Sziasztok, Drágák!
Először is ismételten, de annál hálásabban köszönjük a sok-sok kattintást és a feliratkozókat! Csodásak vagytok!
Ahogy a címből is adódik, ezúttal egy Nadine fejezetet olvashattok, és felbukkan Oliver is, akiről még csak szó volt eddig. Kíváncsian várjuk a véleményeteket! Hogy tetszik nektek Nadine karaktere? Na és Oliveré?
Kommentre fel, kellemes olvasást! :)
A koncertet követő néhány napban a fellegek felett jártam. Éreztem, hogy ostobán viselkedem, akár egy őrült és naiv rajongólány… Mégsem tettem ellene semmit, úgy gondoltam, megérdemlem, hogy egy kicsit dagonyázzam ebben az egészben. Hogy miért is érdemeltem meg, azt nem tudom, de akkor így gondoltam. Egyszerűen csak jó volt ez az érzés, különlegesnek éreztem magam. Szándékosan nem gondoltam bele, hogy mekkorát koppanhatok a legvégén. Sőt, a bukás jóformán törvényszerű volt. De én nem tettem mást, csak lépten-nyomon felidéztem a koncertet, ami kétségkívül életem egyik legszebb és legszórakoztatóbb élményének bizonyult.
Először is ismételten, de annál hálásabban köszönjük a sok-sok kattintást és a feliratkozókat! Csodásak vagytok!
Ahogy a címből is adódik, ezúttal egy Nadine fejezetet olvashattok, és felbukkan Oliver is, akiről még csak szó volt eddig. Kíváncsian várjuk a véleményeteket! Hogy tetszik nektek Nadine karaktere? Na és Oliveré?
Kommentre fel, kellemes olvasást! :)
A koncertet követő néhány napban a fellegek felett jártam. Éreztem, hogy ostobán viselkedem, akár egy őrült és naiv rajongólány… Mégsem tettem ellene semmit, úgy gondoltam, megérdemlem, hogy egy kicsit dagonyázzam ebben az egészben. Hogy miért is érdemeltem meg, azt nem tudom, de akkor így gondoltam. Egyszerűen csak jó volt ez az érzés, különlegesnek éreztem magam. Szándékosan nem gondoltam bele, hogy mekkorát koppanhatok a legvégén. Sőt, a bukás jóformán törvényszerű volt. De én nem tettem mást, csak lépten-nyomon felidéztem a koncertet, ami kétségkívül életem egyik legszebb és legszórakoztatóbb élményének bizonyult.
Több
napon át Oliverhez sem volt kedvem, ami elég ritkán fordult elő. De nem akartam
a frusztrációt, amit Niall gerjesztett bennem, vele levezetni, ilyen mélyre még
én sem süllyedtem. S titkon reménykedtem, hogy a kis szőke esetleg randira hív,
akkor pedig nem akartam valaki más ágyából odaesni. Az igazsághoz persze az is
hozzátartozott, hogyha megláttam volna Olivert, akkor biztosan elgyengülök, és
a karjaiba zuhanok. Igen, még mindig ilyen hatást gyakorolt rám, hiába
fészkelődött Niall iránti vágyam és fokozott érdeklődésem a szívemben.
Szerencsére
a héten adódott egy nehezebb zh nyelvészetből, ami sosem volt a legerősebb
oldalam, így erre hivatkoztam, amikor Oliver újra és újra felhívott, és azon a
szexi, mély hangján a telefonba duruzsolt. Persze tanulás helyett többnyire a
One Direction számait hallgattam ábrándozva, felidézve a koncert élményeit.
Ilyenkor rendszerint csak sóhajtoztam és álmodozva meredtem magam elé, miközben
elképzeltem, hogy Niall csak nekem énekli a legszerelmesebb számaikat, miközben
lágyan a szemembe néz, és... Tudom, tudom, rendkívül szánalmas voltam. És
legnagyobb bánatomra Niall nem hívott randira, ahogyan Liam sem jelentkezett.
