Sziasztok, Drágák!
Köszönjük a sok-sok kattintást, az immáron 95 feliratkozót! Csodálatosak vagytok!
Ne feledjétek: 100 feliratkozónál extra fejezettel szeretnénk kedveskedni nektek!
Kérlek, ne fogjátok vissza magatokat a kommenteket illetően, rettentően kíváncsiak vagyunk a véleményetekre!
Jó olvasást, várjuk, hogy tetszett a fejezet!
Puszi: Gin és Lyanna
Walsy
kapkodva és feldúltan esett haza. Tudtam, hogy Harryvel beszélt, és volt egy
sejtésem, hogy kiről kapott híreket. Még mindig iszonyatosan pipa voltam
Louis-ra, de ez nem újdonság. Mióta ismerjük, azóta akarom felképelni. De most
nagyon higgadtan viselkedtem, nem kezdtem el egyből anyázni.
Walsy
berontott a szobájába Whiskey izgatott ugrálása közepette, és egyik helytől a
másikig röpködött, a cuccait az ágyára halmozta, de közben láttam, hogy nincs
jelen. Az ajtófélfának dőlve figyeltem, majd megköszörültem a torkomat, mire
barátnőm felrezzent, és a szívét masszírozva fordult felém.
-
Mégis mi történt? – kérdeztem.
-
Megyek Los Angelesbe – jelentette ki
kurtán, bár többre nem is volt szükség, mindent elmondott.
Dacosnak
tűnt, mintha arra számított volna, hogy hepciáskodni kezdek ezt hallva. Én
pedig éppen erre lettem hepciás. Csípőre vágtam a kezem.
-
És azt hitted, hogy visszatartalak? –
kérdeztem sértődötten.
-
Ne haragudj, csak... Tudom, hogy utálod
most Louis-t, és én is, de szeretem is, és vissza kell szereznem! – fakadt ki.
Erre
önkéntelenül is elmosolyodtam. Tudtam, hogy így érez, nyilvánvaló volt, de jól
esett az ő szájából hallanom. Még akkor is, ha Louis meg sem érdemli ezt. Walsy
bocsánatkérőn pislogott rám, én meg felröhögtem a fejemet csóválva.
-
Na gyerünk, pakolj! Elkérem a kocsit
Jamestől. Én magam viszlek ki a reptérre. Jegyed van már?
-
Hazafelé lefoglaltattam – vigyorodott el ő
is, aztán odaszökkent hozzám, és alaposan megölelgettük egymást.
Szó
nélkül kiviharzottam, Walsy pedig újult erővel folytathatta a pakolást.
Rekordidő alatt elhoztam a bátyámtól az autót, és mire a ház elé értem, a
barátnőm már ott tobzódott a járdán. Útközben nem sok szó esett köztünk,
láttam, hogy Walsy majd’ kiugrik a bőréből az izgalomtól, én pedig a vezetésre
koncentráltam. Arra azért emlékeztettem, hogy talán nem leszek itthon, amikor
megjön, mert Niallel másnap készültünk indulni hozzájuk Írországba, de
megígértettem, hogy azonnal hírt ad magáról, idővel meg majd magukról.
Kifizettem
a horribilis összegű parkolójegyet, majd bekísértem Walsyt a reptérre. Kissé
félszegen mosolyogtam rá.
-
Figyu, tudod, hogy igazából azt gondolom,
hogy Louis meg te egymásnak vagytok teremtve, ugye? Azért utálom, mert
megbántott, de tuti, hogy kiengesztel és nem lesz többé hülye. Különben
kiherélem. – Az utolsó mondatot persze elhalkulva mondtam, de Walsy
felnevetett, majd ismét megölelt.
-
Tudom. Tök jogos lenne, ha hülyének
tartanál.
-
Annak is tartalak. De a szerelem hülyévé
tesz, vagy mi – nevettem –, na tűnés, jó utat, vigyázz magadra, és haza ne gyere
Louis nélkül!
