folyamatosan
fecsegett – úgy tűnt, jókedvűre és cserfesre itta magát –, én pedig elgyöngülve
hallgattam. Már a puszta közelségétől is lángba borultam, hát még attól, hogy
rajtam van a feje.
Végül
nem bírtam magammal, és óvatosan megsimogattam a haját, ő pedig egy pillanatra
elakadt a beszédben, és még a szeme is lecsukódott. Az ital bátorrá tett,
úgyhogy kérdőn néztem rá, hogy hagyjam-e abba. De ő csak rám nézett a gyönyörű
kék szemével, és alig láthatóan megrebbent a pillája. Ezt biztatásnak vettem,
úgyhogy óvatosan tovább simogattam, birizgáltam a haját, ő pedig teljesen
megnémult, csak néha felsóhajtott, egyébként csukott szemmel élvezte a dolgot.
Fülig ért a szám. Olyan selymes volt a haja, és csodálatos ez a pillanat, a
fejének súlya a combomon, a hajának puha érintése az ujjaimon. Nemsokára
hallottam, hogy Niall légzése a dübörgő zene ellenére is egyenletessé válik.
Egyáltalán nem bántam. Olyan békés volt és édes, akár egy kisfiú.
Legszívesebben végigsimítottam volna enyhén borostás arcán, de nem mertem.
Megelégedtem tehát a keggyel, hogy a hajával kedvemre játszhatom, és alaposan ki is használtam az alkalmat, elvégre ki tudhatta, mi
A
tekintetem összetalálkozott a Sophiával lassúzó Liamével, és ő rám kacsintott,
én pedig csak visszavigyorogtam. Walsyt nem láttam sehol, így nyugodtan
nekidőltem a kanapé magas háttámlájának, és csak gyönyörködtem Niallben. Észre
sem vettem, hogy mikor szundikáltam el magam is.
*
/Walsy szemszöge/
Legszívesebben
meg tudtam volna fojtani Nadot, amiért a beleegyezésem nélkül rángatott el a
házibuliba, de végül arra jutottam, mivel a legjobb barátnőm, élni hagyom még
egy keveset. Nem mellesleg, a Logannel való összezördülésem óta másra sem
vágytam, csak egy kis kikapcsolódásra – némi alkoholos üveg társaságában,
persze -, ám ezt nem akartam bevallani sem Nadine-nak, sem pedig magamnak.
Elvégre, tudat alatt ez olyan érzés volt, mintha könnyen lemondanék erről a két
éves kapcsolatról, ami mögöttünk van, noha egyáltalán nem állt szándékomban. Én
még mindig szeretem Logant, annak ellenére, amiket a fejemhez vágott. Én sem
voltam kedves vele, ez tény, s ezért szerettem volna, ha felhív, hogy meg
tudjuk beszélni a dolgokat. De nem tette.
Úgyhogy
ahelyett, hogy otthon szomorkodtam volna emiatt, belementem abba, hogy Naddal
és a fiúkkal elmenjünk a szóban forgó házibuliba, melyet a srácok egyik
haverja, Ben tartott elképesztően nagy és modern lakásában.
Amikor
megérkeztünk, Harry fogadott bennünket kitörő örömmel – látszott rajta, hogy az
este folyamán már néhány pohárkát kiürített. A tágas nappaliba vezetett minket,
ahol bemutatott a házigazdának is. A srác eléggé szimpatikus volt, jó arcnak
tűnt. Barna, kusza haja egy rendetlen kisfiú benyomását keltette, szürkés
szemei pedig egzotikusan szépek voltak.
-
Jó a kéród! - Nad tátott szájjal
pillantott körbe, s ez Ben harsány nevetését eredményezte.
-
Köszi, nézzetek csak körbe! – pillantott ránk mosolyogva, majd újabb vendégeket
fogadott, akik utánunk nem sokkal érkeztek meg.
