2015. október 16., péntek

9. Nadine és Walsy - Midnight Memories

Sziasztok, drága Olvasók! :)
Azt kell mondanunk, csodálatosak vagytok, de tényleg! Már negyvenen vagyunk, amiért ezer köszönet nektek. Ezért hálánk jeléül 50 feliratkozót elérve szeretnénk egy újabb olyan fejezetet írni, amely az egyik fiú szemszögéből játszódik - mint ahogyan Louis-val megtettük korábban. Nemsokára felkerül a szavazás is, hogy legyen időtök bőven voksolni a kedvenc tagotok valamelyikére. Addig is, jó olvasást, szép hétvégét kívánunk nektek! <3
U.I.: A véleményetekre most is kíváncsiak vagyunk. Hogy tetszett ez a vegyes szemszög?


***


/Nadine szemszöge/
Walsy a Logannel való összezördülés után másnap meglehetősen ki volt borulva. És az azutáni napon is, Logan ugyanis nem kereste. Az a kis… Már azon voltam, hogy én hívom fel, és küldöm el őt melegebb éghajlatra az édesanyjával karöltve. Szívesen megmondtam volna neki, hogy a nagyokos jogi egyetemével együtt sem csókolhatná meg a barátnőm lába nyomát. Ám végül nem hagytam, hogy a Logan iránti gyilkos vágy elragadjon, inkább Walsyval törődtem. Magammal ráncigáltam enni különféle helyekre, moziba, sütöttem neki palacsintát, együtt néztünk filmet sok csoki társaságában, de a búskomor ábrázata csak nem akart vidámba fordulni. Lehetséges volna, hogy a kaja nem mindenki szívére gyógyír?
Már épp kezdtem feladni a felvidítási expedíciót, amikor megcsörrent a telefonom. Legnagyobb meglepetésemre Liam volt az. Az utóbbi pár napban el is feledkeztem róla, hogy a koncert forgatagában megadta a számát. Előtte pedig olyannyira reménykedtem abban, hogy a neve megjelenik a kijelzőn, hogy most kétszeres erővel vágott kupán a meglepettséggel vegyes sokk. Ugyanakkor egy percig sem tétováztam.
-    Hé, Walsy, ezt figyeld, ki hív! – vigyorogtam barátnőmre lelkesen, felvettem, majd ki is hangosítottam a készüléket.
-          Szia, Liam! Kihangosítottalak, hogy Walsy is hallja. Hogy vagy? - kezdtem csevegni, miközben a szívem izgatottan kalimpált - elvégre nem dumál az ember lánya mindennap telefonon egy híres fiúbanda tagjával. 
-          Sziasztok, lányok! Remekül, köszi. Remélem, ti is. De azt hiszem, péntek este lesz rá időnk, hogy személyesen beszéljük meg ezt. Egy barátunk házibulit szervez, és mondta, hogy hívjunk pár jó arcot. Egyből rátok gondoltam.
Walsy már épp nyitotta a száját, hogy tiltakozzon – már nem a feltételezés ellen, hogy jó arcok vagyunk. Bizonyára nem fűlött a foga Louis kiszámíthatatlan viselkedéséhez, én azonban tudtam, hogy találkozniuk kell. Na és persze nekem is Niallel. Az volt az érzésem, hogy Liam sem pusztán szívjóságból hívogat minket, hanem benne is feléledt a kerítő, ezért pedig agyon tudtam volna ölelgetni őt. Úgyhogy rögtön rávágtam, hogy ott leszünk, Walsy pedig elzöldülő arccal figyelte, amint kinyomom a készüléket. Mielőtt azonban rám csaphatott volna, hogy lecsesszen, felemeltem a mutatóujjam.
-          Mindketten tudjuk, hogy szükséged van erre, úgyhogy csitt, és találjuk ki, mit veszünk fel pénteken.
Erre pedig nem tudott mit felelni, hiszen igazam volt. Így hát maradt az izgatott várakozás péntekig. Valami rejtélyes okból végtelenül derűlátó voltam Walsy és Louis ügyét illetően. Magammal kapcsolatban azonban már nem mondhattam el ugyanezt. Éppen ezért igyekeztem elfojtani magamban a reményt. Hiszen végül is nem is volt rá okom, legalábbis így éreztem. Azzal békítettem magam, hogy nekem akár Niall barátsága is elegendő. Remekül álltattam magam.