Walsy
lámpalázasan vigyorgott, majd elsietett a tömegben. Mosolyogva néztem utána, és
nagyon szurkoltam. Sejtettem, hogy Harry már riadóztatta Louis-t, de úgy
véltem, nem árt még egy kis fenyegetés, úgyhogy előkaptam a telefonomat, és válaszoltam
végre Louis milliónyi üzenetére: Walsy
úton van feléd. Ha megint megbántod, neked véged van, fiam. Hozd a legjobb
formád! Önkéntelenül vigyorogtam, amint elküldtem. Louis pillanatokon belül
válaszolt: Ha elcseszem, én magam foglak
megkérni, hogy nyírj ki.
Mosolyogva
csóváltam a fejem, majd még mindig a telefonomat nyomkodva indultam el. A
következő pillanatban összeütköztem valakivel, és rebegő bocsánatkérésem közben
felnéztem. Oliverrel néztem farkasszemet.
-
Nahát! Nadine! – Annyira őszintén
ragyogott a mosolya, hogy egy pillanatra belesajdult a szívem, félve attól,
hogy még mindig szeret.
Ha
így is volt, Oliver nem tört ki könnyes könyörgésben, csak megpuszilt. Mögötte
bőrönd várakozott.
-
Van kedved enni egy sütit? – kérdezte, én
pedig kissé vonakodva bár, de rábólintottam.
Amikor
azonban beültünk az egyik reptéri cukrászdába, egyáltalán nem éreztem
feszélyezve magam. Őszinte érdeklődéssel kérdeztem Olivert arról, hogy merre
járt. Elmesélte, hogy elutazott kicsit Walesbe, úgy érezte, hogy pihenésre van
szüksége, magányra a zöldben. Erre persze elpirultam, elvégre miattam kellett
szellőztetni a fejét.
-
Jaj, nehogy magadra vedd! – nevetett zavartan.
– Nem kezdem el a még mindig szeretlek dumát, még ha úgy is van – komolyodott el.
-
Úgy sajnálom, Oliver! – sóhajtottam.
-
Tudom. Fájna hallanom, ahogy az új
barátodról beszélsz, de annyit azért árulj el, hogy boldog vagy?
Megrendített,
mennyire éretten kezeli és viseli a helyzetet, amibe én sodortam. Nem akartam
hazudni, értelme sem lett volna, hiszen sütött rólam a boldogság. Úgyhogy
bólintottam.
-
Gondoltam – mosolygott szomorkásan –, csak
úgy ragyogsz!
Ezután
nem sokat beszélgettünk magánéletről. Röviden mesélt a munkájáról, én az
egyetemről – bár azt kihagytam, hogy mostanság szégyenteljesen hanyagolom –,
azután elbúcsúztunk egymástól.
Jó
érzés volt találkozni Oliverrel. Még a messzeségben várakozott az a perc, hogy
barátok tudunk lenni, de nem éreztem lehetetlennek. Tudtam, hogy ő törődik
velem, és én is törődtem vele. Szerettem volna, ha boldog. Tiszteltem azért,
amiért ilyen remekül viseli az elvesztésemet.
Hazavezettem,
de szerencsére nem nagyon maradt időm Oliveren lelkizni, pakolnom és
szépítkeznem kellett, hiszen másnap kellett bemutatkoznom Niall szüleinek, ami
miatt máris gyomoridegem volt. Éppen eltettem az utolsó holmimat is, amikor
kopogtak. Nem lepett meg, hogy az ajtóban Niall áll egy szál sárga rózsával, de
akkorát dobbant a szívem, hogy majdnem kiszakadt a mellkasomból.
Niall
el tudta velem feledtetni a másnap miatti izgalmat, minden aggodalmas
gondolatot ki tudott törölni a fejemből, amiért igen hálás voltam neki.