Nadine
természetesen rögtön a konyha felé vette az irányt – többnyire csak a hasára
tudott gondolni, így sejthettem volna, hogy mielőtt beleveti magát a táncoló
tömegbe, falatozik egy keveset a gusztusos szendvicsekből.
-
Nézd, ki van ott! – bökött még fejével a nappaliban álló bőrgarnitúra felé,
majd egy kacsintás kíséretében el is tűnt a másik helyiségbe.
Tekintetemet
odafordítottam: Louis ácsorgott a falnak támaszkodva, kezében egy sörösüveggel,
mellette pedig Harry magyarázott neki valamit, amitől mindketten röhögve,
cinkos pillantással néztek össze. Hihetetlen jó volt úgy látni Tomlinsont, hogy
viszonylag józan állapotban mosolygott valamin, s nem éppen búskomoran
cserélgette egyik röviditalos poharat a másikra.
Már
éppen megfordultam volna, hogy inkább én is a konyhába menjek Nad után, amikor
Liambe ütköztem. A fiú szélesen mosolyogva fogadta látványomat.
-
Walsy, de jó, hogy itt vagy! Pont téged kerestelek – árulta el, s közben olyan
arcot vágott, mint egy éppen rosszban sántikáló kisgyerek.
-
Hát, megtaláltál! – tártam szét tehetetlenül a karjaimat, majd halványan
mosolyogva pillantottam fel rá, hogy meghallgassam, mit akar mondani.
-
Szerintem ne a konyhába menj, tudod, Nadine és Niall éppen belemerültek a
csevegésbe – kacsintott rám vigyorogva, mire az én szemem is huncutul
felcsillant.
-
Csak nem? Hát ez szuper! – lelkendeztem. – Tudod, Nad, még ha tagadja is,
eléggé oda van érte – árultam el neki. Gyakran kaptam ugyanis rajta barátnőmet,
amint laptopján az ír sráccal készült interjúkat böngészi, vagy éppen képeket
néz róla a közösségi oldalán.
-
Valahogy sejtettem, nem volt nehéz kitalálni – bólintott Liam. – De a helyzet
az, hogy Niallnek is szimpatikus Nadine, szóval lehet itt még valami – bökött
oldalba bizalmasan a könyökével.
-
Remélem, mert hihetetlenül passzolnának egymáshoz. Mint a Jin és a Jang –
hasonlítottam őket a kínai szimbólumhoz, mert más hirtelen nem jutott eszembe.
-
Pontosan! – nevetett fel Liam, majd suttogóra fogva a hangját, a hajába túrt. –
Jövő héten ezért el is viszem golfozni őt Niallel és Sophiával – avatott be a
kis titkába, amit nagyon is jó ötletnek találtam. Ha valaki főállású kerítőt
keres bármilyen piszkos munkához, Liam Payne-t tudom ajánlani! – Erről jut
eszembe, Harry beszélni szeretne majd veled, úgyhogy keresd meg! – tette még
hozzá, mire fejemet oldalra billentve fordultam hátra, ahol a ő és Louis még
mindig ugyanott álltak.
-
De nem hiszem, hogy zavarnom kellene most őket… - hebegtem össze-vissza, Lou
látványától ugyanis enyhén szólva zavarba estem. Szűk farmert viselt fekete trikóval, melyre egy laza, kényelmesnek tűnő zakót húzott. Haja
most is gondosan be volt lőve, borostája pedig keretezte helyes, egyébként
kisfiús arcát.
-
Ó, dehogynem! – csapott a vállamra Liam, amitől megrezzentem, s a következő
pillanatban ő már el is tűnt mellőlem, hogy táncolni vigye barátnőjét.
Nagyot
nyelve, magabiztosnak tűnő léptekkel sétáltam így hát oda a két fiúhoz a
nappali egyik sarkában, akik éppen egy közös selfie-t készítettek. Amint megláttak, szélesen elmosolyodtak, de legfőképpen
Harry – ő valahogyan mindig ki tudta mutatni vidámságát, még a leglehetetlenebb
helyzetekben is.