Sötétkék ruhácskát húztam, ami elég szexi volt, de egyben kényelmes is, ha esetleg táncra kerülne a sor. A ruha dögösségét némi natúr sminkkel ellensúlyoztam, aztán a kicsípett és csinos, ennek ellenére még mindig fancsali képű Walsyval együtt odataxiztunk a mondott házhoz.
Az egyik menő környéken fékezett az autó, mi pedig álmélkodva bámészkodtunk már kiszállás közben is. Áldottam az eszem, hogy kidobtam a pénzt arra az üveg minőségi borra, amit köszönetképp és beugróként hoztam. Itt biztos nem kannással öblítik le a legolcsóbb chipset. Bátortalanul lépkedtünk, aztán bekopogtunk az egyik hatalmas, modern stílusú házba, ahonnan zene dübörgött. Összevigyorogtunk, ahogy Harry kinyitotta az ajtót.
-          Helló, csinibabák – villantott megnyerő mosolyt ránk, aztán mindkettőnket átkarolt, úgy ment be a tágas és gyönyörű nappaliba, ami otthonosnak tűnt, nem egy Ikea-díszletnek. – Én vagyok a világ királya! – jelentette be Harry, mire kitört az általános röhögés, amihez mi is csatlakoztunk, kibontakozva Harry karjaiból.
Nem volt túl sok vendég, de a fiúk már ott voltak, Niall kivételével. Walsyt Louis felé terelgettem, én pedig a konyhába indultam azzal az ürüggyel, hogy hozok valami piát. Sejtettem, hogy Niallt ott fogom találni. Nem is kellett csalódnom. A kis aranyos a gondosan elkészített szendvicseket pusztította elmélyülten, egy korsó sörrel tunkolva a kaját.
-          Csatlakozhatom? – vigyorogtam rá, mire hörcsögpofival elvigyorodott, és miután lenyelte a falatot, kaptam tőle két puszit, amitől kigyúlt az arcom, a szívem pedig őrült tempót diktált. 
Piros és sötétkék kockás inget viselt csőnadrággal, ami nagyon jól állt rajta. Elidőzött itt-ott a tekintetem, főleg a híres mellszőrön. Azt gondoltam, hogy direkt villogtatja, mióta rendelkezik ezzel az isteni adottsággal.
Együtt falatoztunk tovább, miközben elbeszélgettünk, és újra tapasztalnom kellett, hogy a szívem milyen különösen viselkedik Niall társaságában. Ahogy a különböző testrészeim is. A kezem például minduntalan bele akart túrni a hajába, a szám le akarta csókolni a kis morzsát, ami az arcához tapadt, a nyelvem végig akart húzni a finomnak tűnő nyakán… Viszont észrevettem, hogy az ő tekintete is a ruhám mellrészére téved néha, ám ilyenkor mindig pirulva félrekapta a pillantását, ebből pedig kitalálhattam, hogy nem azt figyeli, hogy lemorzsáztam magam (amit lopva ellenőriztem, de kivételesen nem ettem le magam). Nagyot nyeltem, és inkább töltöttem egy italt mindkettőnknek, aztán koccintottunk, végül pedig csatlakoztunk a többiekhez.
Nagyjából negyvenen-ötvenen lehettünk a jókora házban elszórva, úgyhogy igen kellemes volt így mulatni. A drága alkohol patakokban folyt, így nem kellett sok hozzá, hogy mindenki önfeledten bulizzon. Hamarosan táncoltunk is, igaz, egy nagy körben a fiúkkal és Sophiával, de legalább Niall mellettem volt. Röhögtünk egymáson, hiszen sem ő, sem én nem vagyunk tehetséges táncosok, de mindketten szeretünk táncolni, és talán ez a fontos, nem a tudás. Fennhangon énekeltük a különböző slágereket, amik üvöltöttek a hangszórókból, és rengeteget röhögtünk.
Nem sokkal később elindultam, hogy megkeressem a mosdót, amiből fél órás expedíció kerekedett, mert a mozgáskoordinációm már nem volt az igazi. Amikor visszafelé indultam kissé felfrissülve, Liambe botlottam. Jelentőségteljes vigyorát nem tudtam mire vélni, hát még azt, hogy a nyakamba borult.