Mindenfelé
kalandozó gondolataim ellenére a zh remekül sikerült – szerencsés alkat vagyok,
egyszer-kétszer átolvasom az anyagot, és sikerül megjegyeznem, ebben persze az
előadásokon való részvétel is sokat segít. Azt hiszem ahhoz, ami érdekel, jó
eszem van. És a nyelvészet tulajdonképpen érdekel, még ha nem is minden ága.
A
sikeresen megírt zh után szinte repdesve léptem ki az egyetemről, angyali
mosollyal nyitottam ki a pöttyös esernyőmet, és úgy döntöttem, akkor is eszem
egy fagyit, ha már október eleje van, ennek megfelelően pedig egyre gyakrabban
borús és hideg az idő. De ilyen apróságok nem állhattak az utamba.
Előhúztam
a táskámból a telefonomat, majd reménykedve pillantottam rá a kijelzőre, ahogy
mostanában szokásommá vált. Walsy üzent még a zh előtt, és sok sikert kívánt,
de ezen kívül nem keresett más. Kissé elszontyolodtam, miközben hálás választ
pötyögtem barátnőmnek. Titkon nagyon vártam, hogy Liam megkeres Walsyt vagy
engem, hogy elhívjon valahová bennünket. Nem kicsit aggódtam amiatt, hogy talán
a koncert volt az utolsó köszönet tőle, és ezzel vége is. Hisz miért állna
érdekében Liamnek vagy bármelyiküknek, hogy minket hívogassanak? Még akkor is,
ha a koncert után nagyon jól mulattunk együtt… Akkora dolgot nem tettünk végül
is, hogy ezért hetekig keresniük kelljen a kegyeinket. Az egyszerű jófejségért
nem jár emlékplakett, ez lenne a minimum. Eddig is elkényeztettek minket azzal,
hogy részt vehettünk ingyen és bérmentve a koncerten, és utána még hajnalig velük
lehettünk.
Persze
megtehettem volna, hogy én írok Liamnek egy üzenetet, de ezt az ötletet
elvetettem magamban újra és újra, és sejtettem, sőt, tudtam, hogy Walsy is
ellenezné. Elvégre a One Directionről volt szó. Valahogy nem éreztem magam
eléggé valakinek ahhoz, hogy csak úgy elhívogassam őket bárhová. Még véletlenül
sem akartam, hogy úgy tűnjön, rájuk tapadunk, esetleg zsarolni akarjuk őket.
Helyesebbnek tűnt tehát megvárni, míg ők keresnek.
Felsóhajtottam,
és máris éreztem, hogy vánszorgok az esőben, az ernyőt túl nehéznek éreztem,
energikus lépteim már csak a múltból integettek felém. Ennyit a jókedvről? Nem,
azt nem hagyhattam. Elvégre most írtam meg életem zhját, nem fogja kedvemet
szegni egy el nem küldött üzenet!
Dacosan
kihúztam magam, és beviharzottam a kedvenc cukrászdámba, ahol rengetegféle
fagyi és süti várta gusztusosan elrendezve, hogy a hozzám hasonló haspókok
befalják őket. Miközben kikértem egy kétgombócos fagyikelyhet vaníliaöntettel
és csokis minyont, ami a kedvencem volt, és sosem hagytam ki, ha cukrászdában
jártam, eltűnődtem rajta, hogy milyen jól mulatnék most Niallel. Hiszen ő is
akkora sütiszörny, mint én. Biztos a mennyekben érezné magát itt, és rengeteget
nevetnénk, miközben közösen válogatunk a cukorbombák földjén. Esetleg megkínálnánk
egymást az édességekből, a saját villánkról adagolva a falatot, de erre még
csak gondolni sem akartam, mert már a lehetőségtől is ficánkolt a szívem, hogy
együtt sütizek vele.
Szomorkásan
fizettem. Így van ez: mikor felébredek az ábrándjaimból, akkor csalódottság fog
el. Pedig én magam találom ki az egészet, annyi lenne a megoldás, hogy
egyszerűen nem szövögetek efféle álmokat, mint egy szorgos pók.