-
Jó, hogy jössz, Walsy! – az említett fél karjával közelebb húzott magához. –
Remélem, a jövő héten ráérsz egy kis focizásra Lou-val meg velem!
-
Hát… - meglepetten pillantottam hol rá, hol pedig mellette álló barátjára,
akinek az arcán semmiféle érzelmet nem láttam tükröződni. Miután zsebre tette a telefonját, a sörösüveget
nézegette, mintha valami izgalmas dolog lenne rajta, ami lekötné a figyelmét. –
Hogyha nem zavarok, akkor benne vagyok – adtam be a derekamat, mire Harry
mosolya széles vigyorrá változott. Óvatosan megpaskolgatta a fejem búbját,
ezzel némileg összekócolva a hajamat.
- Hé, nem vagyok a kutyád! – pillantottam fel színlelt sértődöttséggel ragyogó, zöld szemébe, miközben kósza
tincseimet rendezgettem a helyükre.
-
Ezt nem is kérném tőled! – kacsintott rám szokásos stílusában, mire felnevettem. Még mindig annyira hihetetlen érzés volt, hogy személyesen megismerhettem a bandát. – Na, srácok,
azt hiszem, láttam egy lányt, aki arra vár, hogy befűzzem, szóval jó mulatást
nektek! – kacsintott ránk, majd hajába túrva, legmagabiztosabb páncélját
felvéve közelített meg egy ártatlannak tűnő, hosszú, szőke hajú lányt. Szegény
teremtés, még nem tudja, mi vár rá!
-
Ezzel a stílussal minden lánynál sikert ért el eddig? – kérdeztem Louis-tól, miközben
én is a falnak dőltem, s szememmel Harryéket figyeltem.
-
Többnyire – hangzott tömör válasza, majd jól meghúzta az üveget. Már éppen azt
hittem, reménytelen eset lesz a vele való beszélgetés az est további részében,
amikor megszólalt: - Iszol valamit?
-
Jól esne egy whisky. Gondolod, hogy az is van? – kérdeztem tőle, s oldalról
rásandítottam. Mosolyogva meredt rám, gyönyörű szemét a enyémbe fúrva, amitől
azt hittem, menten elfolyok a padlón zavaromban.
-
Mindjárt elintézem! – bólintott, s közben félig teli üvegét a kezembe nyomta. –
Addig vigyázz a sörömre, légy oly kedves! – A következő pillanatban pedig már
ott sem volt. Látszott rajta, hogy közvetlenre itta magát, máskülönben nem adta volna oda a sörét nekem megőrzésre. Nem is ismer! Ki tudja, miféle elmebeteg rajongó is lehetnék, aki csak az alkalmat keresi, hogy bedrogozza őt? Mindenesetre, jól esett a bizalma, még ha csak egy nyavalyás üvegről volt is szó.
Fél
perc elteltével tért csak vissza, kezében egy nagy pohár whiskyvel. Hüledezve
vettem át tőle a hatalmas mennyiségű piát.
-
Te le akarsz itatni? – meredtem rá nevetve, mire amolyan „Majd meglátjuk, mit
dob ki a gép!” pillantással megvonta a vállát. Ezután csöndben iszogattunk, s
már éppen magamat ostoroztam, hogy meg kellene szólalnom, amikor ő megtette
helyettem. Ismét.
-
Whiskey… hol hallottam én már ezt a nevet? – vakarta meg egyik kezével a fejét,
nekem pedig muszáj volt kinevetnem őt.
-
Nekem lenne egy sejtésem… - pillantottam rá a félig kiürült poharam fölött.
Várakozó tekintetével találtam szembe magamat, mire kissé feloldódva kezdtem
bele a mesélésbe. Elmondtam neki, hogy Whiskey a kutyám, és valószínűleg ezt ő
onnan tudhatta, hogy Nadine első este vele fenyegette meg attól tartva, hogy a
fiú hátha egy sunyi, gyilkos hajléktalan.