-         Van egy állati ötletem! – mondta a részegekre jellemző lelkesedéssel, miközben átkarolt, és ketten indultunk vissza a nappaliba. Ezt csak azért furcsállottam, mert tudtam, hogy Liam nem ihat alkoholt, mindig ásványvizet kortyolt. De ezek szerint ő a puszta buli tényétől képes becsípni, mert az alkohol szagát nem lehetett érezni rajta.
-          Ne kímélj! – néztem fel rá kíváncsian.
-       A jövő héten eljössz Niallel, velem és Sophiával golfozni – vigyorgott, miközben bőszen mozgatta fel-le a szemöldökét. – Walsyt pedig ráveszem, hogy menjen el focizni Louis-val és Harryvel.
-          Remek ötlet, de miért akarna velem golfozni Niall? – kérdeztem kissé reményvesztetten.
-      Mert kedvel téged, azért! Liam jós mindent tud – bólogatott, én pedig jót nevettem rajta. A teljesen felszabadult Liam imádnivaló. – És mellesleg Louis és Walsy számára is jó alkalom lenne! Össze kell őket hoznunk, Walsy jót tenne Louis-nak!
-          Ez igaz, kerítőtárs. Benne vagyok. De biztos, hogy Niallnek nem lenne ellenére a társaságom?
-    Te pedig jót tennél Niallnek – mondta, miközben megütögette az orrát, jelezve, hogy a szimata nem csal, aztán elengedett, és Niall felé fordított, hiszen időközben megérkeztünk a nappaliba. 
Magam elé vigyorogtam, aztán vidáman indultam az említett felé. Meg sem lepett, hogy chipset fal a kanapén kiterülve. Rám mosolygott a röviditaloktól csillogó szemmel, és megütögette maga mellett a helyet, miután felült. Hevesen dobogó szívvel huppantam le mellé, ő pedig felém nyújtotta a chipses zacskót, mire én hálásan belemarkoltam. Néhány perc múlva Niall ismét kezdett fekvő helyzetbe lecsúszni, és aztán már csak arra eszméltem, hogy a combomon pihenteti a fejét, s fekve falja tovább a chipset teljesen zavartalanul. Azt hittem, ott omlok össze. Le akartam hajolni, hogy megcsókoljam, vagy legalább a hajába túrjak. Folyamatosan fecsegett – úgy tűnt, jókedvűre és cserfesre itta magát –, én pedig elgyöngülve hallgattam. Már a puszta közelségétől is lángba borultam, hát még attól, hogy rajtam van a feje.
Végül nem bírtam magammal, és óvatosan megsimogattam a haját, ő pedig egy pillanatra elakadt a beszédben, és még a szeme is lecsukódott. Az ital bátorrá tett, úgyhogy kérdőn néztem rá, hogy hagyjam-e abba. De ő csak rám nézett a gyönyörű kék szemével, és alig láthatóan megrebbent a pillája. Ezt biztatásnak vettem, úgyhogy óvatosan tovább simogattam, birizgáltam a haját, ő pedig teljesen megnémult, csak néha felsóhajtott, egyébként csukott szemmel élvezte a dolgot. Fülig ért a szám. Olyan selymes volt a haja, és csodálatos ez a pillanat, a fejének súlya a combomon, a hajának puha érintése az ujjaimon. Nemsokára hallottam, hogy Niall légzése a dübörgő zene ellenére is egyenletessé válik. Egyáltalán nem bántam. Olyan békés volt és édes, akár egy kisfiú. Legszívesebben végigsimítottam volna enyhén borostás arcán, de nem mertem. Megelégedtem tehát a keggyel, hogy a hajával kedvemre játszhatom, és alaposan ki is használtam az alkalmat, elvégre ki tudhatta, mi
A tekintetem összetalálkozott a Sophiával lassúzó Liamével, és ő rám kacsintott, én pedig csak visszavigyorogtam. Walsyt nem láttam sehol, így nyugodtan nekidőltem a kanapé magas háttámlájának, és csak gyönyörködtem Niallben. Észre sem vettem, hogy mikor szundikáltam el magam is.