Felkaptam
a tálcát, amire a finomságokat pakolta a kedves eladóhölgy, majd az egyik kis
asztalhoz lavíroztam, és lehuppantam. Mélázva merültem el a csoki és eperfagyi
hűsítő ízében, amikor valaki felém lépett, eltakarva a kellemesen meleg fényt
árasztó lámpa világát. Felpillantottam, és önkéntelenül is elmosolyodtam.
Oliver volt az. Valamiért nem lepett meg. A Niallel kapcsolatos kételyek és
álmok dacára nagyon megörültem neki.
-
Csatlakozhatnék ehhez a szép, vörös
perzsacicához egy kis nyalakodásra? – vigyorgott rám ellenállhatatlanul, én
pedig hálát adtam a sorsnak, hogy ülök, lehet ugyanis, hogy ettől a mosolytól
összeestem volna.
Ez
remek. Úgy tűnt, tudok még szánalmasabb is lenni. Új után fájt a fogam, de még
nem tettem túl magam teljesen az exemen sem. Ki tudott volna kiigazodni rajtam? Nem
ártott volna egy kis pszichoterápia Dr. Hannibal Lecternél… Mindenkinek
szívességet tett volna, ha a kezelés végén megeszi a májamat, és finom Chiantit iszik hozzá.
Beteges
gondolataim ellenére felmosolyogtam Oliverre, és bólintottam, hogy foglaljon
csak helyet. Ő odaült mellém, majd letette a tányérját. Krémest kért, mint mindig.
Néhányszor már rólam is lenyalogatta a finomságot, én pedig elvörösödtem az
emlékre. Oliver vigyorából ítélve pedig neki is éppen ugyanez jutott eszébe.
Megfogta a kezem és a szájához húzta, aztán finoman megcsókolta a bőrt.
Beleborzongtam.
- Szóval… Ha ezt megettük, kérhetnék
elvitelre egy-két krémest, és folytathatnánk nálam a bulit – húzogatta a
szemöldökét, mire kitört belőlem a nevetés, ő pedig csatlakozott hozzám. Jó
volt hallgatni.
-
Inkább azt áruld el, hogy honnan tudtad,
hogy itt leszek? – kérdeztem.
- Hm, ez egy hosszú história – sóhajtott
színpadiasan, miközben még mindig simogatta és puszilgatta a kezem –, de annyit
beszéltél erről a zhról és arról, hogy mennyit tanulsz, hogy biztos voltam
benne, hogy jól sikerül, ha pedig ügyes vagy, általában itt jutalmazod meg
magad.
-
Ez lenyűgöző, Mr. Holmes – vigyorogtam.
- Tudom. Mivel rám parancsoltál, hogy
olvassam el az összes regényt és novellát a témában, és még az új sorozatot is
megnéztük, ezért sajnos profibb lettem Sherlocknál is – bólogatott hamisan
mosolyogva.
Imádta
velem éreztetni, hogy mennyi mindent megtesz a kedvemért – pontosabban mindenre
őszintén kíváncsi, ami engem érdekel. Nekem pedig ettől önkéntelenül is
hevesebben vert a szívem. Hiába szakítottunk, még mindig ő volt az egyik
legfontosabb ember az életemben, olyan valaki, aki képes elviselni a mindenféle
rajongásomat és rigolyámat, sőt, még érdeklődik is iránta és részt is vesz
benne. Talán ezért nem tudtam tőle elszakadni. Mert én voltam a világának
közepe. Mert ő volt az első szerelmem, akivel közösen terveztük a jövőt. Abba
pedig egyikünk sem tudott még beletörődni, hogy ez meghiúsulni látszik.
- Most megfogtál – mondtam, aztán nem
bírtam tovább: közelebb hajoltam hozzá, és megcsókoltam telt és finom ízű
ajkát.
