Drágák!
Nagyon-nagyon hálásan köszönjük a 45 (*.*) feliratkozót, mindenkit szeretettel köszöntünk, miattatok éri meg igazán ezt az egészet csinálni! :)
A mostani rész a buli utáni állapotokat mutatja be, reméljük, hogy tetszik majd nektek! Várjuk a véleményeteket! Hogy tetszett ez a vegyes szemszög? Mit gondoltok a jelen állapotban Nadine-ról, Walsyról és a fiúkról? Ne tartsátok magatokban a véleményeket továbbra sem!
Imádunk titeket! Jó szórakozást!
/Nadine/
Édesdeden
aludtam néhány órát, valahogy kárpótolt a kényelmetlen pozíciómért Niall
közelsége. Hajnaltájt felébredtem egyszer, és lepillantottam magamra. Niall a
combomon feküdt továbbra is, ám felém fordulva, és összegömbölyödve, miközben
átölelte a derekamat. Én voltam a plüssmacija. Annyira ellágyultam ettől, hogy
azt hittem, addig nézem majd őt, amíg fel nem ébred. De tévedtem. Viszont ismét
nem voltam tudatában annak, hogy mikor aludtam el megint.
Ahogy
másnap felébredtem, éreztem, hogy valami nem úgy van, ahogy az elalvásom
pillanatában volt, de egy jó percig nem tudtam rájönni, mi az, mert még kába
voltam kissé. Aztán beugrott: éjjel ültem, Niall feje a combomon, most viszont
összegömbölyödve feküdtem a kanapén, és egy gondos kéz még egy pokrócot is rám
terített, a cipőmet pedig levette. Walsyra gyanakodtam, hisz barátnőm a
legrosszabb percekben is igyekszik gondoskodni rólam – ahogy persze én is róla.
Abban reménykedni sem mertem, hogy esetleg alkalmi hálótársam az elkövető.
Kissé
csalódottnak éreztem magam, amiért Niall nem maradt velem, noha ehhez persze
semmi jogom nem volt. Hálás lehettem egyáltalán azért, hogy egy kanapén
aludtunk. Azért erősen reménykedtem benne, hogy az előző esti rituálénk nem csak
álom volt. Azt nem éltem volna túl, legalábbis akkor így éreztem.
Ásítva
feltápászkodtam, összehajtottam a pokrócot, belebújtam a cipőmbe, amit a kanapé
mellett találtam meg, és elindultam a konyhába, hogy szerezzek magamnak teát.
Nem szoktam kávézni, nem szeretem az ízét, ezért mindig teázom.
Ahogy
beléptem a konyhába, Niallel találtam szembe magam. Rám mosolygott ugyan, de
hamar elkapta és lesütötte a szemét, mintha bizony egész éjjel a lepedőt
gyűrtük volna. Ezek szerint valóban megtörtént, hogy simogattam a haját tegnap,
és ő élvezte. De akkor miért kerüli a tekintetem? Valami rosszat tettem?
-
Szia! – mondta. – Kérsz valamit?
-
Jó reggelt! Egy teát, ha nem gond. És
adhatsz a szendvicsből is – vigyorodtam el, remélve, hogy ezzel megtöröm a
jeget.
S
valóban. Ezúttal felvillant az őszinte, tegnap esti mosolya, és már indult is a
vízforralóért, én pedig a buliról megmaradt szendvicsek felé nyúltam, és
majszolni kezdtem egy sonkásat.
-
Ezek szerint tipikus angol csaj vagy,
nem? Tea reggel, tea mindig – vigyorgott rajtam.
-
Imádom a teát, de képzeld, tej nélkül!
Anarchia Nagy-Britanniában! – meregettem a szemem, mire Niall hangosan
felnevetett, én pedig kissé megkönnyebbülten nevettem vele. Talán mégsem
haragszik, talán mégsem tettem rosszat.
-
Hogy aludtál? – kérdeztem óvatosan, ő
pedig alig láthatóan elpirult.