*

/Walsy szemszöge/
Legszívesebben meg tudtam volna fojtani Nadot, amiért a beleegyezésem nélkül rángatott el a házibuliba, de végül arra jutottam, mivel a legjobb barátnőm, élni hagyom még egy keveset. Nem mellesleg, a Logannel való összezördülésem óta másra sem vágytam, csak egy kis kikapcsolódásra – némi alkoholos üveg társaságában, persze -, ám ezt nem akartam bevallani sem Nadine-nak, sem pedig magamnak. Elvégre, tudat alatt ez olyan érzés volt, mintha könnyen lemondanék erről a két éves kapcsolatról, ami mögöttünk van, noha egyáltalán nem állt szándékomban. Én még mindig szeretem Logant, annak ellenére, amiket a fejemhez vágott. Én sem voltam kedves vele, ez tény, s ezért szerettem volna, ha felhív, hogy meg tudjuk beszélni a dolgokat. De nem tette.
Úgyhogy ahelyett, hogy otthon szomorkodtam volna emiatt, belementem abba, hogy Naddal és a fiúkkal elmenjünk a szóban forgó házibuliba, melyet a srácok egyik haverja, Ben tartott elképesztően nagy és modern lakásában.
Amikor megérkeztünk, Harry fogadott bennünket kitörő örömmel – látszott rajta, hogy az este folyamán már néhány pohárkát kiürített. A tágas nappaliba vezetett minket, ahol bemutatott a házigazdának is. A srác eléggé szimpatikus volt, jó arcnak tűnt. Barna, kusza haja egy rendetlen kisfiú benyomását keltette, szürkés szemei pedig egzotikusan szépek voltak.
- Jó a kéród! -  Nad tátott szájjal pillantott körbe, s ez Ben harsány nevetését eredményezte.
- Köszi, nézzetek csak körbe! – pillantott ránk mosolyogva, majd újabb vendégeket fogadott, akik utánunk nem sokkal érkeztek meg.
Nadine természetesen rögtön a konyha felé vette az irányt – többnyire csak a hasára tudott gondolni, így sejthettem volna, hogy mielőtt beleveti magát a táncoló tömegbe, falatozik egy keveset a gusztusos szendvicsekből.
- Nézd, ki van ott! – bökött még fejével a nappaliban álló bőrgarnitúra felé, majd egy kacsintás kíséretében el is tűnt a másik helyiségbe.
Tekintetemet odafordítottam: Louis ácsorgott a falnak támaszkodva, kezében egy sörösüveggel, mellette pedig Harry magyarázott neki valamit, amitől mindketten röhögve, cinkos pillantással néztek össze. Hihetetlen jó volt úgy látni Tomlinsont, hogy viszonylag józan állapotban mosolygott valamin, s nem éppen búskomoran cserélgette egyik röviditalos poharat a másikra.
Már éppen megfordultam volna, hogy inkább én is a konyhába menjek Nad után, amikor Liambe ütköztem. A fiú szélesen mosolyogva fogadta látványomat.
- Walsy, de jó, hogy itt vagy! Pont téged kerestelek – árulta el, s közben olyan arcot vágott, mint egy éppen rosszban sántikáló kisgyerek.
- Hát, megtaláltál! – tártam szét tehetetlenül a karjaimat, majd halványan mosolyogva pillantottam fel rá, hogy meghallgassam, mit akar mondani.
- Szerintem ne a konyhába menj, tudod, Nadine és Niall éppen belemerültek a csevegésbe – kacsintott rám vigyorogva, mire az én szemem is huncutul felcsillant.
- Csak nem? Hát ez szuper! – lelkendeztem. – Tudod, Nad, még ha tagadja is, eléggé oda van érte – árultam el neki. Gyakran kaptam ugyanis rajta barátnőmet, amint laptopján az ír sráccal készült interjúkat böngészi, vagy éppen képeket néz róla a közösségi oldalán.
- Valahogy sejtettem, nem volt nehéz kitalálni – bólintott Liam. – De a helyzet az, hogy Niallnek is szimpatikus Nadine, szóval lehet itt még valami – bökött oldalba bizalmasan a könyökével.
- Remélem, mert hihetetlenül passzolnának egymáshoz. Mint a Jin és a Jang – hasonlítottam őket a kínai szimbólumhoz, mert más hirtelen nem jutott eszembe.
