2015. augusztus 16., vasárnap

Prológus

Sziasztok, kedves Látogatók!
Nagy szeretettel köszöntünk titeket a blogunkon! Köszönjük annak a hét feliratkozónak, akik máris bizalmat szavaztak nekünk - ígérjük, nem okozunk csalódást! :) 
Hogy mit ígérünk? Egy One Direction fanfictiont a fiúk jelenlegi zűrös, pletykáktól terhelt, útkereső életéről sok humorral, miközben igyekszünk a realitás talaján maradni. 
Szeretettel várjuk építő jellegű kritikáitokat, feliratkozásotokat, tehát minden visszajelzést. Jó szórakozást!


***


Kedves jövőbeli Liam!
Legutóbb hatévesen írtam ilyet neked, úgyhogy nagyon furcsa érzés ismét pár hónappal vagy évvel idősebb önmagamhoz szólni – persze, titkon remélem, hogy ez a levél néhány héten belül csak egy rossz álom lesz majd, és én elégedetten hajíthatom a kukába, és sosem kényszerülök rá, hogy a többieknek is megmutassam, nemhogy beszéljek nekik a kétségbeesett lépésemről. Biztos vagyok benne, hogy meglenne nem túl pozitív véleményük az elmeállapotomról... S remélem, hogy nemsokára én is csak nevetek majd ezen az egészen. 
Azt hiszem, a levélírás mindig életem válságos pontjain esedékes. Hatévesen az iskola miatt izgultam, no, és persze azért, hogy bevegyenek az énekkarba. Most pedig a barátaimért és a közös jövőnkért… Sok idő eltelt az első iromány óta, és azt hiszem, tulajdonképpen szerencsés vagyok, amiért ennyi évig nem volt okom rá, hogy levelet fogalmazzak neked, kedves jövőbeli Én! De persze ez a jelen pillanatban nem vigasztal. El vagyok keseredve. 
Nagyon remélem, hogy mire ez a levél újra a kezedbe kerül majd, megint minden a régi lesz. Tudom, kicsit talán gyerekes ötlet a jövőbeli önmagunkhoz szólni ennyi idős fejjel, de most már úgy érzem, muszáj kiírnom magamból mindent. A fiúkkal erről nem tudok beszélni, pedig Isten a tanúm, megpróbáltam, nem is egyszer, de kudarcot vallottam, nem vettek komolyan, ahogy egyébként vártam is, de az aggodalom mindenre képessé tesz. 
Niall a szokásos, gondtalannak tűnő mosolyával veregette meg a vállam, Louis kiabálni kezdett, aztán otthagyott, Harry pedig a fejét csóválta, és azt mondta, folyton aggódom, és ne legyek nagypapa. Pár hete még csak nevettem volna, ám most komolyan kell vennem a jeleket. Sophia az egyetlen támaszom, de őt sem traktálhatom mindig ezzel a kérdéssel. Nem veheti át az összes terhet, ami az én vállamat nyomja. 
Mindent megpróbáltam, hogy észhez térítsem a fiúkat, de eddig semmi haszna. Talán, ha majd a kellő pillanatban megmutatom nekik ezt a levelet, jobb belátásra térnek. De ezt, ahogy már írtam is, szívesen elkerülném...
Tegnap este ismét megtörtént, ami Zayn távozása óta mindig: újfent kiütöttük magunkat. Én csak módjával fogyasztottam, mert valakinek vigyáznia kell a többiekre. Nem kenem a dolgot Zaynre, de tény, hogy mindannyiunkat megrázott a távozása, és ez lökött rajtunk egy jó nagyot, még közelebb taszítva a szakadékhoz. Hiába értjük meg az indokait, mégis nehéz ez. Hiszen a távozása ránk is rossz fényt vet, felvillantva a rémképet, hogy egyszer feloszlunk. 
Főleg Louis az, aki a legtöbb figyelmet igényli. Ha egy percre is magára hagyjuk, már csappant hírnevű, eldugott klubokban táncolgat (és sajnos sejtem, mi mindent csinál még) idegen lányokkal, miközben mocsár részegre issza magát. Zayn kilépése a bandából eléggé megviselte, s az Eleanorral való szakítása is csak olaj volt a feltámadni készülő tűzre. Bárhogyan is próbáljuk megértetni vele, hogy nekünk sem egyszerű, nem bírja felfogni. Ahelyett, hogy megrázná magát, és megpróbálna talpra állni, az önsajnálat komor útvesztőjébe menekül felgyülemlő problémái elől. Tisztában vagyok vele, hogy a mélypontnál nincsen lejjebb, de talán éppen ezért kellene derűlátóan viselkednie. Avagy az én jelszavam szerint, csak pozitívan nyitni a jövőben rejlő lehetőségek felé – a mostani helyzetnél ugyanis már csak jobb lehet. Azt hiszi, az alkohol mindenre gyógyír, de nem bírja túl jól. Félek, hogy ebben az állapotban teljesen elveszíti a felelősségtudatát. Még a végén valamelyik lányt teherbe ejti, az pedig megadná a kegyelemdöfést.
Niallért is aggódom. Mindig vidámnak tűnik, mégis sokszor kapom azon, amikor azt hiszi, nem látjuk, hogy szomorúan néz maga elé. Látszik, hogy valami nagyon hiányzik az életéből, de ő legalább nem tömi be ezt az űrt káros szerekkel. Nem érte csalódás, arról tudnánk. Inkább hiányzik neki, hogy egy nő szeresse. Hogy úgy szeressék, ahogy Sophia engem.
Ami pedig Harryt illeti... Félek, hogy Zayn útjára lép, és itthagy bennünket. Másban is ki akarja próbálni magát, de állítja, hogy nem lépne ki tőlünk. Ám én sejtem, hogy ez másként történne, és talán nem is hibáztatnám érte.
Már magam sem tudom, mit higgyek. Annyiban biztos vagyok, a banda már nem a régi. Kezdünk egyre távolabb sodródni egymástól, mintha nem is legjobb barátok lennénk. Mindenki mélyponton – rajtam kívül. Én ugyanis minden erőmmel próbálok a felszínre jutni a köztünk kialakult szakadékból, s húzom magammal őket, amennyire kitelik tőlem. De én sem vagyok szuperhős, egyszer elfogy az erőm, és akkor nem tudom, mi lesz... 
A magánéletük romokban. Pletykák sokasága kap szárnyra nap mint nap rólunk, s a legrosszabb az, hogy ezekre még csak nem is reagálunk. Félünk, ha nyilvánosság elé állnánk, hogy megvétózzunk egy újabb hamis vádat, olyat tennénk, amit később valószínűleg megbánnánk. Louis meglehetősen hirtelen haragú lett mostanság, s Harryt sem kell félteni ezen a téren. Ha olyat produkálnának, amit a média a saját előnyére fordíthat, végleg lehúzhatjuk a rolót… És akkor viszlát, barátaim, viszlát, lelkes rajongók, viszlát, One Direction!

