Sziasztok, Drágák!
Hálásan köszönjük nektek azt az időt, amit velünk és a történettel töltöttetek! Reméljük, hogy mindenkinek békében, szeretetben és finom ételekben gazdagon telik a karácsony, töltsetek sok időt a szeretteitekkel! :)
Úgy gondoltuk, egy karácsonyi különkiadással kedveskedünk nektek, ez lenne a mi ajándékunk nektek, kedves Olvasók! <3
Nadine és Walsy egy évvel korábbi karácsonyát hoztuk el számotokra, ősztintén reméljük, hogy tetszik majd, de várjuk a véleményeteket! Mit gondoltok, hogy alakul majd a lányok idei karácsonya? Jó szórakozást és kellemes karácsonyt!
/1
évvel korábban
Nadine
szemszöge/
Izgatottan
készülődtem a karácsonyra, ahogyan mindig. Azt hiszem, ez a legkedvesebb
ünnepem, még a szülinapomnál is jobban szerettem mindig is. Persze hó abban az
évben sem esett, de ez nem szeghette a kedvem, lassan beletörődtem, hogy az
idilli fehér táj csak a filmekben létezik. De legalább a kedvenc karácsonyi
dalaim üvöltöttek a laptopomról, így a hangulatom tökéletesen megvolt hó nélkül
is az ünnephez.
Walsy
már elutazott a családjához reggel, de a kicsi, ám annál intenzívebben illatozó
fánk már feldíszítve állt a nappali sarkában – még előző este előpakoltuk az
arany és piros gömböket és a fényfüzért, és együtt aggattuk az ágakra nagy
nevetések és Whiskey hathatós segédkezése mellett.
Az
utolsó adag mézeskalácsot díszítettem, majd dobozba pakoltam az összest.
Édesanyám idén engem bízott meg a mézeskalácssütéssel, én pedig szívesen
vállaltam a feladatot, tekintve, hogy lelkes szülőm nagyjából öt fogást szokott
elkészíteni. Minimum. Ezért örültem, hogy idén végre megkönnyíthetem egy kicsit
a dolgát. Ráadásul tudtam, hogy a bátyám úgysem járul hozzá semmivel az
ünnephez, csakis becses jelenlétével.
A
házi Baileysemet kortyolgatva táncoltam át a szobámba, és felöltöttem egy piros
ruhát és szolid, mégis mutatós sminket, hogy azután a nappaliban toporogva
várjam Olivert. A szentestét velem és a családommal töltötte, miután degeszre
tömte magát ebédidőben a saját családjánál, akikhez én is beköszöntem egy kis
sütire. De én valahogy mindig éhes tudtam lenni, főleg karácsonykor, amikor
rengeteg finomságtól roskadoztak az asztalok. Vétek lett volna bármit is kihagyni
a kínálatból.
Oliver
bordó pulcsiban és fekete farmerban a kabátja alatt állított be, én pedig
szerelmesen ugrottam a nyakába, hogy jó hosszan elidőzzek az ajkán. Mintha nem
három órával korábban találkoztunk volna. A hosszúra nyúlt köszöntés után összefont
ujjakkal siettünk le az utcára, Oliver hozta a mézeskalácsot rejtő dobozt,
aztán előzékenyen besegített a kocsiba, majd a szüleim külvárosi házához
hajtott. Linduska, James nagy becsben tartott verdája már a ház előtt állt,
úgyhogy tudtam, hogy a haspók bátyám már odabent zabál, engem meg sem várva.
Mindig
élmény volt visszatérni a környékre, ahol felnőttem, így vidáman léptem be a
finom illatokat ontó egykori otthonomba, ahol minden lehetséges felületről
valamilyen karácsonyra emlékeztető dísz vagy apróság lógott. Anyám sminkben és
kiöltözve, maga elé kötött kötényben végezte az utolsó simításokat a konyhában,
apám pedig suttyomban a telefonját nyomkodta. James a szaloncukrot legelte a
fáról, én pedig felröhögve adtam egy puszit az arcára. Oliver udvariasan
felajánlotta anyámnak a segítségét a terítésben, míg én lelkiismeretesen
felaggattam a fára az utolsó díszeket.