Másnap
kora reggel indultunk Írországba, én pedig rettentő lámpalázasan szorongattam
Niall kezét végig a magánrepülőn, majd Niall terepjárójában, amit a reptérre
szállíttatott. Ő persze csak mosolygott rajtam, folyamatosan nyugtatott, hogy
ne aggódjak, mert imádni fognak, én azért csak izgultam. Elvégre tudtam, hogy a
kis szöszim nem sok barátnőjét mutatta be eddig otthon. Ezernyi félelem
cikázott bennem: mi van, ha nem leszek szimpatikus, ha azt gondolják, nem
vagyok elég jó a fiuknak? Egyszóval paráztam, de nagyon. Bár tudtam, hogy Niall
akkor sem szakítana velem, ha a családja nem kedvelne, de hosszútávon muszáj,
hogy jól kijöjjek velük. Egy párkapcsolat sem bírja ki, ha folyamatos
háborúskodás folyik a családdal. Bár abban nem kételkedtem, hogy én kedvelni
fogom őket, elvégre egy olyan csodát köszönhetek nekik, mint Niall. Amilyen jó
fej, biztosan a szülei és a testvére is azok.
Közben
azért gyönyörködtem a tájban, mert imádom Írországot, de akkor jártam ott
először, így csak tátottam a számat a
sok zöld láttán. Sokszor megállítottam Niallt, hogy fotózhassak kicsit, és
néhány közös fényképet is lőttünk. Meg kellett örökíteni első közös írországi
utazásunkat.
De
sajnos fájdalmasan hamar megérkeztünk Mullingarbe, a csinos városkába, ahol
Niall felnőtt. Az édesapja ott élt, ahol Niall a kisgyerekkorát töltötte, Niall
pedig úgy döntött, ott fogunk vendégeskedni. Arra azonban nem számítottam, hogy
Bobby Horan máris áthívja magához Niall anyukáját és a testvérét is a
családjával. Nagy naivan azt hittem, majd végiglátogatunk mindent. A ház előtt
sorakozó autókból azonban rögtön sejthettem, hogy van itt valami.
-
Én inkább itt maradok – leheltem, mire
Niall magához húzott, és a hajamba puszilt.
-
Ne már! Ne izgulj! Imádni fognak –
nyugtatott, majd életmentő csókkal adott nyomatékot a biztatásnak.
Felkapta
a cuccainkat, majd megfogta a kezem, úgy vezetett be a nagyon otthonos és bájos,
kétszintes házba. Belépve egyből meghallottam a jellegzetes zsivajt, amit több
generáció találkozása vált ki, és önkéntelenül elmosolyodtam: hasonló kavalkád
van nálunk is, ha a keresztszüleim is megjelennek a kisgyerekeikkel. De erről a
lelkes, egymás szavába vágó beszélgetésről és vidám nevetésről az otthon és a
béke jutott eszembe, ez pedig kicsit megnyugtatott.
-
Hahó, megjöttünk! – rikkantott Niall.
Imádnivalóan
kisfiús és lelkes volt, teljesen elolvadtam tőle. Hozzábújtam, majd felöltöttem
legszebb mosolyomat, miközben Niall családja kiözönlött az előszobába.
Ott
volt az anyukája, Maura, az apukája, Bobby, a bátyja, Greg, a sógornője, Denise
és az unokaöccse, Theo. Niall büszkén lemosolygott rám, miközben bemutatott, én
szolidan mosolyogtam, aztán meglepetten nevettem, amikor Maura magához ölelt,
aztán pedig továbbadott Bobbynak. Theo kissé félénken bújt el Niall karjába,
ahol kiskirályként trónolt, én meg természetesen elolvadtam. Nagyon hasonlított
egymásra a két kis szöszi, Theo pedig talán még cukibb volt élőben, mint a
képeken, amiket Niall mutatott.
-
Hát szia, Theo – mosolyogtam, és óvatosan
megsimogattam a szép, szőke haját, erre ő végre elmosolyodott.
-
Gyertek be! – invitált minket Bobby.