- Pontosan! – nevetett fel Liam, majd suttogóra fogva a hangját, a hajába túrt. – Jövő héten ezért el is viszem golfozni őt Niallel és Sophiával – avatott be a kis titkába, amit nagyon is jó ötletnek találtam. Ha valaki főállású kerítőt keres bármilyen piszkos munkához, Liam Payne-t tudom ajánlani! – Erről jut eszembe, Harry beszélni szeretne majd veled, úgyhogy keresd meg! – tette még hozzá, mire fejemet oldalra billentve fordultam hátra, ahol a ő és Louis még mindig ugyanott álltak.
- De nem hiszem, hogy zavarnom kellene most őket… - hebegtem össze-vissza, Lou látványától ugyanis enyhén szólva zavarba estem. Szűk farmert viselt fekete trikóval, melyre egy laza, kényelmesnek tűnő zakót húzott. Haja most is gondosan be volt lőve, borostája pedig keretezte helyes, egyébként kisfiús arcát.
- Ó, dehogynem! – csapott a vállamra Liam, amitől megrezzentem, s a következő pillanatban ő már el is tűnt mellőlem, hogy táncolni vigye barátnőjét.
Nagyot nyelve, magabiztosnak tűnő léptekkel sétáltam így hát oda a két fiúhoz a nappali egyik sarkában, akik éppen egy közös selfie-t készítettek. Amint megláttak, szélesen elmosolyodtak, de legfőképpen Harry – ő valahogyan mindig ki tudta mutatni vidámságát, még a leglehetetlenebb helyzetekben is.
- Jó, hogy jössz, Walsy! – az említett fél karjával közelebb húzott magához. – Remélem, a jövő héten ráérsz egy kis focizásra Lou-val meg velem!
- Hát… - meglepetten pillantottam hol rá, hol pedig mellette álló barátjára, akinek az arcán semmiféle érzelmet nem láttam tükröződni. Miután zsebre tette a telefonját, a sörösüveget nézegette, mintha valami izgalmas dolog lenne rajta, ami lekötné a figyelmét. – Hogyha nem zavarok, akkor benne vagyok – adtam be a derekamat, mire Harry mosolya széles vigyorrá változott. Óvatosan megpaskolgatta a fejem búbját, ezzel némileg összekócolva a hajamat.
- Hé, nem vagyok a kutyád! – pillantottam fel színlelt sértődöttséggel ragyogó, zöld szemébe, miközben kósza tincseimet rendezgettem a helyükre.
- Ezt nem is kérném tőled! – kacsintott rám szokásos stílusában, mire felnevettem. Még mindig annyira hihetetlen érzés volt, hogy személyesen megismerhettem a bandát. – Na, srácok, azt hiszem, láttam egy lányt, aki arra vár, hogy befűzzem, szóval jó mulatást nektek! – kacsintott ránk, majd hajába túrva, legmagabiztosabb páncélját felvéve közelített meg egy ártatlannak tűnő, hosszú, szőke hajú lányt. Szegény teremtés, még nem tudja, mi vár rá!
- Ezzel a stílussal minden lánynál sikert ért el eddig? – kérdeztem Louis-tól, miközben én is a falnak dőltem, s szememmel Harryéket figyeltem.
- Többnyire – hangzott tömör válasza, majd jól meghúzta az üveget. Már éppen azt hittem, reménytelen eset lesz a vele való beszélgetés az est további részében, amikor megszólalt: - Iszol valamit?
- Jól esne egy whisky. Gondolod, hogy az is van? – kérdeztem tőle, s oldalról rásandítottam. Mosolyogva meredt rám, gyönyörű szemét a enyémbe fúrva, amitől azt hittem, menten elfolyok a padlón zavaromban.
- Mindjárt elintézem! – bólintott, s közben félig teli üvegét a kezembe nyomta. – Addig vigyázz a sörömre, légy oly kedves! – A következő pillanatban pedig már ott sem volt. Látszott rajta, hogy közvetlenre itta magát, máskülönben nem adta volna oda a sörét nekem megőrzésre. Nem is ismer! Ki tudja, miféle elmebeteg rajongó is lehetnék, aki csak az alkalmat keresi, hogy bedrogozza őt? Mindenesetre, jól esett a bizalma, még ha csak egy nyavalyás üvegről volt is szó. 