6 megjegyzés:

  1. Sziasztok!
    Nekem eddig nagyon tetszik, izgatottan várom, hogy mit hoztok ki belőle :) A design pedig nagyon szép lett :)
    Ölellek titeket:
    Raquel

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Raquel!
      Köszönjük a kommented, hihetetlen,hogy máris írt nekünk valaki! :3
      A design nekünk is nagyon tetszik :)
      1-2 nap, és kint lesz az első rész! Várunk téged vissza, reméljük, elnyeri a tetszésed a folytatás is :)
      Lyanna

      Törlés
  2. Waaaaa, nagyon jó lett! Teljesen át tudtátok adni Liam érzéseit, ezzel engem a könnyek tengerébe taszítva :') Csak így tovább! Már most imádom :3

    All the love xx
    Barby

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Úristen, drága Barby, nagyon szépen köszönjük! Örülünk, hogy így gondolod, és ennyire tetszik eddig a blogunk. Nagy megtiszteltetés ez tőled. Reméljük,a későbbiekben sem fogunk csalódást okozni! :)
      Puszi: M. Gin

      Törlés
  3. Az első szavakat nem lehet látni :(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Emily!
      Néhány ember szintén jelezte már, hogy náluk is hasonló probléma lépett fel. Másoknál viszont minden jól működik/látszik. Nem tudjuk, mi lehet a baj, de dolgozunk a kiderítésén.

      Törlés