-
Remekül. Kényelmes vagy – mondta végül
halvány mosollyal, nekem pedig ezerrel kezdett verdesni a szívem.
Nem
is sejti még, milyen kényelmesek egyéb testrészeim! Ezt akartam mondani, de
azzal talán nem azt értem volna el, amit akartam. És különben is, másra vágytam
akkor. Mit meg nem adtam volna érte, hogy összebújva ébredjünk! Közben persze
korholtam magam, hisz ott volt Oliver… De Niall olyan érzéseket váltott ki belőlem,
amilyet Oliver már nem. Különben sem voltunk együtt…
Nem
akartam ebbe túlságosan belelovallni magam, mégis ez történt. Ostobán éreztem
magam. Mint aki egy szakadék szélén egyensúlyoz, a teljes bizonytalanság
mélysége felett, mégsem hajlandó hátralépni, hanem kíváncsian kukucskál lefelé,
tojva rá, hogy lezuhanhat. Mégsem tudtam lakatot tenni a számra, válaszolnom
kellett, mégpedig egy magas labdát bedobva.
-
Kár, hogy ilyen hamar egyedül hagytál.
Csak én és a pokróc – sóhajtottam színpadiasan, mire felnevetett.
-
Felébredtem, és nem akartalak
felkelteni, úgyhogy otthagytam magam helyett a pokrócot – mondta kissé
elkomolyodva.
-
Ezek szerint… te… - motyogtam
meglepetten.
Csak
a szemembe nézett, úgy bólintott. Ezt el sem akartam hinni. Ő volt az én
őrangyalom, aki betakargatott, aki levette a cipőmet. Elképzeltem, hogy fölém
hajol gyönyörködve, és lágyan végigsimít az arcomon… Csak nyeltem egyet. Ne
álmodozz, Nadine, mert fájdalmas lesz az ébredés!
-
Köszönöm, ez nagyon kedves volt tőled,
igazán jólesik, én…
Nem
folytathattam azonban, mert betámolygott a konyhába Harry – egy szál fekete,
feszülős alsónadrágban. Nem tudom, kivel mulathatta az éjszakát, de a jelek
szerint nem zavartatta magát nappal sem. Bár a teste elég jó volt, ez tény, ha
nekem lenne ilyen, én is szégyentelenül mászkálnék, talán. Viszont felnevettem,
és eltúlzott mozdulattal eltakartam a szemem. Jelezni akartam, hogy engem
abszolút nem érdekel sem az alsónadrágja, sem egyéb porcikái. Sokkal inkább egy
szőke kis ír fiúé.
-
Hé, haver, ne pucérkodj a hölgy előtt!
Nehogy ne kívánja többé a teát – nevetett Niall, mire mosolyogva oldalba böktem.
-
Ilyet nem fog látni egyhamar! –
vigyorgott magabiztosan Harry, azzal közelebb jött hozzám, és szexinek szánt
táncba kezdett, majdnem hozzám dörgölőzve.
Felröhögtem,
és elfordultam tőle, miközben elkaptam Niall pillantását. Mintha… elégedett
lett volna, talán megkönnyebbült is. Ezt megint nem tudtam hová tenni, de úgy
gondoltam, majd kikérem erről Walsy véleményét.
Mindazonáltal
nem sokat beszéltünk a reggeli közben, legnagyobb bánatomra. Befutottak a
többiek is, és Niall ismét felöltötte a páncélját. Vékony páncél volt ugyan,
mégis távolságtartóbb lett tőle, én pedig kezdtem kiborulni egy kicsit. Walsyt
bűvöltem, hogy vele és Lou-val mi a helyzet, de nem tudtam értelmezni a
tekintetét és az arckifejezését ezúttal. Eldöntöttem, hogy a hazafelé vezető
úton majd kifaggatom. Nekem is lesz miről mesélnem…
Elmélázva
iszogattam a teát, és csak néztem az asztallapot. Hamarosan azonban illendőnek
éreztem elindulni. Hálálkodtunk egy sort Walsyval Liam cimborájának, Bennek a
lehetőségért, és persze magának Liamnek is.