Mennyei
vacsorát költöttünk el, és mint rendesen, James és én maradtunk utoljára az
étel elpusztításáért folytatott küzdelemben. Végül szinte megsemmisülve dőltünk
hátra, de még így is maradt néhány szelet kósza sült lazac és rántott hús az
asztalon.
Az
ajándékozás a megszokott kellemes hangulatban telt ezután. Oliver és én
könyveket kaptunk a szüleimtől, ahogy mindig. James piát adott a páromnak,
nekem pedig könyvutalványt – nem erőltette meg magát, de ez tőle az elvárható.
Mindenesetre én maximális boldogságban dédelgettem az ajándékaimat, Oliver
pedig máris elmélyülten olvasgatta az egyik kötetet. Tőlünk anyáék mindenféle
apróságot, piperecuccot kaptak, James pedig egy szerszámkészletet, amit Oliver
választott ki, én ugyanis egyáltalán nem értek ezekhez a dolgokhoz. De James
nagyon örült neki, és ez a fő, úgy kezdte szétpakolni az egészet, mint egy
kisgyerek. Úgy sejtettem, bérelt helye lesz majd a szerszámkészletnek Linduska
csomagtartójában.
Már
késő este volt, amikor Oliverrel hazabaktattunk. Egymást ezúttal nem leptük
meg, hanem közösen vásároltunk magunknak még korábban: egy párizsi hétvégével
ajándékoztuk meg magunkat, amit január végén készültünk eltölteni a francia
fővárosban, ahol korábban még egyikünk sem járt. Úgy terveztük tehát, hogy
átruccanunk turistáskodni.
Oliver
nálam aludt, másnap reggel pedig hazaugrott átöltözni. Ekkor érkezett meg
Walsy. A barátnőm pontosan ugyanúgy totyogott be a lakásba, ahogyan én előző
este: óvatosan, a hasára szorított kézzel, szuszogva. Nem hiába, ezek az ünnepi
zabálások tönkreteszik az embert. Kuncogva öleltük meg egymást az ünnepi potrohunkat
összenyomva.
Walsy
szemét forgatva, ugyanakkor mégis mosollyal az ajkán ecsetelte a náluk
megszokott ünnepi felhajtást, ahogyan én is elmeséltem a saját élményeimet.
Azután megajándékoztuk egymást. Barátnőmnek One Direction-ös pizsamát vettem. Igazság
szerint az egyik ruhaüzletbe lépve a gyerekosztályon találtam meg, amit
kerestem. Még jó, hogy Walsy ilyen vékony! Viszont mekkora lehet az a gyerek,
aki olyan magas, mint Walsy?! Mindegy. Az eladó cikizős vigyorát is megérte
elviselnem, mert barátnőm lelkesen csillogó szeme és széles vigyora mindenért
kárpótolt. Nevetve szorította az arcához a puha anyagot, majd cuppogva imitálta
a csókot a kedvenc tagja arca előtt.
Ő
könyvvel és egy szép sállal lepett meg, aminek iszonyúan örültem. Könyv és sál,
a két kedvenc dolgom, már csak egy bögre tette volna még csodásabbá az
ajándékok hadát. Egy ideig elvoltunk az ajándékaink körében, azután befutott
Logan, Walsy pasija, na és megérkezett Oliver is. Úgy terveztük, nyakára hágunk
a házi Baileysnek, miközben karácsonyi filmeket nézünk. A maratonunk részét
képezte a Reszkessetek, betörők első két része – a harmadikat egy emberként
utáltuk –, a Grincs, illetve az Igazából szerelem és a Négy karácsony. Előbbit
még a fiúk is elviselték valahogy, pedig mindketten imádták hangoztatni, hogy
kiütést kapnak a romantikus filmektől. Összebújtunk hát a kanapén, miközben a
szüleinktől kapott, ipari mennyiségű kaját csemegéztük, ittunk a Baileyst, amit
Walsy és én készítettünk, a karácsonyfa fényeiben gyönyörködtünk, nagyokat
nevettünk a filmeken, egyszóval idilli elfoglaltsággal hevertük ki a családi
ünneplést.