Niall
biztató mosolyt villantott felém, majd Theóval a karjában terelgetett be az
étkezőbe. Az asztal ínycsiklandó ételek alatt roskadozott, én pedig nem győztem
felelgetni a Horan-család kérdéseire, amelyekkel bombáztak, miközben az
asztalhoz ültettek. Átadtam Bobbynak a tepsit, amiben almáspitét hoztam, úgy
gondoltam, villantom főzőtudományomat. Maura elragadtatottan csapta össze a két
kezét, ezért éreztem, hogy egy jó pontom máris van.
Theo
huncut és érdeklődő mosollyal lesett, én meg hol visszamosolyogtam, hol Niall
szép szemét kerestem bátorításért, ő pedig olyan gyengéden nézett rám, ami
valószínűleg bárkivel elhitette volna, hogy teljesen szerelmes. De a családja
mosolygott rajtunk, az biztos.
A
desszertnél tartottunk, amikor Theo odasompolygott hozzám, és odabújt a
lábamhoz. Felvettem az ölembe, és a kisember hozzám simult, pufók kezecskéit
elmerítette a hajamban, és óvatosan fésülgetni kezdte. Niall lágy mosollyal
figyelt minket, miközben én óvatos puszit hintettem Theo selymes hajába.
Lassacskán
teljesen elmúlt a lámpalázam, Niall családja mindent megtett, hogy otthonosan
érezzem magam. A vacsora után apa és fiai bevonultak a nappaliba, mert az ír
válogatott focizott az angolok ellen. Greg nem mulasztotta el vigyorogva
közölni, hogy ezen az estén ellenségek vagyunk, mire csak röhögtem egy jót. Miután
a fiúk bementek, Denise és Maura úgy csevegtek velem, mintha máris befogadtak
volna. Theo elaludt a karomban, miközben mi receptekről és arról a napi
sorozatról fecsegtünk, amit mindhárman néztünk.
-
Jó látni, hogy Niall egy ennyire kedves és
okos lányt fogott ki – sóhajtott Maura rövid csendet követően.
-
Tudod, féltettem, hogy valami sztárocskát
választ majd. Örülök, hogy nem így lett – folytatta, én pedig hálásan és
boldogan rámosolyogtam.
Denise
azt is megkérdezte, hogyan ismerkedtünk meg. Előadtam a történet cenzúrázott
verzióját, hiszen mégsem akartam a részeg Louis-t ecsetelni előttük. De persze
ők jól ismerték Louis-t, úgyhogy hamar rájöttek, min próbáltam szépíteni. Ezen
persze nagyot nevettünk, mire Theo álmosan pislogva lesett ránk, hogy ugyan
miért ébresztettük fel, majd inkább beslattyogott a fiúkhoz, ez pedig még
nagyobb kacajt csalt ki belőlünk.
Segítettem
kivinni mindent a konyhába. Maura otthonosan mozgott, noha már régen nem élt
itt. Igazán csodáltam őt és Bobbyt, amiért ilyen remek kapcsolatban tudtak
maradni. Látszott, hogy szeretik egymást, hogy nem feszengenek, és főleg, hogy
már mindketten régen továbbléptek és boldogok. Nem hittem volna magamról, hogy
valaha ilyen kapcsolatban tudnék lenni az exemmel, ezért igazán tiszteltem
Niall szüleit, példásan viselkedtek.
Ezután
csatlakoztunk a nappaliban sörözgető fiúkhoz. Niall maga mellé húzott, és még
egy csókot is lopott tőlem. Elpirultam, de körbepillantva csak mosolyokkal
szembesültem. Niallhöz bújtam, ő a karomat cirógatta. Éjszakába nyúlóan
beszélgettünk a nappaliba kuckózva, csak Theo búcsúzott el, akit Greg
lefektetett aludni, hiszen már laposakat pislogott.
Igencsak
későn búcsúztunk el Maurától, aki hazament, és Denise-éktől, akik ott aludtak, Niall
és én pedig felbaktattunk az emeletre Niall egykori szobájába. Vigyorogva
néztem körül a kékre festett, kuckós hangulatú szobában. A kis szöszim ledőlt
az ágyára, húzott magával engem is. Mélyen beszívtam az illatát.