-
Minden oké? – kérdezte halkan, miközben
megölelt, én pedig bólintottam, de elszorult a torkom, és ennek okát nem igazán
tudtam megmagyarázni magamnak sem.
Sophia
is kedvesen magához ölelt Walsyt és engem – nagyon megkedveltem őt, hiszen
látszott, milyen kedves lány, és hogy mennyire szeretik egymást Liammel. Harry
vigyorogva csücsörített felém, ahogy megölelt, és nevetve szorított magához,
alig tudtam kiszabadulni a karjaiból. Persze csak viccelt, kedveltem. Ha tényleg
meg akarta volna hódítani Walsyt vagy engem, akkor sokkal komolyabb lépéseket
tett volna.
Niall öleléséből azonban már nem akartam ilyen
gyorsan kiszabadulni. Finom illata megcsapott, és oda akartam dugni az orrom a
nyakába. Félénken nyomtam az arcára egy puszit, ám nem tudtam leolvasni semmit
az ábrázatáról, miután elváltunk. Louis nem volt épp ölelkezős kedvében,
úgyhogy beletörődtem, és csöndben elköszöntem tőle.
Beültünk
az értünk érkező taxiba, és sóhajtva hátradőltem az ülésen. Hirtelen már nem is
akartam beszélni erről az egészről. Túl sok volt az egész, túlságosan
értelmezhetetlen, én pedig túlzottan is belekavartam saját magamat. Niall máris
akkora befolyással volt rám, amit soha nem akartam. Úgyhogy inkább Walsy felé
fordultam érdeklődően, hogy eltereljem magamról a figyelmét egy kis időre.
-
Na, mi volt az este? – kérdeztem,
barátnőmből pedig ömleni kezdett a szó.
/Walsy szemszöge/
*
Szegény
Nadine nem is sejtette, mekkora szólavinát indít el belőlem az ártatlannak
szánt kérdése. Mi volt az este? Még nagy vonalakban is fél óráig tartott, mire
mindent elmeséltem neki:
Louis-val
rengeteget beszélgettünk. Rólam kérdezgetett többnyire, én pedig élveztem a helyzetet:
anélkül beszélhettem volna valakinek a zene iránti imádatomról, hogy azt
mondaná: „Pedig jogra kellett volna menned!”
Tehát
Lou megtudta, hogy viszonyulok a gitározáshoz, a dalszövegek írásához, miket
csinálok még szabadidőmben, de cserébe ő is sokat elárult magáról. Vicces
történeteket mesélt a fiúkról, a múltjáról, folyton hülyéskedett, s nekem jól
esett, hogy ennyire megnyílt előttem. Illetve, már interjúk és koncertek nézése
által leszűrtem, hogy ő mindenkivel elég közvetlen, de személyesen mégis
teljesen más érzés volt, hogy egyedüli hallgatóságként ittam magamba a szavait.
-
Ez jól hangzik! – kacsintott rám Nad, de leintettem, mondván, még koránt sincs
vége a történetnek. Figyelemmel hallgatta tehát a további beszámolómat.
Mivel
furcsán jött volna ki, hogy Lou és én egész éjszaka egymással beszélgetünk, egy
idő után, nagyjából mikor a kezünkben tartott alkohol is az utolsó cseppig
elfogyott, szétszéledtünk, és mások társaságát is keresni kezdtük. Ő rögtön
Liamhez és Sophiához indult, hogy harmadikként csatlakozzon hozzájuk a nappali
közepén kinevezett táncparketthez, én pedig meg akartam keresni a barátnőmet,
hogy beszámoljak neki a beszélgetésünkről és arról, milyen közös programot
szervezett nekünk a jövő hétre Harry.