Fél perc elteltével tért csak vissza, kezében egy nagy pohár whiskyvel. Hüledezve vettem át tőle a hatalmas mennyiségű piát.
- Te le akarsz itatni? – meredtem rá nevetve, mire amolyan „Majd meglátjuk, mit dob ki a gép!” pillantással megvonta a vállát. Ezután csöndben iszogattunk, s már éppen magamat ostoroztam, hogy meg kellene szólalnom, amikor ő megtette helyettem. Ismét.
- Whiskey… hol hallottam én már ezt a nevet? – vakarta meg egyik kezével a fejét, nekem pedig muszáj volt kinevetnem őt.
- Nekem lenne egy sejtésem… - pillantottam rá a félig kiürült poharam fölött. Várakozó tekintetével találtam szembe magamat, mire kissé feloldódva kezdtem bele a mesélésbe. Elmondtam neki, hogy Whiskey a kutyám, és valószínűleg ezt ő onnan tudhatta, hogy Nadine első este vele fenyegette meg attól tartva, hogy a fiú hátha egy sunyi, gyilkos hajléktalan.
Mondandóm végén felkacagott, azzal a tipikus nevetésével, amitől libabőrős lettem – jó értelemben. Jókedvét kihasználva rukkoltam elő a kérdéssel, amit már azóta fel szerettem volna tenni neki, hogy először megláttam.
- Louis... lehetne, hogy... tudod, csináljunk egy közös képet? - zavartan haraptam az ajkamba, mert kényelmetlenül éreztem magamat. A fiúk bizonyára azért jöttek el ide lazulni, hogy rajongók nélkül élvezhessék kicsit az életet, erre én letámadom ezzel a számára mindennapos kéréssel.
         Nagy meglepetésemre azonban mosolya még szélesebb lett, s válasz helyett szorosan mellém állt, hogy át tudja fogni egyik kezével a derekamat. Érintésére kellemesen bizseregni kezdett az egész testem, s kényszerítenem kellett magamat, hogy ne rogyjanak össze a térdeim. A hirtelen közelségétől ugyanis totál elgyengültem, de próbáltam ügyesen leplezni. Remegő kezemet megemberelve halásztam elő a mobilomat, hogy készíthessek magunkról egy képet. A gomb kattanásával egyúttal egy álmom vált valóra, melyet a fiúnak köszönhettem. Szavakkal nem tudtam volna kifejezni, mennyire sokat jelentett ez a fotó nekem, s akaratlanul is eszembe jutott a banda Better than words című száma. Hálásan pillantottam fel rá, miután a távolság újra megnőtt közöttünk - amit nem mellesleg nagyon sajnáltam.
- Köszönöm!
- Ez a minimum... Rettenetesen sajnálom, hogy úgy találtatok meg, kétszer is egymás után – komolyodott aztán el, és már-már fájdalmasnak tűnő kiskutya pillantása zavarba hozott.
- Bárkivel megeshet – vontam vállat, és próbáltam megnyugtatni szavaimmal. – Valamelyik nap én is iszonyúan szétcsaptam magamat – emlékeztem vissza, s lelki szemeim előtt feltűnt az a rengeteg pohár koktél, melyet gondolkodás nélkül gurítottam le.
- Te és a részegség? – Louis szinte lesokkolva, de bujkáló mosollyal az arcán nézett rám. – Nem gondoltam volna! – rázta meg a fejét.
- Azért, mert még nem ismersz – vigyorogtam én is – az alkoholnak köszönhetően sokkal magabiztosabban, mint eddig.
- Akkor lehet, hogy ideje lenne többet tudnom rólad, nem igaz? – a kérdést olyan higgadtan tette fel, mintha csak a legegyszerűbb lenne a világon. Szemét közben rajtam legeltette, ajkai pedig kedves mosolyra húzódtak. A szívem ezerrel kalapált, miközben a várakozó tekintetű Louis-ra meredtem. El sem akartam hinni!
Nem olyan rég még elvonulva, részegen támasztotta a pultot, s kétségbeesetten flörtölgetett pár rajongóval a koncertjük után, most pedig még egész józan állapotában itt áll előttem, és azt mondja, ismerkednünk kéne. Erre hülye lennék nemet mondani.