Hiába
nem éreztem már teljesen ugyanazt iránta, amit régen, mikor még egy pár
voltunk, de a csókja még mindig megszédített. Még mindig el tudta érni, hogy
vele akarjak lenni. Még mindig fel tudta idézni bennem az első csókunkat a
jégkorcsolyapályán, nem sokkal karácsony előtt.
Eltelt
pár perc, mire el tudtam szakadni a szájától, ami még a fagyimnál is jobban
ízlett. Pedig nem vagyok híve a nyilvános helyen történő nyalakodásnak, főleg
nem akkor, ha étteremről vagy cukrászdáról van szó. Nem szeretem, ha falakodó
párok elveszik az étvágyam, és ugyanígy én sem szerettem másokkal kitolni ilyen
módon. De most nem érdekelt.
-
Szóval nem véletlenül jártam erre.
Reméltem, hogy itt leszel – mondta Oliver, miközben a homlokomnak támasztotta a
sajátját.
-
Te is hiányoztál nekem, Telivér –
motyogtam, és szórakozottan beletúrtam a hajába.
Imádtam
a bongyori fürtjeit. Néha sötétbarnának látszott, máskor viszont, ha rásütött a
nap, vöröses színben játszott. Régebben sokszor beszélgettünk arról, vajon a
gyerekeink öröklik-e valamelyikünk haját. Állítólag a vörös hajú szülőknek nem
lesz vörös a gyereke, legfeljebb az unokája, de Oliver mindig azt mondta, hogy
szívesen megvárja velem, hogy népes családunk melyik tagja örökli majd a
fürtjeimet. Én pedig reméltem, hogy a göndör haja visszaköszön majd a
gyerekeink fején – elvégre a bongyoriság nem kötődik a génekhez. Legalábbis azt
hiszem. Hát igen, itt tartottunk pár hónappal ezelőtt…
Felnevetett
a néven, amin szólítottam, lehelete csiklandozta az orromat. Ezt a bolond
becenevet még a kapcsolatunk elején találtam ki, meglehetősen ittas állapotban.
Oliver akkor látott először részegnek, de állítólag csak még jobban belém
szeretett, ahogy a nyakában lógtam, és kuncogva az én egyetlen Telivéremnek
becézgettem. Még egy kis költeményt is rögtönöztem, Olivér, a telivér címmel.
Nincs hozzáfűznivalóm, a mai napig nem tudom megmagyarázni, hogy mi ütött akkor
belém. De a becenevet gyakran húztuk elő. Néha egész intim helyzetben is.
Oliverre meglehetősen izgató hatással bírt valamely rejtélyes okból.
Megsimogatta
a hajam, vékony, hosszú és szép ujjaival súrolva a fejbőrömet is, amitől
kirázott a hideg. Aztán mosolyogva elvált tőlem, de nem távolodott el
túlságosan. Pár pillanatig némán ettünk, aztán rákérdezett, hogy mi újság.
Túlságosan bonyolult lett volna elmesélni Louis megtalálását és az ezt övező
mizériát, úgyhogy csak a következményt meséltem el neki.
- Képzeld, Walsyval One Direction
koncerten voltunk a múltkor, mégpedig az egyik bandatag személyes meghívására!
– büszkélkedtem csillogó szemekkel.
Oliver
nem túl kedvesen kinevetett, de látva az arcomat gyorsan visszakozott, miközben
a legártatlanabb kiskutyatekintetét villantotta rám. Ezzel általában
meglágyította a szívemet.
-
Bocs, bocs… De nem vagytok kicsit
túlkorosak már ahhoz az együtteshez? – A legutolsó szót olyan hangsúllyal
mondta, amiből világosan érződött, hogy nem tartja túl sokra a fiúkat.
- Hé, te most a korommal élcelődsz? Még
csak huszonegy leszek! – sápítoztam, direkt elterelve a figyelmet
felháborodásom valódi okáról.