Mikor
láttam, hogy enyhén szólva jól elvan Niallel a kanapén, inkább odébb álltam:
nem akartam megzavarni kialakuló barátságukat. Helyette a konyhába siettem, és lenyomattam
pár szendviccsel az óriási adag whiskyt, amit Louis adott nekem. Nagyban
falatoztam, amikor belépett a helyiségbe Ben. Egy tálcán üres poharakat
egyensúlyozott, és attól tartva, hogy le fogja őket ejteni, segítettem
eljuttatni azt zökkenőmentesen a pultig.
-
Köszi! – vigyorgott rám reklámba illő fehér fogaival, s csak akkor vettem
észre, hogy átlátszó fogszabályzót visel, ami a közhiedelemmel ellentétben van,
akinek jól áll.
-
Újratöltesz? – kérdeztem a poharakra mutatva, ő pedig bólintott, és már vette
is elő a bontatlan vodkás üveget a szekrényből.
-
Kérsz egyet? – kínált meg udvariasan az egyik pohárral, de mosolyogva
elutasítottam.
-
Nem, köszi, most ittam meg körülbelül fél liter whiskyt – közöltem vele, mire
arcára döbbent ábrázat ült ki. – Azt hiszem, tartok egy kis szünetet – tettem
hozzá, s Ben ezt hallva elnevette magát.
-
Lehet nekem is kellene, ez már a nagyon sokadig pohár vodkám. – A kezébe vett egyet,
és egy hajtásra ki is itta a tartalmát. Arca picit eltorzult a keserű ízt
érezve, noha már megszokhatta volna.
-
Akkor csak ésszel! – mosolyogtam rá még utoljára, amit viszonzott, és a teli
poharakkal a kezében már el is hagyta a konyhát. Nagy meglepetésemre azonban
fél perc elteltével visszajött, és sápadt arccal megtámaszkodott az egyik
pultnál.
-
Jól vagy? – kérdeztem tőle aggódva, bár a válasz nyilvánvaló volt. – Egyél egy
keveset! – nyújtottam felé a szendvicses tálat, mire hevesen megrázta a fejét, s
már hátat is fordított nekem, hogy a mosdó felé siessen.
Sóhajtva
utána indultam, és az ajtóhoz érve hallottam, ahogyan öklendezik a wc fölött. Leküzdve
undoromat beléptem mellé a szűk kis szobába, s látva, mennyire szörnyű
állapotban van, fölé hajoltam, hogy megfogjam a homlokát. Ez bevált, lassan
abba is hagyta a hányást, bár a biztonság kedvéért még úgy tartottam őt egy fél
percig. Miután megbizonyosodtam arról, jobban érzi magát, óvatosan a hideg
csempéhez döntöttem őt, és a törölközőt megnedvesítve a csapnál, a homlokára
nyomtam azt.
-
Az az utolsó pohár nem kellett volna! – csóváltam meg a fejemet, mire Ben arcán
halvány mosoly futott végig. Szemeit – melyek eddig csukva voltak – most
kinyitotta, és hálás tekintettel pillantott fel rám.
-
Köszi… - motyogta, s karjaival közelebb húzott magához, mire a guggolásból
elvesztve egyensúlyomat, szinte az ölébe estem.
-
Hé, most már megnyugodhatsz! – mondtam neki, és igyekeztem kikászálódni erős
öleléséből, ám nem nagyon hagyta. Vergődésemet Louis érkezése szakította
felébe. Értetlen tekintettel állt meg a nyitott mosdóajtónál, s döbbent
pillantást vetett ránk.
-
Nem mennétek inkább szobára? – kérdezte, ami Benből mosolygást váltott ki. Lou
erre megcsóválta a fejét, és odébb is állt. Nem igazán kötötte le esdeklő
nézésem, amellyel utalni akartam neki arra, hogy barátja jelenleg nem igazán
van magánál.
-
Gyere Ben, egyél inkább valamit! – kértem, s ezt ő is jó ötletnek tartotta.