*
/1
évvel korábban
Walsy
szemszöge/
A
karácsony előtti napokban mindig koplalok, mert tudom, hogy anyukám addig nem
enged vissza Londonba, míg meg nem kóstolom mind a nyolcvanhárom fogást, amit e
neves ünnep alkalmára készíteni szokott. Természetesen, mindez nem volt
ellenemre, hiszen a karácsony a ritka alkalmak egyike volt, amikor el tudtam
tölteni egy kis időt a családommal.
Egyébként
nem sűrűn utazom haza Doncasterbe, pedig sokszor hiányzik az ismerős környék, a
sok kedves arc, akiket már gyermekkoromban megszoktam. De más szempontból jobb
volt, hogy elköltöztem onnan: anyával eléggé hasonlít a természetünk, és
mindketten tudtuk, hogy sokáig nem fértünk volna meg egy fedél alatt.
Karácsonykor
azonban feledésbe merültek az ilyen apróságok, és csak az számított, hogy
szeretjük egymást. Éppen ezért nagy örömmel vettem ki a részemet én is a
házimunkából, illetve a szokásos teendőkben való segédkezésből. Apa felállította
a karácsonyfát, és amíg anya a konyhában sürgölődött, Sheilával csodaszépen
feldíszítettük azt. Az aranyszínű gömbök és boák remekül visszaadták az ünnep
kellemes, szeretetet árasztó hangulatát, és amikor már az ajándékok is alá
kerültek, az egész valahogyan tökéletessé vált, akár egy tündérmesében.
Az
ebédet a nagyszülők és unokatestvérek, illetve egyéb rokonok társaságában
töltöttük el. Hamar népessé vált a régi családi ház, s a gyerekzsivajon kívül
karácsonyi énekek dallama visszhangzott a falak között. Sheila kérésére az
ajándékozás hamar elkezdődött, így nagy mosollyal az arcán mindenki átadta a
másiknak az apró, szívhez szóló kedvességet rejtő, színes dobozokat.
Én
mindenkinek valami olyat vettem, aminek, tudtam, biztosan örülni fognak. Így
például a szüleimet megleptem egy wellness hétvégével, Sheilának One
Directionös ágyneműt adtam – amit aznap este már használatba is vett. Az én
ajándékaim nagy része pénzből állt, mert leginkább erre volt a legnagyobb
szükségem, többek között azért, hogy fizessem az albérletet. Kaptam azonban
ezek mellé néhány ruhát, ékszert és egy One Direction koncertjegyet, aminek
talán a leginkább örültem mindközül. Pláne, hogy egy hónap múlvára szólt, így nem
kellett sokat várnom rá, hogy életem egyik legboldogabb napját tölthessem el
jövő januárban.
Addig
azonban hátra volt még egy kis ünneplés, amelyet már Londonban töltöttem el
Nadine és a fiúk társaságában. Legjobb barátnőmmel már korábban kidekoráltuk a
lakást: a falak mentén végigfuttatott égősorok hangulatos fényt adtak, a
szobákban elhelyezett narancsos, illetve fahéjas illatosítók kellemes aromákkal
töltötték meg az egész lakást, a feldíszített kis karácsonyfánk pedig teljessé
tette számunkra a szeretet ünnepét. De a leginkább csak az számított, hogy
együtt vagyunk.
Persze
a megszokottá vált ajándékozás így sem maradhatott el. Hogy a már meglévő
jókedvemet fokozza, Nad egy One Directionös pizsamával lepett meg.
-
De bolond vagy! – mondtam neki nevetve, mire ő mosolyogva átölelt, hogy boldog
karácsonyt kívánjon. Én is azonnal átadtam a neki szánt ajándékot, aminek
láthatóan örült, hiszen felragyogott az arca a sál és a könyv láttán. Ezekkel
nem lehet nála mellélőni, jól tudtam, ugyanakkor nehéz volt olyan művet találni
a boltokban, amelyet drága barátnőm még nem olvasott el.
Logantől
egy gyönyörű, kövekkel kirakott Swarovski retikült kaptam, cserébe én egy olyan
bögrével leptem meg, amelyre az egyik kedvenc közös képünket nyomtattattam rá. Nevetve
szorított magához, majd amikor Nadine bejelentette, hogy kezdődik a film
maraton, Logan karjaiban helyezkedtem el a kanapén. Élvezetes volt úgy nézni a
Reszkessetek betörőket, hogy közben a szerelmem gyengéden simogatta a hajamat,
én pedig időnként loptam tőle egy-egy csókot.