-
Na? – kérdezte, mire én áradozni kezdtem.
Máris
hihetetlenül megkedveltem a családját, akik pontosan olyan hétköznapinak
tűntek, mintha nem lett volna világsztár a rokonságban. A szívembe zártam a
házias, mosolygós és szókimondó Maurát, a szelíd Bobbyt, a jókedélyű Greget, a
cserfes Denise-t és az édes kis Theót. Úgy láttam, ők is megkedveltek. Niall
boldogan mosolygott:
-
Ennek nagyon örülök, mert szerintem ők is
nagyon szeretnek máris. Apa és Greg ódákat zengtek, amíg néztük a meccset. Pedig
olyankor általában megkukulnak.
Erre
csak vigyorogni tudtam. Nagyon reméltem, hogy ez a valóság, és nem csak egy
szép álom. Én is tudtam volna még ódákat zengeni Niall családjáról. Szerettem
volna még jobban megismerni őket.
Niall
hozzám hajolt, hogy megcsókoljon. Persze, ahogy az lenni szokott, nem akart
megállni ennyinél, én viszont megfogtam a kezét, ami már a felsőm alatt
kutatott.
-
Jó ötlet ez? A családod itt van a házban! –
pánikoltam.
Niall
viszont nem zavartatta magát, tovább csókolgatta a nyakamat, tovább cirógatott,
amitől persze kezdtem elveszteni a fejem.
-
Ez mindig jó ötlet. Nyugi, már alszanak.
Majd csendesek leszünk – lesett rám a legédesebb vigyorával.
Én
pedig szokás szerint nem tudtam neki ellenállni. Később, mikor már félálomban
bújtunk össze, még el kellett mondanom:
-
És imádom Theót, láttad, hogy bújt hozzám?
Annyira cuki! – ásítottam.
-
Igazán? Nagyon jól mutatott a kezedben –
puszilt a hajamba Niall –, lehetne majd egyszer nekünk is egy ilyen kicsink –
súgta.
Felkaptam
a fejem, hogy vajon jól hallottam-e, de Niall nem nevette el magát, csak nézett
rám lágyan. El sem akartam hinni, hogy ez valóban megtörténik. Mindig is
vágytam gyerekre, imádom őket, de ők is rajonganak értem, valahogy minden kicsi
rám tapad a környezetemben. Persze nem arról volt szó, hogy holnapután lesz
gyerek, de mindennél többet jelentett, hogy Niall ezt mondta.
-
Benne vagyok – vigyorodtam el, és muszáj volt
még egy csókot követelnem tőle.
Drága Írónők!
VálaszTörlésIsmét fantasztikusat alkottatok.Imádtam! <3 Eszméletlen cuki lett.Nagyon jól leírtátok ezt a bemutatás dolgot.Niall utolsó mondata pedig mindent vitt.Már alig várom a jövő heti részt!Remélem Louis és Walsy kibékülnek.
Addig is jó pihenést és szép hetet! :)
xx Meli
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlés.::elsőkommentelő::. :)
VálaszTörlésKedves Írók!
Ez hihetetlenül tetszett! Imádtam!
Niall és Nad olyan cukik együtt...
Nagyon várom a kövi részt! Kíváncsi vagyik mi lesz Louis- ékkal
Drága Írónők!
VálaszTörlésJúúúúj, imádtam egyszerűen i-m-á-d-t-a-m! :) <3 <3
Annyira bírom Nadot, ahogy Louis-val bánik meg ahogy biztatja Walsyt és mindig ellette áll! Ilyen barátnő kéne nekem is.. :)
Ami pedig Niall családját illeti, imádnivalóak ők is! Főleg Theo *O* <3
És a végén, amikor Niall mondta azt a mondatot.. fúúú, bekönnyeztem konkrétan, olyan édes <3
Alig várom a folytatást :3
Mira