Lassan feltápászkodtunk a földről, és kibotorkáltunk a konyhába, ahol Harry - felső
nélkül - éppen magába tömött pár szelet süteményt. Az imént rókázó srácot
leültettem egy székre, és elé toltam a szendvicses tálat, mely tartalmát mohón
majszolni kezdte.
-
Hali! – fürtöske vigyorogva lépett közelebb hozzám. Éppen a pultnál
támaszkodtam, és ajkamba harapva meredtem előre azon elmélkedve, mit
gondolhatott Louis.
-
Szia! Neked nem azt a helyes szőke lányt kellene éppen becserkészned? –
kérdeztem tőle kissé erőltetett mosollyal, de látva ruha nélküli felsőtestét,
rájöttem, hogy ezt már megtette.
-
Már megvolt, és vele együtt életem egyik legjobb szexén vagyok túl – közölte
teljes higgadtsággal – egyáltalán nem érezte zavarban magát attól, hogy nekem
ecseteli, hogy telt el az éjszakája egy idegen lánnyal? – Tudod, tornász a
kicsike, szóval elég hajlékony – tette még hozzá, én pedig hitetlenkedő
pillantásomat inkább a földre szegeztem.
-
Hihetetlen, hogy a banda erkölcstelenebbik felével fogok jövő héten együtt
focizni… - motyogtam magamnak szánva, ám pechemre ő is meghallotta.
- Hát igen, ilyen mázlista is csak te lehetsz!
– vigyorodott el, amint ránéztem. Őszintén szólva azonban, nehezemre esett az
arcára pillantani: tetovált felsőteste ilyen közelről nézve enyhén szólva
lekötötte a figyelmemet.
Ben
közben szép adag szendvicset betermelt már, és látva, milyen jól elvagyunk
Harryvel, odébb is állt, hogy a bulizó tömegbe vesse magát, mintha pár perce mi
sem történt volna.
-
Az biztos! – nevettem rá a srácra előbbi kijelentését hallva. – Egyébként, nem
láttad véletlenül Louis-t? – kérdeztem tőle ártatlanul, ám ő még szélesebb
mosolyra húzta a száját.
-
Miért keresed? – kérdezte kíváncsian.
-
Csak úgy – vágtam rá rögtön, s hogy hitelesebb legyen, még a vállamat is
megvontam.
-
Nem élvezed a társaságomat? – színpadias hanglejtése közepette felvette szomorú
kiskutya ábrázatát, amin nevetnem kellett.
-
Ó, dehogynem, Styles, de tudod, jóból is megárt a sok! – paskoltam meg
diadalmas arckifejezéssel a vállát, majd magára hagytam őt az ízletes sütik
társaságában.
Körbejártam
a házat, Louis után kutatva, hátha megtalálom valahol. Így is lett: éppen egy
plázacica kinézetű csajjal flörtölgetett az előszobában, a lépcső mellett. A
lány láthatóan élvezte a neki szentelt figyelmet, s hangos vihogása közben
igyekezett minél jobban dobálgatni magát Lou előtt, akit ez láthatóan nem
zavart.
Kissé
dühös voltam rá, amiért ilyen hamar újra az alkohol és az idegen csajok
hálójába esett, de nem tudtam mit tenni. Ha oda mennék hozzájuk, és közölném a
lánnyal, hogy tipli van, bizonyára azt hinné, féltékeny vagyok rá, pedig nem erről
volt szó. Oké, nem csak erről. Nem
akartam tovább Louis-t ilyen szétcsúszott állapotba látni, mert a róla anno
kialakult pozitív képem kicsit kezdett ennek hatására eltorzulni – negatívabb
irányba.
Mindenkinek
lehet rossz napja, nem erről van szó. De ő már hetek óta folyamatosan ugyanezt
a forgatókönyvet játssza le: pia, részegség, nők, botrány. Ráadásul cigizik is.