Mondandóm
végén felkacagott, azzal a tipikus nevetésével, amitől libabőrős lettem – jó
értelemben. Jókedvét kihasználva rukkoltam elő a kérdéssel, amit már azóta fel szerettem volna tenni neki, hogy először megláttam.
- Louis... lehetne, hogy... tudod, csináljunk egy közös képet? - zavartan haraptam az ajkamba, mert kényelmetlenül éreztem magamat. A fiúk bizonyára azért jöttek el ide lazulni, hogy rajongók nélkül élvezhessék kicsit az életet, erre én letámadom ezzel a számára mindennapos kéréssel.
Nagy meglepetésemre azonban mosolya még szélesebb lett, s válasz helyett szorosan mellém állt, hogy át tudja fogni egyik kezével a derekamat. Érintésére kellemesen bizseregni kezdett az egész testem, s kényszerítenem kellett magamat, hogy ne rogyjanak össze a térdeim. A hirtelen közelségétől ugyanis totál elgyengültem, de próbáltam ügyesen leplezni. Remegő kezemet megemberelve halásztam elő a mobilomat, hogy készíthessek magunkról egy képet. A gomb kattanásával egyúttal egy álmom vált valóra, melyet a fiúnak köszönhettem. Szavakkal nem tudtam volna kifejezni, mennyire sokat jelentett ez a fotó nekem, s akaratlanul is eszembe jutott a banda Better than words című száma. Hálásan pillantottam fel rá, miután a távolság újra megnőtt közöttünk - amit nem mellesleg nagyon sajnáltam.
- Köszönöm!
- Ez a minimum... Rettenetesen sajnálom, hogy úgy találtatok meg, kétszer is egymás után – komolyodott aztán el, és már-már fájdalmasnak tűnő kiskutya pillantása zavarba hozott.
- Louis... lehetne, hogy... tudod, csináljunk egy közös képet? - zavartan haraptam az ajkamba, mert kényelmetlenül éreztem magamat. A fiúk bizonyára azért jöttek el ide lazulni, hogy rajongók nélkül élvezhessék kicsit az életet, erre én letámadom ezzel a számára mindennapos kéréssel.
Nagy meglepetésemre azonban mosolya még szélesebb lett, s válasz helyett szorosan mellém állt, hogy át tudja fogni egyik kezével a derekamat. Érintésére kellemesen bizseregni kezdett az egész testem, s kényszerítenem kellett magamat, hogy ne rogyjanak össze a térdeim. A hirtelen közelségétől ugyanis totál elgyengültem, de próbáltam ügyesen leplezni. Remegő kezemet megemberelve halásztam elő a mobilomat, hogy készíthessek magunkról egy képet. A gomb kattanásával egyúttal egy álmom vált valóra, melyet a fiúnak köszönhettem. Szavakkal nem tudtam volna kifejezni, mennyire sokat jelentett ez a fotó nekem, s akaratlanul is eszembe jutott a banda Better than words című száma. Hálásan pillantottam fel rá, miután a távolság újra megnőtt közöttünk - amit nem mellesleg nagyon sajnáltam.
- Köszönöm!
- Ez a minimum... Rettenetesen sajnálom, hogy úgy találtatok meg, kétszer is egymás után – komolyodott aztán el, és már-már fájdalmasnak tűnő kiskutya pillantása zavarba hozott.
-
Bárkivel megeshet – vontam vállat, és próbáltam megnyugtatni szavaimmal. –
Valamelyik nap én is iszonyúan szétcsaptam magamat – emlékeztem vissza, s lelki
szemeim előtt feltűnt az a rengeteg pohár koktél, melyet gondolkodás nélkül
gurítottam le.
-
Te és a részegség? – Louis szinte lesokkolva, de bujkáló mosollyal az arcán
nézett rám. – Nem gondoltam volna! – rázta meg a fejét.