Úgy
éreztem, aligha lehettem volna ennél boldogabb. Egy csodás, doncasteri
karácsony után a második családommal tölthettem el ezt a számomra oly kellemes
ünnepet: Naddal, a fiúkkal – és nem utolsó sorban Whiskeyvel, aki láthatóan
szintén élvezte a társaságunkat. Noha ebédnél meggyűlt vele a bajunk - nem is
egyszer, amikor megpróbált elcsenni néhány szelet süteményt az asztalról -,
estére, teli hassal, már ő is nyugodtan pihegett a kanapé mellett, és még az
sem zavarta, amikor Kevin McCallister ordítozva futott le a pincébe a betörők
elől.
Természetesen
ezért senki nem hibáztatta. Az én kedvemet sem lehetett volna elrontani
semmivel. Bátran ki mertem jelenteni, hogy ez volt életem eddigi legjobb
karácsonya, ám még korántsem éreztem úgy, hogy vége lenne.
A
filmezés után még egyáltalán nem voltunk álmosak, és meglehetősen jókedvűre
ittuk magunkat, így társasozni kezdtünk. Azonban nekem hirtelen eszembe jutott
valami, így amíg Nadék előkészítették a kártyákat, a szobámba siettem, hogy a
mobilomon bejelentkezhessek a twitteremre. Első dolgom volt, hogy nagyon
boldog, szeretetben gazdag ünnepeket kívánjak mindenkinek. A második pedig egy
külön tweet, amire tudtam, úgysem érkezik majd válasz, de mégis kiírtam minden
évben:
Hey!
VálaszTörlésElső komizó, már ha nem előztek meg. :) Nem találok szavakat. Nagyon örülök ennek a karácsonyi külön kiadásának. Fantasztikusan lett megírva a rész. Bár egy picit hiányoltam a(z) 1D-s fiúkat, de ennek ellenére tetszett. Ha eddig nem volt nagyszerű napom akkor most nem lehet szavakba önteni amit most érzek.
Ui.: Kellemes ünnepeket és szünidőt továbbra is. :) H.
Drága H!
TörlésBorzalmasan örülünk, hogy tetszett, kicsit izgultunk, hogy nem fogjátok-e laposnak tartani - boldogok vagyunk, ha nem így lett :)
A fiúkat direkt nem írtuk bele, de biztosan lesz még különkiadás a főszereplésükkel :)
Boldog újévet utólag is: Gin és Lyanna
Drága lányok!
VálaszTörlésEszméletlen lett. Szinte végig vigyorogtam a képernyő előtt, olykor be is könnyeztem, főként a végén, amikor Walsy írt Louis twitterére, hogy felköszöntse.
Jézuskám, hát elég nehéz szavakat találni erre, mert megható volt az egész, úgy, ahogyan van. Szerintem nem baj, hogy nem voltak benne a fiúk, mert így is szuper volt olvasni, annyira megvolt a hangulata. Nagyon jól sikerült, köszönjük ezt a remek ajándékot!
Kellemes ünnepeket: Mira
Drága Mira!
TörlésNagyon-nagyon köszönjük a kedvességed, örömmel tölt el minket, ha ennyire meghatott a rész!
Ígérjük, további ajándékokkal is fogunk nektek meglepetést okozni!
puszi: Gin és Lyanna
Kedves Lyanna és Gin!
VálaszTörlésNagyon tetszett ez a különkiadás, aranyosak vagytok hogy megajándékoztatok minket vele. A képek nagyon jók. Whiskey különösen cuki rajta! :D :D <3
A történet meg hát, tényleg mindent leírtak az előttem kommentelők. Megható, csodás, szavakkal kifejezhetetlen, milyen jó.
Csak így tovább!
Sasha
Drága Sasha!
TörlésKöszönjük szépen, igazán jó érzés, hogy tetszik nektek a rész! És igen, Whiskey a szívünk csücske :D kis aranyos.
Várunk vissza!
puszi: Gin és Lyanna