A csaj készségesen csatlakozott hozzá, s együtt szívtak el jó pár szálat. Mivel
nem igazán bírtam a cigi füstös, büdös szagát, inkább kimentem a ház elé friss
levegőt szívni.
Elkeseredésem
és gyengeségem pillanatnyi jeleként tudtam be az érzést, mennyire hiányzott
nekem Logan. Akármilyen piszok volt velem, már távoli emléknek tűnt
veszekedésünk, noha alig telt el azóta pár nap. Kétségbeesetten rogytam le a
betonlépcső egyik fokára, s vettem elő zsebemből a mobilomat. Logan számát
tárcsáztam.
-
Halló..? – szólt bele álmosan a készülékbe, s hangjától megremegett a térdem.
-
Logan! – könnyező szemekkel szóltam bele a telefonba. – Bocsáss meg! – kértem
tőle abban a reményben, hogy lezárjuk azt a hülye vitát kettőnk között.
-
Walsy! Van fogalmad róla, hány óra van? – kérdezte erőteljesen suttogva a vonal
másik végén. Őszintén? Nem, gőzöm sem volt róla. Nagyjából hajnal tájt
járhatott az idő, mert így is elég későn érkeztünk a buliba.
-
Ne haragudj, hogy felkeltettelek!
-
Most már mindegy… - mordult fel ásítva.
-
Kérlek, ne csináld ezt velem! – haraptam ajkamba, nehogy kitörjön belőlem a
sírás.
-
Nyugodj meg, légy szíves! – kérte ő, immár valamivel emberibb, barátságosabb
hangon, ami nekem is apró reményt adott: hátha még nincs veszve minden! – Én is
sajnálom, hogy bunkó voltam, és ott hagytalak az utcán. Ezek után biztos voltam
benne, hogyha felhívlak, elküldesz majd melegebb éghajlatra, ezért húzni
akartam kicsit a dolgot… - vallotta be, én pedig teljesen elérzékenyültem.
-
Éreztem, hogy nem haragszol – bizonygattam. – De már én is túl vagyok rajta, és
szeretném, ha elfelejtenénk végre ezt az egész veszekedést – pillanatnyi csönd
a vonal másik végén.
-
Én is. Találkozzunk holnap! Délután otthon leszel? – kérdezte, mire
bólintottam, aztán én hülye rájöttem, hogy ő ezt nem láthatja.
-
Igen – vágtam rá azonnal. – Várlak! – közöltem még vele, majd elbúcsúztunk
egymástól.
Kicsit
jobb kedvvel, és sokkal könnyebb lelkiismerettel szedtem össze magamat az út
széléről. Visszamentem a házba, és ügyet sem vetve Louis-ra meg az alkalmi
nőcskéjére, berobogtam a nappaliba, s az este hátralévő részét Sophiával
beszélgetve töltöttem el.
Amikor
elálmosodtunk, ők felmentek aludni Liammel a sok vendégszoba közül az egyikbe,
én pedig az első emeleti nappali egyik kanapéjára heveredtem le – a lentiben
ugyanis minden hely foglalt volt már. Olyan álmos voltam, hogy nem érdekelt már
semmi. Csak aludni akartam, s ez a kívánságom elég hamar teljesült is.
-
Szóval kibékültetek Logannel? – Nadine mindössze ennyit szűrt le
mondanivalómból, mikor már otthon, teával a kezünkben ücsörögtünk a kanapén.
-
Ki fogunk, ha ma átjön – helyesbítettem, s láttam rajta, hogy velem
ellentétben, még mindig nem tudott megbocsátani barátomnak a viselkedése miatt.
– Jaj, Nad! Én szeretem őt, te is tudod, és nem szeretném egy hülye veszekedés
miatt a kukába dobni azt a két évet, amit együtt töltöttünk! – világosítottam
fel érzelmeimmel kapcsolatban.