8 megjegyzés:

  1. Sziasztok!

    Imádom!Olyan cuki ez a rész.Alig várom a jövő hét péntekit!:)
    Szép hétvégét és jó hetet.
    xx Meli

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Directionerünk! :)
      Igazán köszönjük, jól esik a dicséreted. Örülünk, hogy ez a rész is elnyerte a tetszésedet! :)
      Egy hét múlva jön a következő, amiben a fiúk szintén szerepelnek - és elárulhatom, hogy mostantól egyre többet fognak.
      Neked is szép hétvégét, jó pihenést: Lyanna és Gin

      Törlés
  2. Kedves írónők!!
    Fúúúha, eszméletlen jó lett ez a rész *.*
    Louis és Niall is cukikák voltak <3 Harry meg csak Harry.. :D Na és Liam, a kis kerítő, nagyon tetszik a szerep, amit neki szántatok! :)))
    Alig várom a folytit.
    Puszi, Sasha

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Sasha! :)
      Nagyon köszönjük a hozzászólást, és azt, hogy minden alkalommal elolvasod az új fejezeteket. Igazán jól esik a dicséreted, örülünk, ha szereted a blogunkat! :) ^^
      Igen, ez a rész picit a fiúk személyiségének ismertetésére is rátért, de emellett építgette tovább a történetet, amely jövőhét pénteken új izgalmakkal várja az olvasókat.. :)
      Puszi: Lyanna és Gin

      Törlés
  3. Sziasztok,
    nemrég iratkoztam csak fel a blogra, de nem bántam meg mert hihetetlenül jól írtok!! nagyon tetszett ez a rész is, mint eddig mindegyik. imádom a főszereplőket, a fiúkat is, szóval csak így tovább.
    nem mellesleg, ez a rész nagyon aranyos volt, és látszik, hogy kezd alakulni valami Louis és Walsy, illetve Nadine és Niall között.
    szép hétvégét és sok ihletet nektek!! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Buzzee! :)
      Ami késik, nem múlik!
      Igazán köszönjük a feliratkozást, a kedves szavakat és magát a hozzászólást is, ebből érezzük hiszen, hogy érdemes miért írnunk.
      Reméljük, a folytatásban is örömödet leled majd.
      Puszi: Lyanna és Gin

      Törlés
  4. Kedves Lyanna és Gin!
    Úúúúúúúúúúúúúúúúúúú. Mindössze ennyit tudok kipréselni magamból, ne haragudjatok :D De ez valami fenomenális rész lett és annyira cuki, hogy belehalok <3333
    Szuperjól írtok, tetszik az alapötlet is mert nem sablonos, szóval nálam kedvenc blog vagytok!!
    szép napot, LT

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Ismeretlen LT! :)
      Igazán köszönjük a hozzászólást, és a véleményt. Örülünk, ha ennyire tetszik neked a blogunk, miénk a megtiszteltetés, hogy olvasol bennünket! :)
      Várunk vissza, legyen szép napod: Lyanna és Gin

      Törlés