Fájt,
hogy Oliver ezt gondolja a bandáról, de nem lepett meg. Azon túl azonban, hogy
rosszul esett, furcsamód meg is könnyebbültem. Ki akartam sajátítani Walsynak
és magamnak életünknek ezt a szeletét. Nem akartam, hogy bármelyikünk volt vagy
jelenlegi pasija behatóbban ismerje a történetet. És persze azt, ami a
sztoriból kerekedhet. Úgyhogy durcás arcot vágtam, mire Oliver elnézően adott
egy csókot. Mindig tudta, mikor hisztizek komolyan, és mikor elegendő hozzá egy
puszi, hogy megnyugodjak.
-
Ne haragudj. Jól szórakoztál?
-
Igen, szuper volt! – lelkendeztem újult
vidámsággal, amit ragyogó mosolyom jelzett.
-
És hogy értetted, hogy az egyik tag
hívott el titeket? Miért? – ráncolta a homlokát.
Hát
igen, ez Oliver. Valódi Sherlock Holmes, nem kellett sokat tanulnia a
detektívtől. Imád elemezni, minden apró részletre figyel, főleg, ha rólam van
szó. Talán nem véletlen, hogy pszichológusként dolgozik.
-
Ez hosszú történet, és nagy szerepet
játszik benne a véletlen. De hálából tette. Meghívtak a buli után egy koktélra
is – vonogattam a vállam, mintha valóban ennyi lett volna.
- És nem mozdult rád valamelyik kis
nyálgép? Vagy valaki más a koncerten? Bár biztos csak tinilányok voltak ott –
merengett, én pedig belebokszoltam a vállába.
-
Hé! Nem nyálgépek, és nem mozdultak rám.
És két vadbarom ránk akart mászni, de egy lovagias srác megmentett minket –
bólogattam, Oliver szemében pedig rögtön féltékenység csillant.
- Nem tudom, kit akarnék szétverni,
azokat, akik megtámadtak, vagy aki megmentett – tűnődött, mire kissé
bűntudatosan elmosolyodtam, és közelebb húzódtam hozzá.
Meglehetősen
féltékeny típus volt még most is, ahogyan én is. Érdekes, mert okunk soha nem
volt rá. Egyikünk sem adott okot a gyanúra. Persze a vak is láthatta, milyen jó
pasi Oliver, ő pedig állandóan hangoztatta, hogy szerinte én vagyok a világ
legszebb nője. De egyikünkre sem mozdult rá senki, míg együtt voltunk. Vagy ha
igen, megfelelően tudtuk kezelni a problémát. Talán a felesleges
féltékenykedési is közrejátszott abban, hogy végül szakítottunk.
Ismét
loptam tőle egy csókot, mire a dühös ráncok kisimultak a homlokán, és hamarosan
teljesen megfeledkezett erről a témáról. Ennek pedig örültem. Hiszen nem volt
jelentősége, győzködtem magam. Aidan nem hívott, és talán nem is fog. Nagyon
jóképű és kedves fiú volt, de rá kellett jönnöm, hogy a hálán kívül más érzést
nem váltott ki belőlem. A nem létező kapcsolatról Niallel pedig ügyesen
eltereltem a figyelmet. A sajátomat is.
Nem
kevés bűntudat gyötört, miközben kézen fogtam Olivert, és a lakása felé
indultunk, de szentül megfogadtam magamban, hogy hamarosan véget vetek ennek.
Nem bánthatom őt tovább, magamat sem csaphatom be. Itt volt az ideje, hogy
mindketten továbblépjünk, ehhez pedig el kellett szakadnunk a másiktól. Így
hát, miközben Oliver mohón húzta le a ruháimat, és gyakorlott nyelvével
mindenemen végigsiklott, elhatároztam, hogy lassan, de biztosan szoktatom magam
a gondolathoz, hogy igazából is szakítani fogunk… Hamarosan.
Sziasztok!
VálaszTörlésMégcsak nemrég iratkoztam fel,de a blogotokat máris imádom!Annyira jó maga a történet és a karaktereket is kedvelem.Egyik kedvencem.Nagyon jól írtok.Ez a rész is csodás lett,nagyon várom a folytatást.Szép hétvégét,és jó napokat péntekig.
xoxo Meli
Szia, drága Meli!