-
Tudom – sóhajtott fel, s megadóan elmosolyodott. – Örülök, ha boldognak látlak,
és ha ennek Logan az oka, áldásom rátok! – ölelt át fél kezével, én pedig
elérzékenyülve viszonoztam azt.
Drága Írónők!
VálaszTörlésHúúúúú, ez a rész is valami fenomenálisan sikerült! *----*
Amit kiadtok a kezeitek közül, az mind kincset ér, és ami a legjobb az egészben, hogy ketten írjátok, mégis olyan összhangban van az egész, hogy csak ámulok. Sokan vehetnének példát!!
Egyébként imádtam ezt a fejezetet, főleg Harry szexi flangálásait :'DDD
Akikre viszont dühös vagyok, az Walsy, Niall meg Lou is. Walsy minek hívta fel a pasiját? Tökre nem neki kéne bocsánatot kérnie... Niall úgy tesz, mintha semmi nem történ volna, Louis meg fűzögeti a csajokat. Na szép! :O
Nadine volt az egyetlen, akivel ebben a részben nem volt probléma :D <3
Várom a folytatást és nagyon kíváncsi vagyok a focis meg a golfos eseményekre <3
Puszi, Sasha
Drága Sasha!
TörlésNagyon-nagyon hálásak vagyunk a kedvességedért, és azért, hogy mindig írsz nekünk, boldoggá teszel bennünket! :) Nagyon megmelengette a lelkünket a dicséreted!
Ne légy dühös, hidd el, lesznek még itt fordulatok dögivel, ráérsz vele akkor :D örülünk, ha Nadine ezúttal nem húzta ki a gyufát :D
Várunk vissza sok izgalommal!
puszi: Gin és Lyanna
Drágáim!
VálaszTörlésHihetetlenek vagytok! Na jó, menjünk sorban, hogy még érthető is legyen, amit írok :D
Imádom Nad-et és Niall-t, olyan jó párost alkotnak, bár kicsit mindketten félénkek. Érzem, hogy nem lesz egyszerű, hogy összejöjjenek, de hát miért is lenne? De annyira cukik együtt, hogy az ember csak szurkolni tud nekik.
Louis és Walsy már zűrösebb, és szerintem sokat fognak még tipródni. Louis szerintem egy kicsit bipolárisnak tűnik, ami soha nem egyszerűsíti meg a dolgokat, ráadásul szerintem egy kicsit önbizalom hiányban is szenved és nyilvánvalóan mélyponton van. Walsy meg hát ugye szereti Logant szóval, lesznek itt még bajok.
Persze, mit imádtam a részben nagyon? Na mit? Hát az én kis nudista félistenemet *.*
Ölellek titeket és tűkön ülve várom a folytatást:
Raqu
Drága Raqu!
TörlésSzerintem le sem kell írnom újra, mennyire cuki vagy :D Köszönjük, hogy mindig megtisztelsz minket a kommenteddel!
Örülünk, hogy kedveled Nadet és Niallt :3 Valóban félénkek még, ahogyan Louis is nehéz eset. De minden ki fog derülni idővel :)
A Harrys rész külön neked íródott ;) Örülünk, ha élvezted :)
ölelünk:
Gin és Lyanna
Nagyin nagyon szuper lett
VálaszTörlésmost nem nagyon füzök hozzá mást, mert sietek
szoval sorry a rövid komment miatt
alig várom a kövit ^^
Pusszancs nektek :*
Szia, Cino!
TörlésKöszönjük a kedvességed, örülünk, ha tetszik! :)
Jövő pénteken új rész, várunk!
puszi: Gin és Lyanna
Sziasztok!
VálaszTörlésAnnyira szeretem ezt a storyt.Olyan fantasztikus.Már alig várom a folytatást.
xx Meli
Szia Meli!
TörlésNagyon örülünk neki, hogy ennyire szereted a történetünket! :)
Köszönjük a dicséretet!
Egy hét múlva új rész! :)
Várunk vissza, puszi:
Gin és Lyanna