-
Azért, mert még nem ismersz – vigyorogtam én is – az alkoholnak köszönhetően
sokkal magabiztosabban, mint eddig.
-
Akkor lehet, hogy ideje lenne többet tudnom rólad, nem igaz? – a kérdést olyan
higgadtan tette fel, mintha csak a legegyszerűbb lenne a világon. Szemét közben rajtam legeltette, ajkai pedig kedves mosolyra húzódtak. A szívem
ezerrel kalapált, miközben a várakozó tekintetű Louis-ra meredtem. El sem
akartam hinni!
Nem
olyan rég még elvonulva, részegen támasztotta a pultot, s kétségbeesetten
flörtölgetett pár rajongóval a koncertjük után, most pedig még egész józan
állapotában itt áll előttem, és azt mondja, ismerkednünk kéne. Erre hülye
lennék nemet mondani.
Sziasztok!
VálaszTörlésImádom!Olyan cuki ez a rész.Alig várom a jövő hét péntekit!:)
Szép hétvégét és jó hetet.
xx Meli
Drága Directionerünk! :)
TörlésIgazán köszönjük, jól esik a dicséreted. Örülünk, hogy ez a rész is elnyerte a tetszésedet! :)
Egy hét múlva jön a következő, amiben a fiúk szintén szerepelnek - és elárulhatom, hogy mostantól egyre többet fognak.
Neked is szép hétvégét, jó pihenést: Lyanna és Gin
Kedves írónők!!
VálaszTörlésFúúúha, eszméletlen jó lett ez a rész *.*
Louis és Niall is cukikák voltak <3 Harry meg csak Harry.. :D Na és Liam, a kis kerítő, nagyon tetszik a szerep, amit neki szántatok! :)))
Alig várom a folytit.
Puszi, Sasha
Drága Sasha! :)
TörlésNagyon köszönjük a hozzászólást, és azt, hogy minden alkalommal elolvasod az új fejezeteket. Igazán jól esik a dicséreted, örülünk, ha szereted a blogunkat! :) ^^
Igen, ez a rész picit a fiúk személyiségének ismertetésére is rátért, de emellett építgette tovább a történetet, amely jövőhét pénteken új izgalmakkal várja az olvasókat.. :)
Puszi: Lyanna és Gin
Sziasztok,
VálaszTörlésnemrég iratkoztam csak fel a blogra, de nem bántam meg mert hihetetlenül jól írtok!! nagyon tetszett ez a rész is, mint eddig mindegyik. imádom a főszereplőket, a fiúkat is, szóval csak így tovább.
nem mellesleg, ez a rész nagyon aranyos volt, és látszik, hogy kezd alakulni valami Louis és Walsy, illetve Nadine és Niall között.
szép hétvégét és sok ihletet nektek!! :)
Kedves Buzzee! :)
TörlésAmi késik, nem múlik!
Igazán köszönjük a feliratkozást, a kedves szavakat és magát a hozzászólást is, ebből érezzük hiszen, hogy érdemes miért írnunk.
Reméljük, a folytatásban is örömödet leled majd.
Puszi: Lyanna és Gin
Kedves Lyanna és Gin!
VálaszTörlésÚúúúúúúúúúúúúúúúúúú. Mindössze ennyit tudok kipréselni magamból, ne haragudjatok :D De ez valami fenomenális rész lett és annyira cuki, hogy belehalok <3333
Szuperjól írtok, tetszik az alapötlet is mert nem sablonos, szóval nálam kedvenc blog vagytok!!
szép napot, LT
Drága Ismeretlen LT! :)
TörlésIgazán köszönjük a hozzászólást, és a véleményt. Örülünk, ha ennyire tetszik neked a blogunk, miénk a megtiszteltetés, hogy olvasol bennünket! :)
Várunk vissza, legyen szép napod: Lyanna és Gin