TörlésKöszönjük, hogy feliratkoztál, üdvözlünk itt, és reméljük, a történet végéig velünk maradsz majd! :)
Nagyon köszönjük a dicséretet, kedves tőled :)
A folytatás egy hét múlva érkezik, méghozzá egy vegyes fejezettel, amiben már a fiúk is felbukkannak, ennyit elárulhatok ;)
Szép hétvégét, várunk vissza, puszi:
Gin és Lyanna
Kedves írónők!
VálaszTörlésNagyon, nagyon, nagyon és NAGYON jó lett (ismét) ez a rész. Említettem már, hogy nagyon jó? :) *---*
Oliver cukinak tűnik, és mivel láttam a GoT-ot, ezért joggal mondhatom, hogy elfogultan meg is kedveltem őt. Persze a helyzet, ahogy megismertük az nem túl rózsás, mert hát valljuk be elég gáz, hogy Nadine az exével jár össze. Nem is kellett volna szakítaniuk, ha már ígyis úgyis ágyban kötnek ki, de mindegy. Majd remélhetőleg tovább lépnek, éa nem ragdnak ebben az állapotban.
Várom a folytatást, szép hétvégét kívánok mindkettőtöknek: Sasha
Drága Sasha!
TörlésKöszönjük szépen a kedves szavaidat, nagyon boldoggá tesz minket, hogy ennyire szereted a történetet!
Örülök, hogy megkedvelted Olivert - ő nagyon fontos személy Nadine életében, ezért szerettem volna szerethető karakternek megalkotni, örülök,ha sikerült :) Így van, ez egy gáz és nehéz helyzet, majd meglátjátok, mi lesz a vége a dolgoknak.
Szép hétvégét kívánunk neked mi is, visszavárunk, puszi:
Gin és Lyanna
Sziasztok!
VálaszTörlésNos, gratulálok a részhez, ismét fantasztikus lett! A Koncert utáni extázist abszolút meg tudom érteni, én is így voltam vele :D Oliver meg szerintem cuki :))) Érdekelni fog, hogy mikor tudnak egymástól "elszakadni", mert tapasztalataim szerint ez nem szokott egyszerűen menni, na meg arra is, hogy Aidennek vagy Niallnak mennyi köze lesz hozzá :))
Egy szóval remek rész lett, várom a következőt!
Puszi:
Raquel
Szia, drága Raquel!
TörlésKöszönjük a kedves szavaidat! :)
Igen, miközben írtam, én magam is be voltam zsongva - mintha ott lettem volna én is a koncerten, úgyhogy abszolút a szívemből jött Nadine zsongása :D
Örülök, hogy cukinak tartod Olivert, bevallom, én is nagyon kedvelem őt :) Megígérhetem, hogy a nem túl távoli jövőben kiderül, miként alakul Nadine és Oliver sorsa, valóban nem egyszerű a helyzetük, de talán el tudnak majd szakadni egymástól.
Várunk vissza, puszi:
Gin és Lyanna
Sziasztok!
TörlésGratulálni szeretnék, nagyon jó és igényes a blogotok. Még csak pár napja kezdtem el olvasni, de elnyerte a tetszésemet ( amihez mondjuk Louis szerepe is közrejátszik) pedig ezt nagyon ritkán mondom. Így tovább és hozzátok minél hamarabb az új részt ;)
Drága Zita!
TörlésKöszönjük szépen a kedves szavaidat, sokat jelent nekünk, hogy írtál, s hogy így tetszik :)
Ígérjük, egyre több Louis is szerepel majd a történetben :) Visszavárunk, puszil:
Gin és Lyanna
Hamarosan szakítunk...
VálaszTörlésMennyire is hamarosan?! :‘) )))
Nagyon szuper lett várom a kövit ^^ <3
Drága Cino!
TörlésMajd meglátod, mennyire hamarosan és mi történik majd ;)
Köszönjük a dicséreted, visszavárunk!
Puszi: Lyanna és Gin